2017. július 28., péntek

Szikláról sziklára a Magas-Tátrában

A nyári kánikulában egy kis felfrissülésért legtöbben a vízpart felé veszik az irányt, de mi inkább a hűs hegyeket választottuk aktív pihenésünk helyszínéül. Nem mintha nem szeretnénk a henyélést a strandon, de ha az ember egész évben teljesítménytúrázik, akkor a legnagyobb hőségben is feltámadhat benne a kilométerhiány. A baj csak az, hogy kánikulában a túrázás igen nyűgös tevékenység, számunkra meg kimondottan utálatos. Ezért ha a júliusi forróságban mozogni támad kedvünk, akkor egészen a Magas-Tátráig utazunk, ami – ha csak pár napra – de idén is kiváló menedéknek bizonyult a hőség elől.
Minden évben vonattal utazunk a Kárpátok legmagasabb hegyeihez, és minden évben Ótátrafüreden szállunk meg, mondhatni hagyomány-szerűen. Annak ellenére, hogy ide gyakorlatilag haza járunk, mindig új szálláshelyet választunk magunknak, és túráinkkal is mindig új hegyeket és völgyeket hódítunk meg, ami az évek során egyre nagyobb kihívást jelent, hiszen a legtöbb turistautat már bejártuk. Mindezzel együtt számunkra a Magas-Tátra felhők közt magasodó csúcsai még sokadjára is felvillanyozó látványt nyújtanak a poprádi vasútállomásról, mikor a vonatról leszállva megpillantjuk őket.

Miután az utazással és a szállás elfoglalásával már elment a fél nap, csak kisebb kirándulásra maradt időnk, amit ilyenkor rendre a közeli Tarpatak-völgyben szoktunk megejteni. Persze ez ilyenkor még nem igazi túra, inkább akklimatizációs piknikezésnek mondanám, amikor magunkba szippantjuk a friss, tiszta levegőt, gyönyörködünk a kristálytiszta vízű patakok és vízesések lezúduló tömegének látványában, és élvezzük a hűs – még a napon sem melegebb –, 20 fokos hőmérsékletet. Így adjuk át magunkat a természet és a hegyek öröknek tűnő világának, melynek idilli hangulatát némiképp csorbítja a 2004-es és 2014-es szélviharban megsemmisült fenyőerdők látképe. Ennek ellenére is kedvencünk a vadregényes Tátra, sőt, számomra talán többet is jelent.
Kis bemelegítő kirándulásunkat a Tarpatak vízeséseitől egészen a Zamkovszky-menedékházig folytattuk, ahol sörrel jutalmaztuk magunkat a cseppet sem megerőltető túra után. Az egész délutánt azzal töltöttük, hogy napoztunk a sziklákon, söröztünk, és legfőképpen hangolódtunk a Tátrára. Jócskán benne jártunk már az estében, amikor a szállásunk felé vettük az irányt. Hazautunkat a csipkézett hegycsúcsok közt még utoljára be-be köszön lemenő nap sugarai és egy róka kísérte, aki bár kissé tartott az embertől, mégis tőlünk várta a vacsoráját. Ez nem is csoda ekkora forgalom mellett, hiszen mindig akad valaki, aki egy jó fotóért cserébe dob egy-két falatot a vadállatnak. Ezt a róka megértette, és régi szakmáját láthatólag modellkedésre váltotta.

Forrás és fotók: http://www.turistamagazin.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...