2016. október 27., csütörtök

A Tátra építészei – Hoepfner Guidó

Elegáns szállodák, fürdőházak, magashegyi menedékházak és egyedi templomok nélkül a tátrai települések kevésbé mutatnák vonzó arcukat. A települések képét uraló néhány vasbeton monstrumot viszont a késő modernizmus jegyében tervezték. A Müller Antal, Majunke Gedeon és Hopefner Guidó által tervezett épületek viszont még napjainkban is az európai elegancia magas szintjét képviselik.
2015. február végén volt 70 éve, hogy elhunyt a Szepesváraljáról származó Hoepfner Guidó építész. Tehetségét három exkluzív nagyszálló őrzi, melyek a gazdag alpesi télisport üdülőhelyek és a leghíresebb európai fürdőszállók színvonalával várta a Tátrába érkező vendégeket. Ahogy a történelmi forrásokban olvasható, Hoepfner Guidó útja az építészethez nem volt egyértelmű. A lőcsi gimnázium elvégzése után a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészetet kezdett tanulni. Egy év után azonban rájött, hogy a gépek világa nem jó választás, és átjelentkezett az építészeti karra, melyet 1891-ben sikeresen elvégzett.
A fiatal építész az egyetemi diploma megszerzése után sietetett vissza szülőföldjére, bár Budapesten jobb lehetőségek várták volna az ambiciózus fiatalembert, mint a Szepességben. Szülőföldjével való kapcsolatát tovább erősítette a lőcsei Fleischer Máriával, a megyei főorvos lányával kötött házassága. A frissen diplomázott építész a Magyar Államvasutaknál kapott építészi munkát, ahol ő tervezte pl. a temesvári vasútállomás épületét. 1900 körül Hauszmann Alajos professzor műtermében, elsősorban a budai királyi palota rekonstrukciójának befejezésén dolgozott. I. Ferenc József császár ezért a munkájáért a Ferenc József-rend Lovagkeresztjével tüntette ki.

Hoepfner Guidó számára az édesapja nyitotta ki az ajtót, aki a XIX. század végén a Szepesi Hitelbank és Központi Takarékpénztár igazgatója volt Lőcsén. „Abban az időben ez a pénzintézet bérelte Ótátrafüredet és Tátralomnicot. 1897-ben a fiatal építész elkészítette egy Tátralomnicon tervezett szálloda rajzait, Ótátrafüredre pedig egy kis virágboltot és egy borbélyüzletet tervezett. Ezt követően készítette el az ótátrafüredi Csáky-ház (ma Penzión Tatra) és a fürdőház (ma szolgáltatóház) terveit. De a legfontosabb megbízások, amelyeket Hoepfner kapott a Tátrában, a három nagyszálló tervei voltak. Az előkelő kifinomultság, az exkluzivitás tükröződik mindhárom projektben, úgy a belső fényűzésben, mint a technikai berendezésekben. A Grand Hotelben liftet és központi fűtést szereltek be, valamint telefonnal szerelték fel a szobákat” – meséli Maroš Semančík művészettörténész.
Az első Nagyszállót 1903-1904-ben Ótátrafüreden építették fel, melyet egy évvel később az étteremnek is helyt adó szárnnyal bővítetek. Az ótátrafüredi Nagyszálló abban az időben az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb fürdőszállója volt. A következő jól jövedelmező szerződést a tátralomnici Palota Szálló (ma Grand Hotel Praha) megépítésére kapta, melyet a Nemzetközi Hálókocsi Társaság megrendelésére készített el. A szálló tervezése során Hoepfnert a brit építészet ösztönözte. Ezt tükrözte például a jellegzetes, kétszintes hall és étterem gazdag stukkódíszítése.
A Palota Szálló tervezésén Györgyi Géza építésszel közösen dolgozott, akivel hosszú távú együttműködést alakított ki. Vele együtt dolgozott a Csorbai-tó partján felépített Nagyszálló (ma Hotel Kempinski) tervein, ennek a szállónak a tervezése során szintén a brit és észak-francia építészeti stílust követte.
Ferenc József 1912-ben Hoepfner Guidót királyi tanácsossá nevezte ki, ezt a címet elsősorban a gyermekek gyógyítása céljából a Balaton mentén felépített gyermekszanatóriumok tervezéséért kapta. Nem sokkal a Monarchia feloszlása előtt megkapta a 3. osztályú Vaskoronarendet. Élete vége felé tevékeny szerepet töltött be a budapesti társadalmi és politikai életben, 1928-ban a budapesti Szepesi Társaság alelnökévé választották. 1929-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet alelnöke lett, és ugyanezt a tisztséget töltötte be a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségénél is. 1932-tõl a magyar parlament felsőházi tagja lett. Az építész, aki meghonosította a Tátrában az európai pompát, 76 évesen, 1945. február 26-án, a második világháború utolsó napjaiban, Budapesten hunyt el, és a Farkasréti temetőben van eltemetve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...