A Sas út a maga nemében egyedülálló
a Tátrában. Igen merész nyomvonalon vezet, többnyire a Tátra egyik
oldalgerincének oldalában, amely a főgerincből a Svinica csúcsán elágazva a
Wołoszyn-hát és a Koszysta-csoport irányába tart. A Sas út végpontjai a
Zawrat-hágó és a Kereszt-nyereg. A turistaút a Zawrattól (részben a gerincen,
nagyobb részben azonban a falak alatt) a Kis-Zerge-hegy, Fagyott-tavi-csorba,
Zerge-hegy, Gránát-csúcsok, Buczyna-tornyok-gerince érintésével jut el a
Kereszt-nyeregig.
Az útvonal néhány szakasza hasonlít
a via ferratás utakhoz, amelyek beépített drótkötelek segítségével igyekeznek
megkönnyíteni a magasság leküzdését. A Sas út esetében hosszú szakaszokon
láncok, hágcsók, illetve létrák beépítésével könnyítették meg az út építői a
turisták dolgát. Az útvonal bejárása során végig nagy figyelemre van szükség, a
Sas út egyes szakaszait még nyáron is hó boríthatja. A meglehetősen nagy
kockázat ellenére a Sas út bárki számára hozzáférhető, hegyivezető és biztosító
eszközök nélkül saját kockázatára bárki végigjárhatja.
A Sas út története 1901-ben
kezdődött, amikor Franciszek Henryk Nowicki, a neves költő és hegymászó a Tátra
Egyesületnek bemutatta egy, a Mickiewicz-vízeséseket a Svinicával összekötő
ösvény terveit (nevét ma a Buczyna-taraj és a Budz-tű között található
Nowicki-csorba viseli). A kezdeményezést elfogadva 1903 és 1906 között néhány
gorál hegyivezető segítségével, Walenty Gadowski lelkész irányításával elvégezték
a munka jelentős részét. Eredetileg az ösvény a Wołoszyn-háton keresztül a
Wołoszyn-tisztásig tovább folytatódott keleti irányban, ezt a részt azonban
1932-ben lezárták a turisták előtt. 1911-ben fejezték be a munkákat, amikor
befejezték a Sas út elhagyását lehetővé tevő, a hegygerinc oldalában vezető
útvonalak kiépítését. Ezeken keresztül rövidebb idő alatt elhagyhatjuk a Sas
utat akkor, ha pl. hirtelen elromlik az időjárás.
Korábban a legnehezebbnek tartott
tátrai turistautat főleg hegymászók látogatták, napjainkban azonban egyre
inkább a „hétköznapi” turisták célpontjává válik. Közülük sajnos sokan nem
rendelkeznek a Sas út nehézségeihez megfelelő magashegyi tapasztalattal, felkészültséggel,
néha elképzelésük sincs az útról, emiatt aztán gyakran történik tragikus
baleset. A Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) statisztikái szerint a Sas út megnyitása óta eltelt több mint
100 évben több halálos végű baleset történt itt (100-nál is több), mint a
Lengyel-Tátra bármely más részén. Ezek oka egyrészt az út nehézsége, másrészt
viszont az ide érkező turisták mind nagyobb száma. A halálos balesetek száma az
itt előforduló összes balesetet figyelembe véve is viszonylag magas.
