2021. május 25., kedd

„Addig csinálom, amíg a testem azt nem mondja, hogy vége a játéknak”

„A sors csak annyit rak a válladra, amennyit elbírsz” – szokták mondani. Ebben az esetben ez nem metafora. Légszomj, izzadt ruha és meredek hegyek. A magashegyi teherhordók minden nap önként vállalják ezt. Közülük sokan több mint száz kg-ot pakolnak a vállukra, és elszántan indulnak útnak, hogy felvigyék az árut a távoli magashegyi házikókba, amelyeknek a teherhordás megszületése is köszönhető.
„Amikor kisfiú voltam, a szüleimmel túráztunk a Tátrában, és útközben találkoztunk egy magashegyi teherhordóval. Jól emlékszem, csodálkozva néztem, hogy ilyen hatalmas terhet bír cipelni. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, ami megragadt az emlékezetemben” – mondja René Bosman, a 19 éves fiatal teherhordó.
A teherhordáshoz hagyománya Szlovákia területén 900 évre nyúlik vissza. Legfőbb sajátossága, hogy az bár interneten sok érdekes tényt és történetet lehet olvasni róla, de a teherhordással kapcsolatos minden tudást és tapasztalatot csak szájhagyomány útján, azaz az egyik generációtól a másikra történő öröklődés útján adják tovább.


„16 éves koromban próbáltam ki első alkalommal a teherhordást, mert mindig lenyűgözött, hogy a nehéz terhet cipelő fiúk hogy tudnak feljutni és felvinni mindent a menedékházba anélkül, hogy feladnák. Aztán 18 éves koromban kezdtem el nagyobb figyelmet szentelni neki, addigra sok minden elraktározódott a fejemben, és úgy éreztem, hogy nagyon élvezném a teherhordást és még meg is tudnék élni belőle” – mondja René.
A teherhordás, mint foglalkozás azért jött létre, mert a tátrai menedékházak építése idején olyan nehezen hozzáférhető helyekre kellett építőanyagot szállítani, ahová a technológia akkoriban nem jutott el, és ma sem tud eljutni. A magashegyi teherhordók vitték fel a menedékházak felépítéséhez, majd azok felépülte után a mindennapi tevékenységükhöz szükséges anyagokat. Ha ma a Tátra szlovák oldalán járunk, sokszor találunk a turistaút mellé lepakolt rönkfákat, amelyek arra várnak, hogy akinek van hozzá ereje és szabad keze, felvigye azokat a menedékházakba.
A magashegyi teherhordás, amelytől nem csak a menedékházak bérlői függtek, a megélhetés fontos hagyományos módjává vált, amely szervesen kapcsolódik az Alacsony- és Magas-Tátra, valamint a Nagy-Fátra számos településének kulturális életéhez kapcsolódik, melynek folytonossága e hegyvidéki területeken a mai napig tart. Az 1873-ban megalakult Magyarországi Kárpátegyesület nem csak lajstromba vette a teherhordókat, de működése idején rendszeres képzést tartott számukra a hagyományos népi szállítási módokkal kapcsolatban.
A ma igen népszerű Rainer kunyhó (Rainerova chata, más néven „Rainerka”) egykori tulajdonosa erőfeszítéseinek köszönhetően épült meg. Alapítója, a 220 évvel ezelőtt született Rainer János György sikeres vállalkozó és a Magas-Tátra turizmusának úttörője volt. A kunyhó nem csak a ma álló legrégebbi, de az első hegyi menedékház is volt Szlovákia területén. Az apró, hangulatos helyiség már-már összeomlott, amikor Peter Petras megmentette és helyreállította. Az 1863-ban a Nagy-Tarpataki-völgy (Veľká Studená dolina) torkolatában épült kunyhó a Magas-Tátrában, a Reiner-réten (Starolesnianska poľana) található, kb. 25 perces sétára a Tarajkától (Hrebienok) vagy a Zamkovszky menedékháztól (Zamkovského chata).
„A Rainer család rendkívül népszerű volt, amit a legrégebbi tátrai települések emlékkönyveiben olvasható látogatói feljegyzések is bizonyítanak. Az igényesebb turistáknak a Nagyszalóki-csúcs (Slavkovský štít) megmászását ajánlották, de a legnépszerűbb a Lomnici-csúcsra (Lomnický štít) történő feljutás volt” – olvasható a Rainer kunyhó Facebook profilján.
A Pavol Barabáš által készített „Teher alatt szabadon” című dokumentumfilm arról az egyedülálló küldetésről készült, amit a teherhordás jelent sokak számára. A film a magashegyi teherhordók legidősebb generációját mutatja be, akik minden nap, az időjárástól és egyéb hatásoktól függetlenül elindulnak a nehezen megközelíthető menedékházakhoz. „A hegyek nyugalma a legjobb gyógymód arra, hogy az ember józan maradjon” – mondja az egyik teherhordó. „Soha ne mondd azt a bérlőnek, hogy nézd, milyen az időjárás”. Semmi más, csak a teher súlya, a pillanat és a szabadság számít. Sokan így jellemzik a kemény munkát, és ezt René sem látja másképp.

