Miért ne menjünk
decemberben a Grossglocknerre vagy a Gerlachfalvi-csúcsra? Ősszel, az első
hóesések után, még ha azok bőségesek is, a hó még nem eléggé alakult át ahhoz,
hogy jó kötőanyagot alkosson, így ősszel és tél elején hasonló a helyzet az
Alpokban található gleccserekkel, mint júniusban (rejtve maradnak a
gleccserhasadékok, és nem minden esetben tartja meg a túrázót a hasadékot
takaró hóréteg). Ebben az időszakban a sziklák általában már nem szárazak,
zúzmara képződik rajtuk.
Az első havazások után a naposabb részeken a sziklákon
megolvad a hó, így nedvessé válnak, majd később a hőmérséklet-csökkenés
hatására vékony jégréteg képződik rajtuk, ezáltal még csúszósabbak lesznek.
A nem kellő
mennyiségű hó még nem takarja el a nagyobb sziklákat, és a hóréteg sincs még
kellően összeállva. Ebben az időszakban különösen igaz a mondás: a hó sokféle
és változékony, ezért fontos megtanulni állapotának felismerését, keménységét,
mélységét, stabilitását, és ehhez igazítani a mászásnál a megfelelő technikát,
ami a fent leírtak miatt sokkal változékonyabb és időigényesebb. A
Magas-Tátrában a biztonságos kötél- és biztosítástechnika az említett
környezeti viszonyok és a terep miatt több szakaszon szinte lehetetlen
vállalkozás. Nem tudunk megbízható biztosító- és rögzítő-pontokat kialakítani,
így a rosszul biztosított vagy a biztosítás nélküli mászás igen kockázatossá
válik.
A
„Hegymászóbalesetek Észak-Amerikában” c. jelentések szerint a
hegymászóbalesetek leggyakrabban a következő okok miatt következnek be:
A leggyakoribb közvetlen okok:
Kiesés vagy megcsúszás
a sziklán.
Megcsúszás havon
vagy jégen.
Hulló kő, jég
vagy bármi más.
A leggyakoribb közvetett okok:
Bekötés nélküli
mászás.
Saját képességünk
túlbecsülése.
Hiányos
felszerelés vagy ruházat.
Elégtelen vagy
egyáltalán el nem helyezett biztosítás.
Időjárás.
Decemberben az
időjárás borongós és változékony sok friss hóval, így az még inkább
kiszámíthatatlan, és a téli időszakban ekkor a legrövidebbek a nappalok, ezért
hosszabb túrákra már kevésbé alkalmas. (A Gerlachfalvi-csúcs a Sziléziai háztól
téli körülmények között oda-vissza optimális esetben kb. 9-10 óra).
Télen hirtelen
nagy mennyiségű hó eshet le, ami a hegyen történő mozgást megnehezítheti, ill.
lehetetlenné teheti, a kialakult lavinaveszélyről nem is beszélve. A lavinák
okozzák a téli balesetek több mint a felét!
Egy alpesi mondás
szerint a „szél a lavinák építőmestere”. Télen a szél nemcsak a havat sodorja,
hanem az alacsony hőmérséklettel párosulva a hőérzetet is jelentősen rontja.
Könnyen szenvedhetünk fagyási sérüléseket. Alacsony hőmérsékleten, szélben a
kimerült vagy sérült személy különösen hajlamos a kihűlésre (hipotermia).
Összegezve: télen
hatványosan megnőnek az objektív veszélyek, amit sokan alábecsülnek.
Az objektív
veszélyen a hegymászók a mászóúttal kapcsolatos veszélyt értik. A
leggyakoribbak: sziklaomlás, lehulló kőtömb (mászócsapat által előidézett
sziklaomlás), instabil hó, hópárkányok és jégesések, gleccserhasadék és -árok,
kitettség (mennyit eshet egy mászó), nagy magasság hatása az emberi
szervezetre, időjárás.
Akkor mégis mikor
menjünk? Túraidény:
A Grossglockneren
június végétől szeptember végéig, esetleg október elejéig. Március közepétől
május közepéig csak túrasível vagy hótalppal érdemes nekivágni (Tipp: amikor a
Stüdlhütte nyitva van).
A
Gerlachfalvi-csúcson: a június-szeptember, valamint a február-április közötti
időszak.
A Magas-Tátrát
méretéből kifolyólag sokan lebecsülik, és emiatt arányaihoz képest nagy számban
szedi áldozatait. Eddig több mint ezren vesztették életüket a hegységben.
Tapasztalatom
szerint a Magas-Tátrában a téli körülmények közötti túrázásra/mászásra a
legjobb hónap az április, de a magasabban fekvő völgyekben még a május eleje
is. A lavinák nagy része ekkorra már lejön, és a hó is nagyon jól össze van
állva. A kuloárokban a firnhavas részeken kitűnően lehet ilyenkor haladni,
élmény mászni.
A szóban forgó
hegységekben a február és a március valamivel szárazabb, mint az előtte lévő
hónapok. Ezt az időszakot kevés vagy tömörebb hó, stabilabb idő, hosszabb
nappalok jellemzik.
Márciusban és
áprilisban úgynevezett téli körülmények között túrázhatunk/mászhatunk, így nem
kell lemondanunk a téli hegyjárás örömeiről, ami jó idő esetén fáradságainkért
cserébe a legcsodálatosabb élményekkel ajándékozhat meg minket.
Azonban a téli
körülmények közötti túrázást sem szabad lebecsülni, ugyanúgy be kell tartani a
téli túrázás/mászás szabályait, de ha megfelelő időpontban/szezonban indulunk,
akkor legalább már a kockázatot csökkentettük.
Javaslom, hogy
mindenki, aki érdeklődik e – sokszor cseppet sem veszélytelen – sport iránt,
saját biztonsága érdekében végezzen el néhány hegymászó tanfolyamot.
Remélem, sikerült
a hegyek sajátosságaira és veszélyeire felhívnom a figyelmet. Komolyan véve
ezeket, betartva a szabályokat, fokozatosan, kitartással és gyakorlott társak
segítségével biztosan a legfantasztikusabb élményekben lehet részetek.
Egy túra ugyanis
akkor mondható sikerültnek, ha nem történt baleset és mindenki elégedett. E
tekintetben az lényegtelen, hogy milyen meredek volt a lejtő, milyen nehezen,
milyen messze, milyen magasra ment az ember, és az sem fontos, hogy a
menedékházba rekordidőben tértünk vissza.
Mindezt Mark
Twight szavaival lehetne a legjobban visszaadni (Extrém hegymászás, 1999.) :
„Olyan
hegymászóként, aki már nagyon sok barátot és partnert veszített el a hegyekben,
másképp közelítem meg a hegyeket, mint az emberek többsége. Én úgy megyek oda,
hogy túl akarom élni a túrát, és ezt már sikernek tartom. Egy új út vagy a
csúcs megmászása már csak ráadás.”