A Sas utat a technikai és
tájékozódási nehézségek, a változékony hegyi időjárás miatt kevesen járják
végig egyhuzamban, annak ellenére, hogy a 4,5 km hosszúságú útvonal
végigjárásához – pihenőidők nélkül – 6-7 óra szükséges. Ezen kívül azonban
számolni kell – főleg főszezonban – a szűk keresztmetszet miatt kialakuló
esetleges torlódásokkal, valamint a Sas útra fel- és levezető utak megtételéhez
szükséges idővel is. Mindezeket összeadva a Sas út egyhuzamban történő
végigjárása túlságosan megterhelő az egyszerű turisták számára. A Sas út
megnyitása után 100 évvel a hegymászók és a környezetvédelmi szakemberek között
– a Tátrai Nemzeti Park (TPN) szakemberei és a turisták képviselőinek bevonásával – vita kezdődött
arról, hogy a jövőben a Sas út helyén alakítsanak ki egy klasszikus via ferrata
utat. A feltételezett útvonal kialakítása, a szükséges létesítmények kiépítése
után a turisták csak megfelelő felszereléssel (pl. beülő), és csak engedéllyel
rendelkező hegyivezetők irányításával használhatnák az útvonalat. Az ötlet
ellenzői viszont azzal álltak elő, hogy bontsák le az összes mesterséges
segédeszközt, és az útvonalat alakítsák át csak hegymászók által használható
útvonallá. Végül egyik elképzelés sem vált valóra, ennek fő oka a Sas út
egyediségének megőrzése, az útvonal történelmi értéke, miszerint a Sas utat
egyfajta turisztikai örökségnek tekintik a Tátrában. A biztonság növelése
érdekében 2007-től a Zawrat és a Zerge-hegy közötti szakaszt nyugatról kelet
felé egyirányúsították, hiszen a legtöbb baleset éppen ezen a szakaszon
történt, az ellentétes irányban haladó turisták okozta torlódások miatt.
A Sas úton történő túrázás mindig
nagy óvatosságot, egyúttal magabiztosságot is követelő túra, ahol minden
mozdulatunkat meg kell gondolni. A nedves, hóval fedett sziklák könnyen
csúszhatnak, izzadt kézzel nem lehet megszorítani a láncokat, és egy-egy
szakasz leküzdésében bármikor megakadályozhat egy másik turista. Teljességgel elfogadhatatlan
az út nyomvonalának elhagyása, a tragédia kockázata ezekben az esetekben még
inkább megnő. Ugyanezen okból szükséges önmagunk állandó kontroll alatt
tartása, hiszen az úttól való legcsekélyebb eltérés is oda vezethet, hogy egy
meredek táblán, egy kitett párkányon, vagy más helyen találjuk magunkat,
ahonnan aztán nem tudunk segítség nélkül visszajutni. Kedvezőtlen időjárási
körülmények között egyáltalán nem ajánlott elindulni a Sas útra, és amikor már
nekivágtunk, akkor is jobb félni, mint megijedni. A felhők összegyűlése, a
drasztikusan megnövekedett páratartalom érzékelése, a hirtelen feltámadó erős
szél mind olyan jel, amelyek a Sas útnak a lehető legrövidebb időn belüli
elhagyására kell, hogy ösztönözzenek.
A Sas út elhagyásának legegyszerűbb
útvonalai a két végpontról vezetnek. A Kereszt-nyeregből a sárga jelzésen a
Roztoka- vagy a Pańszczyca-völgybe, a Zawratról a kék jelzésen a Lengyel-Öt-tó
völgyébe vagy egy kicsivel nehezebb úton a Gąsienica-völgybe juthatunk. A
Zawrat és a Zerge-hegy közötti egyirányú szakaszon a Zerge-csorbából elágazó
sárga jelzésen lehet kiszállni az útból, egyrészt a Puszta-völgyecskén
keresztül a Lengyel-Öt-tó völgyébe, másrészt a Zerge-völgyecskén keresztül a
Gąsienica-völgy felső részébe. A Zerge-hegyről a könnyű lejövetelt biztosító
fekete jelzésen szintén a Lengyel-Öt-tó völgyébe ereszkedhetünk le. Az északi
oldalon szintén van egy fekete jelzésű levezető útvonal, ez a Fekete-fali-csorbából
a Kulczyński-szakadékban vezet a Zerge-völgyecskébe. A meredek sziklákkal borított
árok inkább megfelel felmenetre, mint a lemenetre, az alsó részén lévő szinte
függőleges kéményt láncokkal biztosították. Az árokban több baleset, köztük
halálos kimenetelű is előfordult a múltban. Az árok nevét a krakkói zoológus és
tátrajáró Władysław Kulczyńskiról kapta, aki elsőként járta végig ezt a kéményt
1893-ban, a fiatalabbik Szymon Tatar kalauzolás mellett. További két kiszállási
lehetőséget találunk a Gránát-csúcsok közelében. A zöld jelzésű, meredek, de minden
nehézség nélküli úton, valamint a részben láncokkal biztosított sárga jelzésen
is a Fekete-Gaśienica-völgybe juthatunk. Az Északi-Gránát-csúcs és a
Kereszt-nyereg közötti szakaszon már nincs több kiszállási lehetőség.
