260 évvel ezelőtt, 1757. február 3-án született Kitaibel Pál (1757-1817) egyetemi tanár, az egyik legnevesebb magyar botanikus, a magyar flóra legnagyobb úttörő kutatója és feltárója. 1792-1816 között Erdély kivételével egész Magyarországot beutazta, miközben kb. 20.000 km-nyi utat tett meg a Kárpát-medencében, és begyűjtötte az ország flóráját. A XVIII. század végén járt a Tátrában, 1795-ben Mauksch Tamással együtt elsősorban a hegység nyugati részein végzett kutatásokat a Tátra növényvilágának megismerése céljából. Utazásainak és kutatásainak tapasztalatait a Bécsben, 1799-1812 között „Descriptiones et icones plantarum rariorum Hungariae” (Magyarország ritka növényeinek leírása és képei) c. latin nyelven megjelent művében adta közre, melynek három díszes kötetét 280 színes rézmetszettel illusztrálta.
Kitaibel Pál nevét a Nagy-Tarpataki-völgyben, a Vadorzó-lapályon található Kitaibel-tavak (Sesterské plesá), másik ismert nevükön Testvér-tavak három apró tavacskából álló csoportja őrzi.
