2022. február 23., szerda

Néhány gondolat a téli körülmények figyelmen kívül hagyásáról

Az alábbiakban a portaltatrzanski.pl oldalon 2021 márciusában megjelent cikk olvasható, amely egy konkrét esetet leírva napjainkban is aktuális, általános érvényű gondolatokat tartalmaz.
Meglehetősen különleges volt a 2020/21-es téli szezon a Lengyel-Tátrában. A Tátrai Nemzeti Park (TPN) pénztárai rekordszámú sítúrázót és rengeteg turistát regisztráltak. A koronavírus járványhoz kapcsolódó utazási korlátozásokat, a világjárvány okozta helyzetet tekintve ez nem meglepő, ami azonban meglepő, az a teljesen felkészületlen túrázók és sítúrázók túlzott magabiztossága. A következőkben inkább a felkészületlen túrázókra koncentrálunk, mivel a Tátrában mára teljesen megszokott dologgá vált mások gondolkodás nélküli követése. Olyannyira megszokottá, hogy sokan arra sem figyelnek közben, hogy emiatt gyakran az életük forog kockán. Néhányan biztosan azt mondják majd, hogy túlzó ez a megállapítás, mert a hegyekben mindig van kockázat, és az esetben szereplő terepen nem volt lavina. Eddig. Nekünk, turistáknak minimalizálni kell a kockázatot, és nem bármi áron növelni a tudatlansággal párosuló bátorságot.