A Sas út legveszélyesebb részei
Néhány tucat méter hosszú, Honoratka
nevű víznyelő árkot találunk a Felső-Fagyott-tavi-csorbát elhagyva, a
Fagyott-tavi-taraj alatt traverzálva (a Kis-Zerge-hegy és a Fagyott-tavi-torony
közötti részen). Az ösvény itt meredeken ereszkedik lefelé a sziklavályúban,
mely általában hóval borított, gyakran még a láncok is hó alatt vannak.
Adrenalinszint emelő létra (és
alatta láncok) várnak ránk a Zerge-csorbához közeledve. A létra segítségével
tudunk lejutni a szinte teljesen függőleges és sima sziklafalon. Ennek a
helynek nagyon kicsi az áteresztőképessége, a létránál gyakran alakul ki
torlódás. Ez az egyetlen hely a Sas úton, ahol nem lehet megkerülni a
mesterséges segédeszközök használatát, hiszen e függőleges sziklafalról csak a
létrán át lehet lejönni.
A Zerge-csorba és a Zerge-hegy
közötti szakasz is izgalmas útvonal, láncokkal, hágcsókkal biztosított
sziklafalak, párkányok, kémények sorozata. Technikai nehézsége nem túl nagy, de
a terep jellege, a mesterséges segédeszközök felhalmozódása könnyen félelmet
kelthet azokban az emberben, akik nem szokták a magashegyek világát.
Talán a legveszélyesebb téves
kiszállási lehetősége a Sas útnak a Drége-árok, amely bár a Sas út nyomvonalán
kívül található, pár szót mindenképpen megér, hiszen iránya félrevezető és megtévesztő
lehet. A Gránát-csúcsok alatt található, a Gąsienica-völgy irányába lejtő
falakon. Felülről nézve barátságosnak, hívogatónak tűnik, az ekkor már fáradt,
esetleg az útvonalat elvesztő turista az árkot látva könnyen kísértésbe eshet,
és úgy dönthet, hogy itt kiszáll a Sas útból. Kezdetben a technikailag
könnyűnek tűnő út egyértelműen süllyed, aztán egyre meredekebb küszöbök követik
egymást, majd a végén függőleges sziklafalakba botlunk, amelyeket még
hegymászóknak is nehéz legyőzni (a kémény első átmászására csak 1938-ban került
sor). Így könnyen eljuthatunk arra a pontra, ahonnan már nincs visszatérés,
ahonnan már nem tudunk visszatalálni a helyes útra. A kémény nevét az első,
ezen a helyen halálos balesetet szenvedett turistáról kapta. Az egyetemista Jan
Drege 1911-ben szenvedett halálos balesetet, miközben ezen a kéményen keresztül
próbált meg leereszkedni a Gąsienica-Fekete-tó irányába.
Az útvonal következő, egyben utolsó
legveszélyesebb részei az Északi-Gránát-csúcs és a Nagy-Buczyna-torony közötti,
láncokkal biztosított, helyenként (pl. a Sas-tornyocskák körzetében) erősen
kitett sziklafalak, szemet gyönyörködtető kilátással a Buczyna-völgyre.
Jellegénél fogva ezen az útszakaszon összesűrítve megtalálhatók a Sas út
egészének jellemző tulajdonságai, festői kilátásai.
Az útvonalon a legszebb panoráma, a
Zerge-hegyen, az Északi-Gránát-csúcson és a Kereszt-nyeregben vár ránk. Mély
benyomást tesznek az emberre az út bejárása során minket körülvevő hatalmas
sziklafalak, ezek közül is kiemelkedik a függőleges falakkal övezett
Puszta-völgyecske, amelyben a sárga jelzésű útvonalon a Lengyel-Öt-tó völgyébe
juthatunk.
