2021. október 1., péntek

Egy rémült gyermek és egy „ambiciózus” szülő, avagy ez történt a Sas úton

Egy néhány nappal ezelőtti történet a Sas útról (Orla Perć) pro és kontra…
Michał Siegieda az alábbi levelet juttatta el a tatromaniak.pl weboldal szerkesztőségébe:
„Szeptember 9-én, közvetlenül a Honoratka-szakadékból (Żleb Honoratka) – amely mint mindenki tudja nagyon balesetveszélyes hely – történő ereszkedés után találkoztunk egy 12 éves kislánnyal és az édesapjával. Első pillantásra nem hittem el, amit látok, és nem igazán tudtuk, hogy reagáljunk-e és hogyan. Néhány perc figyelés után – miközben a gyermek láthatóan nagyon ijedt volt, a láncba kapaszkodva nem érezte magát biztonságban sisak és más biztosító eszköz nélkül, ráadásul tornacipőben volt – úgy éreztük, hogy a helyzet a turistaút nehézsége és az úton tartózkodó más turisták miatt is nagyon veszélyes.
Ezért úgy döntöttünk megkérdezzük a kislány édesapját, hogy beleegyezik-e, hogy átadjuk a kislánynak a mi beülőinket és a hevedereket addig, amíg leereszkedik erről a veszélyes helyről, nehogy tragédia történjen. Az apa erre azt válaszolta, hogy „a gyerek az Alpokban szokott mászni, és köszönöm, de nem használ ilyet…”.

Megdöbbenve álltunk ott, és nem tudtuk, mitévők tegyünk – miközben az úriember tovább mászott a gyerekével a legnehezebb terep és legveszélyesebb helyek (létra, Zerge-hegy) felé. Megkérdeztem, hogy mik a tervei, a Zerge-hegyre készül, vagy esetleg még tovább, és erősen próbáltam lebeszélni róla, mivel a Zerge-hegy nem gyerekeknek való hely.
Az apa a tőlem és más turistáktól érkező megjegyzések után szerencsére úgy döntött, hogy az első lehetséges alkalommal, vagyis a Zerge-csorbából (Kozia Przełęcz) a sárga jelzésen leereszkedik a Lengyel-Öt-tó völgyébe, amit saját szemünkkel láttunk.
Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e Önöknek, hiszen sok minden történt már a Tátrában, sok mindent láttunk már itt, de szeretnék a turistautak kezelőjéhez fordulni, hogy szabjon meg bizonyos alsó korhatárt a Sas út legális bejáráshoz, mivel sokszor a felnőttek sincsenek teljesen tisztában a veszélyekkel, és a gyermekek veszélyeztetése Lengyelországban büntetendő cselekmény.
Arra kérünk mindenkit, hogy ne vigyen kisgyermeket a Sas útra, mert ez egészen egyszerűen könnyen tragédiával végződhet.”
 
FRISSÍTÉS: 
A tisztánlátás érdekében az alábbiakban közöljük a lány apjának a cikkhez fűzött kommentárját:
„Az olvasó leírása sajnos tények, szubjektív értékelések és az olvasó kreativitásának keveréke.
Igen, lassan haladtunk, a gyorsabban haladókat időnként elengedve magunk mellett. A kitettség miatt sokkal lassabban haladtunk, mint amennyire a lányom tudna. Én azonban ragaszkodtam hozzá, hogy minden lépésnél biztosítsam. Az én Karolinám ideges volt, hogy kissé akadályozza a forgalmat, és ez a helyzet stresszelte őt. De én vagyok az, aki felelős a biztonságáért, nem pedig az arra járók, akik csak látszólag ítélik meg pontosan a helyzetet.
Igen, Karolina hegymászó, és az ilyen nehézségek nem jelentenek számára problémát. Nem, nem az Alpokban. Ez a rész az olvasó fantáziájának szüleménye.
Nem, nem az olvasó javaslatának köszönhetően változtattam útvonalat. A terv az volt, hogy a Zerge-csorbából ereszkedünk le, és ezt is tettük.
Nem, nem „csodával határos módon nem sérült meg senki”, hanem azért, mert jól ismerem ezt az utat, és minden lépés meg volt tervezve.
Nem, ez nem apa ambíciója volt ez a túra. Karolina volt az, aki feltétlenül ott akart túrázni. Nem ugráltam örömömben, hogy ki kellett vegyek egy szabadnapot, hogy hajnali 2-kor felkeljek és induljak a Tátrába hegyet mászni, mielőtt a tömeg megérkezik.
Talán nehéz elhinni, de más útvonalak már túl könnyűek Karolina számára. Mert tényleg több száz kilométert tettünk meg együtt a hegyekben. Régen én mutattam neki a hegyeket – ma ő vonszol engem.
Mindezt a levél írója megtudhatta volna tőlem az úton. Bárcsak megkérdezte volna. De a levél tartalmával ellentétben nem tette. Inkább ítélkezett. Valóban felajánlott egy beülőt és hevedert Karolinának. Igen, visszautasítottam – két okból. Először is azok a láncok úgy vannak elhelyezve, hogy a ferrata szett használata nagyon megnehezítette volna a túrát. Másodszor, ez közvetlenül a Zerge-csorba előtt volt, ahonnan amúgy is lefelé indultunk volna. El kell ismernem, hogy a szerző elég szép történetet írt ebből a rövid eszmecseréből kiindulva.
A fotón pedig az én „ijedt” Karolinám Sas út említett szakaszán.
És végül a saját kérésem: ha veszélyes szituációt látunk az ösvényen, ne féljünk odamenni és kérdezni. Talán valakinek tényleg segítségre van szüksége. És lehet, hogy a helyzet teljesen másképp alakul, mint ahogyan az olvasó gondolja. Üdvözlettel, és találkozzunk valahol az ösvényen.”
Forrás és fotó: https://tatromaniak.pl