„Tátravárosból (pontosabban Újtátrafüredről a Sibir régióból) származom, és mivel gyermekkorom óta kézzelfogható közelségben voltak a hegyek, úgy érzem, ők formáltak engem. Amikor reggel felébredsz, és az ablakon kinézel a hófödte hegycsúcsokra, a felkelő nap által megvilágított Nagyszalóki-csúcsra, vagy a naplementében fürdőző Tátrára, egy idő kialakul benned az a varázslatos érzés, amely finoman a hegyekbe vonz” – írja le az okot, amiért már fiatalon teherhordóként kezdett dolgozni. Pályafutása kezdetét nem látta túl könnyűnek. A hétköznapi világ gyakran megakadályozza, hogy teljes mértékben élvezzük a jelen pillanatot. Nincs ez másképp akkor sem, amikor a teherhordásról van szó. „Jól emlékszem a kezdetekre, amikor felpakoltam az első 48,5 kilót, amivel kb. 5 méter után elestem. Aznap végre sikerült felcipelnem, több órás kínlódás után. Csak kevesebb, mint egy hónappal később értettem meg, hogy mit jelent számomra a teherhordás. A testem hozzászokott, az elmém is, és amikor reggelente lesétáltam a völgyben, hirtelen képes voltam teljesen mértékben élvezni a pillanatot. Csak én és az üres völgy, a madarak szelíd csicsergése és a hátamon lévő teher. Aztán minden lényegtelen dolgot kiengedek a fejemből, csak megyek, és nem gondolok semmi másra”.
Az elmúlt években a hegyekben túrázási boom volt tapasztalható. A turistautak tele vannak turistákkal, sok esetben tapasztalatlan emberekkel. Sajnos nem mindenki képes élvezni a csend és a szabadság pillanatát, sokan hoznak magukkal negatív gondolatokat, érzéseket a hegyek közé. „Azt kell mondanom, hogy mivel 19 éves vagyok, természetesen nincs annyi tapasztalatom, mint azoknak a srácoknak, akik egész életükben ezt csinálták. Ugyanakkor nem okoz gondot, hogy 100 kilót felvigyek. Nem azért mondom ezt, hogy dicsekedjek, hanem azért, mert gyakran találkozom negatív emberekkel út közben, akik megkérdik a koromat, és automatikusan úgy vélekednek, hogy nem lehetek jó ebben a műfajban és nem tekinthetem magam teherhordónak” – írja le a kellemetlen helyzetet.
Hogy érzékeltessük a teher nagyságát, a szlovák teherhordó rekordot Ladislav Kulanga tartja, aki 2000-ben a hihetetlen 210 kg-os terhet vitt le a hátán a Kő-pataki menedékháztól (Skalnatá chata) a Kő-pataki-tóhoz (Skalnaté pleso) közlekedő felvonó Štart átszállóállomásáig. Ugyancsak ő 1993-ban 207,5 kg súlyú szállítmányt vitt fel a Tarajkáról a Zamkovszky menedékházhoz, ez a rekord a mai napig sem dőlt meg. Ladislav Kulanga utóbbit dokumentáció és kíséret nélkül tette, így a történet van, aki elhiszi, van, aki nem.
René számára a kikapcsolódásként kezdett teherhordás hamarosan az élete részévé vált. „Először azt mondtam magamnak, hogy csak néha-néha fogok szállítani, de végül szinte minden nap úton vagyok. Persze, most egy kicsit nehezebb, mert tudjuk, mi történik a világban. Jöttek a tilalmak, és a völgyekben egyre kevesebb ember mozgott” – mondja, hozzátéve, hogy szilárdan hisz abban, hogy a helyzet hamarosan javulni fog, amint az időjárás felmelegszik.
Ha azt gondolod, hogy a válladra veszel 50 kg-ot, és a végén a menedékházban a bérlő két százassal jutalmaz, akkor tévedsz. A keresetek a hegyekben nagyon egyéniek. Rajtad és az állóképességeden is múlik, mind a teherhordás során, mind az életben. „Minden egyes útért fizetést kapok, ráadásul egy levest és italt is kapok hozzá. Természetesen a menedékház bérlőjével kötött megállapodás az én hozzáállásomtól is függ. A Zamkovszky menedékházban a tulajdonos nagyon barátságos és segítőkész, így könnyű vele kijönni, akkor sincs gond, ha a menedékházban éjszakázunk. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy minden teherhordó más és más, vannak olyanok, akik rendszeresen dolgoznak, és vannak, akik időnként felszaladnak és felvisznek valamit” – írja. A munkáért kapható jövedelem egyéni. „Ezt számos tényező befolyásolja, kg-onként kb. 40 centtől 1 euróig terjed, attól függően, hogy melyik menedékházba kell felvinni az árut” – mondja René.
