2017. június 20., kedd

Miért éppen a Sas út?

A legszebb túraútvonal a Lengyel-Tátrában. Csúcsidőszak a nyár közepén. Állandó torlódások a láncoknál, emberek, akik nagyon nehezen birkóznak meg a technikásabb szakaszokkal – ők vajon miért jöttek ide?
A legszebb
A Sas út (Orla Perć) a legszebb túraútvonal a Lengyel-Tátrában. Ez saját, szubjektív véleményem, de azt hiszem, sok turista ugyanígy gondolja. Mi több, talán az sem túlzás, ha azt mondjuk, az egész Tátrában nem találunk máshol ilyen szép, és ugyanakkor ilyen igényes turistautat. Olyan ez, mint hab a tortán azoknak, akik szeretnék megízlelni a tátrai túrázás nehézségeit.
A közelmúltban ismét lehetőségem volt végigjárni az utat. Mivel felhős, ködös nap volt, csekély látótávolsággal, és csak a délelőtti napsütés szárította fel a nedves sziklákat (előző nap esett az eső), így reggel 7 órakor egyedül indultam el a Zawratról. A Zerge-hegyig senkivel sem találkoztam, később is csak kirándulók kisebb csoportjaival. Az egyre erőteljesebb napsütés hatására dél körül aztán egyre több ember jött szembe a Kereszt-nyereg irányából. Mindezek a kedvező feltételek lehetővé tették, hogy alig 4 óra alatt végigmenjek a Sas úton, rohanás és stressz nélkül. Azoknak, akik nem ijednek meg egy kis mászástól, és rendelkeznek megfelelő tapasztalattal, ennyi idő éppen elég az út bejárásához. Ezt követően csak dörzsöltem a szemem a csodálkozástól, amikor a Sas úttal kapcsolatban a láncoknál összetorlódó emberekről, kimerítő, több órás utakról, szandálban, vagy Isten ments, de papucsban próbálkozó olvastam.

Miért a Sas út?
Aztán eszembe jut egy kép, saját, jó néhány évvel ezelőtti élményem. Kezdő tátrai turista voltam, és mindenképpen ODA akartam menni. Emlékszem, hogy a Kereszt-nyereg – Gránát-csúcsok közötti szakasz mély benyomást tett rám, és bár nem futottam végig az utat, mint egy zerge, úgy mozogtam, mint egy átlagos turista, és a láncoknak, valamint a megfontolt lépéseknek köszönhetően magasra szökött bennem az adrenalin. Úgy gondolom, hogy a mai napig, amikor már magasabb szinten, hatékonyan, megfelelő mentális állapotban túrázom, a nehézségének megfelelően tudom értékelni ennek az útnak a szépségét. Vagy talán tévedek? Szükség lenne még néhány éves hegymászó tapasztalatra ahhoz, hogy úgy gondoljak a Sas útra, mint szépen kivitelezett könnyed gyalogtúra? Ma már nem emelkedik bennem az adrenalin, de a tátrai nehézségek bizonyos mozgásformában való leküzdése felett érzett öröm a helyszínen abszolút valódi. Lépések és fogások, melyeket nem kell átrendezni és javítani. Csak menni kell tovább. Nem félek, így érzem az örömöt.
Akkor miért?
Ha simán csak az út leküzdése nem elég megnyugtató számukra, vajon mikért ostromolják ezt az utat felkészületlen turisták tucatjai? Felkészületlenek, és olyanok, akik bizonytalanul mozognak a láncokon. A mozgásuk alkalmatlannak tűnik ehhez az útvonalhoz. Az a hatalmas erőfeszítés, melyet kiadnak magukból annak érdekében, hogy végigjárják az utat, aránytalanul nagy ahhoz képest, mennyi energiát használ fel ezen az útvonalon egy felkészült turista. Borzasztóan elfáradnak, de ez miért jó nekik? Talán önmaguknak akarnak valamit bizonyítani? Vagy feszegetik a határaikat? Vagy egyszerűen csak végig akarják járni a legendás Sas utat? Miért hajlandóak hosszan sorban állni a láncoknál?
A Tátra természetesen mindenkié. Nem csak a tapasztalt hegymászóké, hanem a kisgyermekes családoké, fiataloké és időseké, egészségeseké és betegeké. A következő útvonal kiválasztásánál azért gondoljunk bele, hogy ennek az útvonalnak a teljesítése öröm, vagy gyötrelem volt-e számunkra, és ne tegyük ki önmagunkat és másokat felesleges veszélyeknek.

Forrás és fotó: http://portaltatrzanski.com

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...