2017. február 22., szerda

Kő menedékház: a nyugalom utolsó szigete

A legendás Kő menedékház ma már kétségtelenül szorosan hozzátartozik a Chopok fenséges csúcsához. Eszmei értéke évről évre nő, ellentétben környezetével, melynek értéke csak pénzben kifejezve nevezhető növekvőnek… Az egész valamikor 1950 körül kezdődött, amikor a menedékház a felvonót építő munkások szállásaként szolgált. A 60-as években bővítették ki az étkezővel, amelyet a mai napig használnak. Az épületet azokban az években leginkább a turistautakat kiépítő főiskolások, egyetemisták használták. Az 1980-as években az Interhotel szállodalánccal kötött együttműködés keretében főleg a téli szezonban használták. A 90-es években nem kerülte el a bezárást, de 1996 májusától a mai napig stabilan működik, ma már szerencsére egész évben. A Chopok alatt talán a 90-es éveket lehet a legviharosabb időszaknak tekinteni, mára legendássá vált felejthetetlen történeketekkel. 2004-ben egy nagy vihar levitte a ház tetőzetét, melyet gyorsan sikerült pótolni, majd két évvel később kialakították a mai padlásteret a közös hálóteremmel, melyben 25 főnek tudnak szállást biztosítani.

A menedékház napjainkban leginkább mint „lunch bar” ismert, az állandó kínálatból soha nem hiányozhat a káposztaleves (kapustová polievka) a pörkölt knédlivel (guláš s knedľou) és a gőzgombóc (parené buchty), valamint a napi ajánlatok – a rizotto, a spagetti és mások. Az adagok a menedékházba gyakran betérő (és nagyon éhes…) síelők igényeihez vannak szabva, az édesszájúaknak a fentieken kívül kézzel készített rétest és időnként morva süteményt kínálnak. Az italok közül nem hiányozhat a gyógynövényekből készült tea, valamint a helyi specialitás, a „Fajka” mormotatej (Fajka volt egykor a menedékház bérlője, aki azzal kápráztatta el a női vendégeket, hogy megfejte a mormotákat, és a tejükből erős italt állított elő...).
 
A Kő menedékház napjainkban ma a Chopok csúcsa közelében a legnépszerűbb célpontnak számít, melynek eddig sikerült elkerülni a túlzott anyagi szempontokat, és a mai napig sikerült fenntartani egy magashegyi menedékház hamisítatlan hangulatát. Az ide érkezőknek azonban azzal is tisztában kell lenniük, hogy nem a Grand Hotelba érkeznek, bár ezzel a látogatók többsége számára teljesen nyilvánvaló. Na és a kilátás… De vigyázzunk az poharazgatással, hiszen ilyenkor télen gyorsan sötétedik, és a hálóteremben általában gyorsan elfogynak a férőhelyek, és a lefelé vezető úttal csak síléccel lehet megbirkózni…

Forrás és fotó: https://magazin.lionline.sk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...