1909. október 29-én alakult meg a Lengyelországban a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (Tatrzańskie Ochotnicze Pogotowie Ratunkowe, TOPR). A XIX. század végén és a XX. század elején a turizmus fejlődésével együtt nőtt a hegyekben bekövetkezett balesetek száma is. Egy hegyimentő egyesület létesítésének ötlete Lengyelországban először 1907-ben került szóba a „Taternik” című lapban. A terv ekkor még az osztrák hatóságok ellenállása miatt nem valósulhatott meg. Újabb lendületet adott az ügynek Mieczysław Karłowicz balesete, aki 1909 februárjában lavinabalesetben vesztette életét a Kis-Kápolna (Mały Kościelec) lejtőin.
1909. október 29.
1909. október 29-én galíciai kormányzat Lvivben jóváhagyta a hegyimentők alapító okiratát, így ezt a napot fogadták el a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) létrehozásának hivatalos időpontjaként. A mentőszolgálat jelképe kék kereszt egy fehér mezőben. 1909. december 11-én megválasztották a TOPR első igazgatóságát, melynek elnökévé dr. Kazimierz Dłuskit, a mentőszolgálat vezetőjévé Mariusz Zaruskit, helyettesévé pedig Klemens Bachledát választották.
Az Alapítóokmány 2. paragrafusa kimondja, hogy „…Az Egyesület célja az eltűnt turisták felkutatása, valamint a Tátra területén bekövetkezett szerencsétlenségek áldozatainak elsősegélyben történő részesítése”. Kezdetben 11 hegyimentő dolgozott a Mentőszolgálatban, ez a szám később önkéntesek bevonásával bővült, 1939-ben már 50 hegyimentő állt készenlétben.
Már a mentőszolgálat megalalulása előtt, 1908 szeptemberében elvégezték azonban az első szervezett mentési műveletet, amikor a Nagy Buczynowa-toronyról (Buczynowa Turnia) kellett turistákat menteni. A TOPR a szervezet hivatalos bejegyzéséig hét mentési műveletet hajtott végre. A Mentőszolgálat célja a kezdetektől a Tátrában eltűnt turisták keresése és a hegységben balesetet szenvedetteknek történő segítségnyújtás volt.
A TOPR sorsa mindig elválaszthatatlanul összekapcsolódott Európa ezen részének bonyolult helyzetével. Az első és a második világháború, a Népi Lengyelország időszaka nyilvánvalóan befolyásolta a Mentőszolgálat dolgozóinak sorsát. Sokan életüket veszítették a háborúk során, néhányuk koncentrációs táborokban halt meg, mások nyom nélkül eltűntek. A TOPR mindazonáltal mindig elvégezte alapvető feladatait, hogy mindenkit megmentsen, akinek segítségre van szüksége a hegyekben. A második világháború alatt "FREIWILLIGE TATRA BERGWACHT Zakopane TOPR" néven, 1952-1991 között pedig a Hegyi Mentőszolgálat (GOPR) részeként, mint a Tátra Csoport működtek.
Fontos dátum a hegyimentés történetében 1963, amikor új fejezet kezdődött a hegyimentők életében – mentőhelikoptert kaptak. Az első bevetésen Tomasz Augustyniak vezette a mentőhelikoptert, amely a Lengyel-Öt-tó völgyéből lábtöréssel szállított egy turistát a zakopanei kórházba. A helikopter használatának, a mentési módszerek folyamatos javításának köszönhetően a későbbi években sok turista életét sikerült megmenteni.
1991 decemberében a szervezet visszakapta történelmi nevét, 1999-ben az IKAR nemzetközi alpesi mentő szervezet tagjává vált, 2004-ben pedig a szervezet Zakopanéban rendezte meg éves kongresszusát.
1992-ben Lech Wałęsa lengyel elnök egy PZL W-3 Sokół típusú helikoptert adományozott a hegyimentőknek. Ez a helikopter két évvel később sajnos balesetet szenvedett, ennek során két pilóta és két hegyimentő veszítette életét, ám a hegyimentők már 1995-ben új helikoptert kaptak.
A TOPR-nek ma több mint 250 tagja van, közülük 36 hivatásos hegyimentő látja el az ügyeleti feladatokat, a többiek önkéntesként várják a bevetésre szólító parancsot. A hegyimentőket gyakorlatilag mindenhol – sziklafalakon, völgyekben, barlangokban, víz alatt és a sípályákon is – bevethetik, az évenkénti beavatkozások száma átlagosan 2.500 körül mozog.
A mai TOPR egy modern, professzionális mentőszervezet, amely magas szinten képzett hegyimentő szakembereket foglalkoztat, jól képzett önkéntesek támogatásával. A TOPR sajátossága, hogy a hegyi mentés minden formáját végzi, a sípályákon történő mentéstől kezdve a barlangi mentésen keresztül a búvárkodással és pirotechnikai tevékenységgel összefüggő, a fal- és lavinamentésen át a levegőből történő mentésig bezárólag.
