Az 1885-ben Késmárkon született, és 1903-ban ugyanott érettségizett
Grósz Alfréd, a későbbi nagy Tátra-kutató és hegymászó így írta le a
Jávor-völgybe tett első túrájának legmaradandóbb mozzanatát:
„1904-ben, egy felhőtlen nyári nap delén léptem először a
Javorove-völgy nesztelen szentélyébe, telve mohó kíváncsisággal, lángra kapó
lelkesedéssel és imamély csodálattal. A nap éppen útja zenitjén haladt, minden
morajt elnyelt a siket csönd. Amint szemöldökhöz emelt tenyérrel elhárítottam
arcomról a vakító sugárnyalábokat és tekintetem, megfürödve a Varangyos-tó
haragoszöld vizében, fölsurrant az amfiteátrálisan elhelyezkedő bérckoszorú
remekeihez, megálltam, mintha gyökeret vert volna a lábam. Az ereimben
sebesebben lüktetett az érverés, egy sejtelem cikázott át az agyamon: a hegyek
fogják megadni az életem szépségét.”
Forrás: Tátránk tudós polihisztora,
Grósz Alfréd; Fotó: Andrew Vlcko