9 megjegyzés:

  1. A ruházatukból ítélve felelőtlen, instagram vadászok lehetnek csak.

    VálaszTörlés
  2. Biztosító eszköz nélkül NEM MÁSZOL. Sem te sem a lányod, fiad, bárkid! Esetleg ha ekkora mászók akkor a 0. leckét nem kellene kihagyni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Felnőtt emberként, pár évtizedes gyakorlattal hadd döntsem el én, hogy hol, és milyen biztosítással mászom.

      Törlés
    2. A Sas-út egy igényes, jelzett turistaösvény, láncos szakaszokkal, 1-2 létrával. Nem sziklamászás, nem via-ferrata, szóval nem szükséges semmilyen biztosító eszköz megtételéhez. A sisak nem árt de aki via-ferrata szettet igényel az inkább ne menjen mert a láncok nem arra valók.

      Törlés
  3. Itthon is terem hasonló példa: nemrégiben a legmagasabb Zsivány szikla húsz méter magas peremén táncikált egy ovis korú kisfiú, akinek anyukája még a szembenső sziklák tetejéről fotózgatott. Felnőtt fiammal szinte páni félelemmel feszültünk rá a jelenetre, hogy nem válunk-e tanuivá halálos balesetnek, a gyerek anyja pedig aggodalmunkon humorizált. Megállapítottuk, hogy a bárki által, bármikor szabadon megközelíthető természeti képződményeket az erdészetnek biztosító korlátokkal kellene ellátnia!

    VálaszTörlés
  4. 8 évesen simán másztuk a Gáspár-csúcs-Swinica-Zawrat-Fekete-tó utat, szandálban(!) voltam, még fotók is vannak róla, öcsém 7 éves volt. Ok, 3 éves koromtól járok a Lengyel-Tátrába, én mentem gyalog, öcsém vitte anyu vagy apu nyakban. Pici korunktól folyton fára másztunk, sosem estünk le, mondjuk az anyu sem féltett minket, ő is a cseresznyefa tetején olvasta kedvenc regényeit. Sas-utat 14 évesen nyomtuk végig, öcsém 13 volt, unokaöcsém 10. Nem fáradtunk el, kaptunk csúcscsokit a Zerge-hegyen meg a Gránátokon. Senki nem parázott, hogy nincs beülő meg sisak, nem fogták a kezünket. Ok, most hétvégén már sisakot vittem, ha már van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem minden felelőtlen szülő és gyermeke hal meg. Neked és szüleidbek szerencsétek volt, eszetek nem.... Csak a Sas úton eddig több mint százan haltak meg a megnyitása óta!
      https://hu.wikipedia.org/wiki/Sas-%C3%BAt

      Törlés
    2. Két mondatba ennyi idiótaságot besűríteni nem kis teljesítmény. Egyáltalán van személyes élményed, vagy csak úgy írogatsz? Az út több mint 100 éves, ehhez viszonyítva a halálozások száma egészen más. Megjegyzem az M7-esen is sok százan meghaltak, mégis közlekedünk rajta. Ha már viszonyítani szeretnénk, az egyetlen releváns szám az ott megforduló összes ember és az ebből halálos balesetet szenvedettek száma lenne. De persze nézni kellene a havi bontásokat/időjárási körülményeket is. Ugye ilyen adatok nincsenek.

      Törlés
  5. Ez kimeríti a kiskorú veszélyeztetése bűncselekményt. Ezért apa sittre kéne menjen, vagy ha mindkét szülő ilyen idióta, akkor kiemelik a gyereket a családból... állami gondozásban legalább életben marad.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...