Konkrét példával élve arról lesz szó, hogy a turisták tömegei ugyanúgy kezelik a téli Tátrát, mint a nyárit. Olyan hibákról, amelyek a jövőben bármikor valakinek az életébe kerülhetnek, és előbb-utóbb valószínűleg áldozatokat fognak szedni. A Tátrában fellendülőben van a téli turizmus, egyre több a turista a túraútvonalakon. Amikor téli körülményekről beszélek, nem szeretem a nyomvonal kifejezést, mert fizikailag nincs nyomvonal, legalábbis olyan nincs, mint nyáron. Sokan nagy lelkesedéssel és alázattal sajátítják el a megfelelő ismereteket, ez azonban nem biztosíték arra, hogy az önjelölt vezetők ne kövessenek el súlyos hibákat. Az időjárás elemzés képessége, a lavinaveszélyt jelentő tényezők ismerete, a térképolvasás készsége és a téli túrázásra való általános felkészülés sajnos meglehetősen alacsony szinten van a turisták körében. Mi több, amikor megkérdezik, hogy „van-e lavina ABC-je?” (detektor, szonda, lapát – a szerk.), általában azt a választ hallom, hogy „lavina mi?”. Ez szomorú tény, akárcsak az, hogy nem tudunk helyesen fogni a jégcsákányt, ami egyenértékű azzal, hogy adott esetben fékezésre sem tudjuk használni.
Ezért nem lepődtem meg, hogy 2021. március 13-án sok turistát láttam a Giewontról a Konrád-völgybe leereszkedő Disznó-vályúban (Świński Żleb). Ez a vályú a Giewont egyik leginkább lavinaveszélyes megközelítési útvonala – a lehető legrosszabb választás. A tömeget látva úgy éreztem, hogy erre a témára még egy tragédia előtt kell összpontosítani, és nem utána, ahogy nálunk szokott lenni. A Tátra elég kegyes hegység, mert a felkészületlen turisták számához képest tényleg kevés baleset, különösen lavinabaleset történik. Azok, akik ismerik a hegyeket és hivatásszerűen foglalkoznak velük, bizonyára sokszor láttak már spontán lezúduló lavinákat vagy azok maradványait Disznó-vályúban. Ez nem szokatlan arrafelé, ilyen jelenséget előbb-utóbb minden télen láthatunk. Annál inkább mutatja viszont, mennyire veszélyes ez a hely. De térjünk vissza az elejére – nézzük meg, hogy történt a hiba. Erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz. A biztonságos megközelítési útvonalat valószínűleg belepte a hó, valaki rossz útvonalat választott, és aztán a lavinalejtőre került. Ezt követően turisták tömegei különösebb gondolkodás nélkül úgy mentek arra, mint egy birkacsorda. Mert könnyebb volt, mert ki volt járva. Senkiben sem merült fel a kérdés, hogy vajon tényleg ez a jó út? Hogy miért? A válasz itt is elég nyilvánvaló. A legtöbb túrázó a túratervezés otthoni szakaszában, a felkészülés során figyelmen kívül hagyja a térképes munkát. Azt gondolják, hogy a Tátrában, ahogy nyáron, télen is jelezve vannak a túraútvonalak. Ez olyan nagy hiba, melyet szerintem komolyan kell venni. Régebben ez nem volt probléma, mert a téli túrázás valahogy „kiválasztottak” sportja volt. Félre ne értsenek, örülök, hogy egyre többen vannak a Tátrában. Az üzenetnek azonban közérthetőnek, mondjuk ki őszintén a felkészületlen tömegekre szabottnak kell lenni. Ezek a veszélyek a turisták számára már 10 évvel ezelőtt is nyilvánvalóak voltak, de akkoriban az emberek lépésről lépésre készültek a téli túrázásra. Persze nem mindenki, de a probléma mértéke gyakorlatilag észrevehetetlen volt a maihoz képest. A megközelítés végzetes hibája mellett érdemes rámutatni még egy súlyos hibára. A turisták, akik olyan helyen tartózkodtak, ahol nagy a lavinaveszély, nem tartották be a lejtőn az egymás közötti biztonságos távolságot, melynek 10-20 méter között kell lenni. Ez egy másik gyakori hiba, melyet szinte mindenhol láthatunk.
Az ilyen magatartás bírálatakor azokat a körülményeket is elemezni kell, amelyek aznap a Disznó-vályú területén uralkodtak. A gerincen 90 km/h sebességet is elérő széllökéseket mértek és gyengén havazott. Maga a csapadék nem volt túl veszélyes, de a lavinák építője a szél. Érdemes tudni egy egyszerű szabályt, miszerint 8 m/s szélsebességnél kétszer annyi, 14 m/s szélsebességnél pedig háromszor annyi hóval kell számolni. Mit jelent ez a gyakorlatban? Hogy ha pl. 20 cm hó hullik, akkor a szélárnyékos oldalon lévő homorú képződményekben (pl. a vályúkban) nem 20, hanem 40 vagy akár 60 cm hó is összegyűlik! Olyan hó, amely egyenetlenül oszlik el, így lavinát idézhet elő. Ilyen hópárnákat – ahogy a túravezetők szakzsargonja nevezi őket – aznap már messziről jól lehetett látni. A túrázók kis távolságból ugyan kikerülték ezeket, de ez nem magyarázza a helytelen megközelítést. Ne feledjük, hogy a hótakaróra ható feszültség minden irányban hat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem tudjuk, hogy a felhalmozódott hóréteg lavinát okozva pontosan hol fog elválni és leszakadni a többi rétegtől. Így aztán nem nehéz tragédiát előidézni. Ha valaki még ezek után is kételkedik benne, hogy kedvezőtlenek voltak a körülmények, szeretném hozzátenni, hogy a TOPR aznap este 3-as szintűre emelte a lavinaveszély mértékét. Ez világosan mutatja, hogy a turisták milyen veszélynek tették ki magukat, nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy ez nagyon kockázatos volt.
Amint már említettem, ez azonban nem nagyon lepett meg. Az elmúlt években ugyanis felnőtt a „közösségi médiaturisták” generációja. Bár ez a kifejezés hivatalosan még nem létezik, a helyzetre talán megfelelőnek tűnik. Miről van szó? Ők az úgynevezett önjelölt szakértők, akik mindig mindent jobban tudnak. Ebbe a csoportba tartoznak azok is, akik egy szép fotót látva mindenféle képességek nélkül úgy érzik, hogy azonnal indulniuk kell a hegyekbe. Néha sajnos az egészségükkel fizetnek érte. Koncentráljunk azonban az első csoportra, amely meglehetősen veszélyes. Miért veszélyes? Mert a közösségi médiában leggyakrabban felkészületlenül, önmagukat szakértőnek tartva adnak tanácsokat. A fő érvük az, hogy semmi sem történt, miért csináljuk hát a felhajtást? Előszeretettel hangoztatják azt is, hogy ahhoz, hogy valami nagy tettet hajtsunk végre, kockázatot kell vállalnunk. De vajon Télen felmenni a Giewontra nagy tettet jelent? Lehet, hogy az egyén számára igen, de a világ, Lengyelország, sőt a Podhale (Havasalja) számára semmit sem jelent. Ezrek megtették már előttünk. Van értelme vállalni a kockázatot? Nem jobb-e a tudás megszerzésével kezdeni? Úgy gondolom, aki eddig elolvasta ezt a bejegyzést, az tökéletesen tudja a választ.
Sokan valószínűleg csodálkoznak, hogy egyáltalán miért hoztam fel ezt a témát. A válasz egyszerű. A Disznó-vályú megközelítéséről posztoltam egy fotót az „Aktualna sytuacja w Tatrach” (Aktuális helyzet a Tátrában) Facebook-oldalon. Az ott megjelent hozzászólások némelyike egészen megdöbbentő:
„Ha nem volt lavina, az azt jelenti, hogy a stabilak voltak a körülmények (még ha menet közben nem is tudtak róla), szóval ne dramatizáld a helyzetet. Lavinák nincsenek mindig és mindenhol” – írta Krzysztof.
„Jelentetted már az ügyésznek, vagy telefonáltál? Ha valaki úgy érzi, hogy van elég ereje felmenni egy meredek emelkedőn, akkor hagyjuk, nem nagy ügy. Tilalmak, rendeletek, miközben fent a hegyekben mindenki a szabadságról beszél” – tette hozzá Mirosław.
Természetesen ésszerű megjegyzésekből sincs hiány – ezek vannak többségben. Mindazonáltal a fentihez hasonló megjegyzések nagyon veszélyesek, főleg a kezdők számára, akik tudásukat a tapasztaltabbakra alapozva szeretnének információhoz jutni, sajnos az internetről. Azt hiszem felesleges arról vitatkozni, hogy ez hiba-e.
A Giewont fent bemutatott megközelítési útvonala sajnos teljesen megszokott, különösen a téli kockázatokkal kevéssé tisztában lévő turisták körében. Érdemes hangsúlyozni, hogy ha nem történt tragédia, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindent jól csináltunk, hanem csak azt, hogy szerencsénk volt. A hegyekben átélhető szabadságot itt alaposan félreértelmezik, ez azonban nem ennek a cikknek, vagy ennek a monológnak a témája. Melynek a végére is értem, ahogy lassan a téli szezon is a végéhez közeledik. A hó még májusig megmarad, a turistaforgalom azonban márciustól hétről hétre csökken. Vigyázzunk magunkra, tervezzünk és tanuljunk.
Forrás és fotó: https://portaltatrzanski.pl

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...