Egy rémült gyermek és egy „ambiciózus” szülő, avagy ez történt a Sas úton Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2021/10/01
Hirdetés
Egy néhány nappal ezelőtti történet a Sas útról (Orla Perć) pro és kontra…
Michał Siegieda az alábbi levelet juttatta el a tatromaniak.pl weboldal szerkesztőségébe:
„Szeptember 9-én, közvetlenül a Honoratka-szakadékból (Żleb Honoratka) – amely mint mindenki tudja nagyon balesetveszélyes hely – történő ereszkedés után találkoztunk egy 12 éves kislánnyal és az édesapjával. Első pillantásra nem hittem el, amit látok, és nem igazán tudtuk, hogy reagáljunk-e és hogyan. Néhány perc figyelés után – miközben a gyermek láthatóan nagyon ijedt volt, a láncba kapaszkodva nem érezte magát biztonságban sisak és más biztosító eszköz nélkül, ráadásul tornacipőben volt – úgy éreztük, hogy a helyzet a turistaút nehézsége és az úton tartózkodó más turisták miatt is nagyon veszélyes.
Ezért úgy döntöttünk megkérdezzük a kislány édesapját, hogy beleegyezik-e, hogy átadjuk a kislánynak a mi beülőinket és a hevedereket addig, amíg leereszkedik erről a veszélyes helyről, nehogy tragédia történjen. Az apa erre azt válaszolta, hogy „a gyerek az Alpokban szokott mászni, és köszönöm, de nem használ ilyet…”.

Megdöbbenve álltunk ott, és nem tudtuk, mitévők tegyünk – miközben az úriember tovább mászott a gyerekével a legnehezebb terep és legveszélyesebb helyek (létra, Zerge-hegy) felé. Megkérdeztem, hogy mik a tervei, a Zerge-hegyre készül, vagy esetleg még tovább, és erősen próbáltam lebeszélni róla, mivel a Zerge-hegy nem gyerekeknek való hely.
Az apa a tőlem és más turistáktól érkező megjegyzések után szerencsére úgy döntött, hogy az első lehetséges alkalommal, vagyis a Zerge-csorbából (Kozia Przełęcz) a sárga jelzésen leereszkedik a Lengyel-Öt-tó völgyébe, amit saját szemünkkel láttunk.
Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e Önöknek, hiszen sok minden történt már a Tátrában, sok mindent láttunk már itt, de szeretnék a turistautak kezelőjéhez fordulni, hogy szabjon meg bizonyos alsó korhatárt a Sas út legális bejáráshoz, mivel sokszor a felnőttek sincsenek teljesen tisztában a veszélyekkel, és a gyermekek veszélyeztetése Lengyelországban büntetendő cselekmény.
Arra kérünk mindenkit, hogy ne vigyen kisgyermeket a Sas útra, mert ez egészen egyszerűen könnyen tragédiával végződhet.”
 
FRISSÍTÉS: 
A tisztánlátás érdekében az alábbiakban közöljük a lány apjának a cikkhez fűzött kommentárját:
„Az olvasó leírása sajnos tények, szubjektív értékelések és az olvasó kreativitásának keveréke.
Igen, lassan haladtunk, a gyorsabban haladókat időnként elengedve magunk mellett. A kitettség miatt sokkal lassabban haladtunk, mint amennyire a lányom tudna. Én azonban ragaszkodtam hozzá, hogy minden lépésnél biztosítsam. Az én Karolinám ideges volt, hogy kissé akadályozza a forgalmat, és ez a helyzet stresszelte őt. De én vagyok az, aki felelős a biztonságáért, nem pedig az arra járók, akik csak látszólag ítélik meg pontosan a helyzetet.
Igen, Karolina hegymászó, és az ilyen nehézségek nem jelentenek számára problémát. Nem, nem az Alpokban. Ez a rész az olvasó fantáziájának szüleménye.
Nem, nem az olvasó javaslatának köszönhetően változtattam útvonalat. A terv az volt, hogy a Zerge-csorbából ereszkedünk le, és ezt is tettük.
Nem, nem „csodával határos módon nem sérült meg senki”, hanem azért, mert jól ismerem ezt az utat, és minden lépés meg volt tervezve.
Nem, ez nem apa ambíciója volt ez a túra. Karolina volt az, aki feltétlenül ott akart túrázni. Nem ugráltam örömömben, hogy ki kellett vegyek egy szabadnapot, hogy hajnali 2-kor felkeljek és induljak a Tátrába hegyet mászni, mielőtt a tömeg megérkezik.
Talán nehéz elhinni, de más útvonalak már túl könnyűek Karolina számára. Mert tényleg több száz kilométert tettünk meg együtt a hegyekben. Régen én mutattam neki a hegyeket – ma ő vonszol engem.
Mindezt a levél írója megtudhatta volna tőlem az úton. Bárcsak megkérdezte volna. De a levél tartalmával ellentétben nem tette. Inkább ítélkezett. Valóban felajánlott egy beülőt és hevedert Karolinának. Igen, visszautasítottam – két okból. Először is azok a láncok úgy vannak elhelyezve, hogy a ferrata szett használata nagyon megnehezítette volna a túrát. Másodszor, ez közvetlenül a Zerge-csorba előtt volt, ahonnan amúgy is lefelé indultunk volna. El kell ismernem, hogy a szerző elég szép történetet írt ebből a rövid eszmecseréből kiindulva.
A fotón pedig az én „ijedt” Karolinám Sas út említett szakaszán.
És végül a saját kérésem: ha veszélyes szituációt látunk az ösvényen, ne féljünk odamenni és kérdezni. Talán valakinek tényleg segítségre van szüksége. És lehet, hogy a helyzet teljesen másképp alakul, mint ahogyan az olvasó gondolja. Üdvözlettel, és találkozzunk valahol az ösvényen.”
Forrás és fotó: https://tatromaniak.pl

Hirdetés
Hirdetés