Szlovákiában nincs teherhordó képzés, de lehet, hogy ez a hivatás a neked való. Ahogy a „Teher alatt szabadon” című dokumentumfilmben is szerepel, 300 emberből körülbelül 1 alkalmas a teherhordásra. „Szinte egyáltalán nem találkozom nőkkel a teherhordók között. Személyesen csak egyszer láttam egy nőt, aki kipróbálta. Persze biztos többen is voltak, de ezt csak a régebbi fotók alapján tudom megítélni, amelyek a menedékházakban láthatóak” – mondta René, amikor megkérdezték, hogy a hordárok között jelen van-e a szebbik nem. De ahhoz nem kell sok minden, hogy kipróbáld magad. Minden, amire szükséged van, az az elszántság és a kitartás, valamint a hajlandóság, hogy egy időre kilépj a komfortzónádból. „Ezután már csak annyi a dolgod, hogy kiválasztasz egy menedékházat, felmész és megkérdezed, hogy ki lehet-e próbálni.  Nem szabad elbizakodottnak lenni, mert gyakran nem az erős izmok győzedelmeskednek. Azt hiszem, a psziché és az elhatározás, hogy elviseljük a fájdalmat, nagyobb szerepet játszik a teherhordásban” – tanácsolja.
A hidegtől és a csípős széltől görcsbe rándult ujjak nem kell kellemes mindennapi útitársak, ahogy a tűző nap sem. A természetes folyamatokon és állapoton nem tudsz változtatni, de megszeretheted azokat a helyzeteket, amelyek kitartásra kényszerítenek. „Vannak olyan napok, amikor nem bírok, nincs kedvem, vagy nagyon rossz az idő, és ez elkedvetleníti az embert. Ezeken a napokon mindig ott van mellettem az én csodálatos barátnőm, aki gyakran jár velem, és aki mindig ott van, hogy lelkileg támogasson. És az ilyen napok azok, amelyek a legjobban hajtanak, mert sokkal többet kapok tőlük, mint tökéletes körülmények között, és ettől sokkal jobban érzem magam a nap végén. Bizonyos értelemben ezek a dolgok tartanak életben minket” – mondta René.
A teherhordás függőséggé válhat, ami arra késztet, hogy újra és újra felmenj, lélegezz és érezd a csendet magad körül. „Gyakran támadnak új gondolataim és ötleteim, miközben megyek felfelé, és nagyon szeretem a menedékházak közösségét és az embereket. Természetesen a bevétel is fontos, az a tény, hogy pénzt kereshetek olyasmivel, ami igazán kielégít, fantasztikus érzés” – zárta René.
Forrás és fotó: https://www.startitup.sk

2 megjegyzés:

  1. Nagyon mély üzenet és gondolatok. Kiváló bejegyzés. Köszi.

    VálaszTörlés
  2. Tiszteletben tartom mindenkinek a saját döntését, hogy mit kezd a testével, de köszönöm nekem ezek az érzések, gondolatok 100 kiló felesleges teher nélkül is előjönnek egy szép túrázás során, vagy egy padon ülve a parkban. Olyan a cikk, mintha egyedül csak a teherhordás révén lehetne kikapcsolódni vagy feltöltődni, magunkkal foglalkozni. Nyilván népszerűsíteni kell ezt az elavult, értelmetlen foglalkozást, mert kevesen vállalják. De majd a 19 éves René is rájön, hogy elég kevés nyugdíjas súlyemelő jár a Tátrába. Ja, egyébként pedig ez nem verseny, ennek ellenére Laco Kulanga hitelesített 210 (vagy 211 vagy 212?)kg-os és a nem hitelesített 207,5 kg-os rekordját minden ilyen témájú cikk megemlíti,no de ki számolja, nem igaz? Nem a teherhordókkal van problémám,csinálják, ha örömüket lelik benne, hanem ezekkel az ostoba,olcsó, népszerűsítő cikkekkel.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...