2016. augusztus 8., hétfő

Térkép, esőkabát, víz nélkül a tátrai utakon…

Fotó: Natalia
Könyörtelen nyári hőség. A médiában szinte naponta jelennek meg hírek a Tátrában eszméletüket vesztő turistákról, ezért a hegyimentők a hegyekbe indulók józan eszére apellálnak. Egy 50 év körüli férfi egyedül indul a hegyre. Nincs nála hátizsák, valójában semmi sincs nála. Időnként megáll, és leül egy sziklára. Leveszi az ingét, és megy tovább. Félúton vagyunk a Murowaniec menedékház felé. Többször elhaladunk mellette, nem néz ki túl jól. Amikor ismét leül, megkérdezzük, minden rendben van-e? A válasz csak egy szó: Víz… Miközben iszik, remeg a keze. Szeretnénk segíteni, de ő csak azt ismételgeti: „vizet…”, és mutatja, hogy minden rendben van. Úgy tűnik, valóban jobban van, és megy tovább. Szerencsére legalább megfelelő cipő van a lábán.

Dehidratáltság, gyengeség, kevés folyadék. „A turisták egyre jobban felkészülnek a túrákra, egyre jobb és jobb felszereléssel rendelkeznek. Megfelelő a lábbelijük. De persze vannak kivételek. A nyári időszakban nagyon sok kiszáradt turistával találkozunk, akik nem készültek fel arra, hogy egy forró nyári napon elegendő mennyiségű folyadékot vigyenek magukkal, és azt rendszeres időközönként fogyasszák is. Nem gondolnak bele, hogy nagyon meleg van, és ilyenkor az ember jobban izzad” – mondta Adam Marasek lengyel hegyimentő.
Fotó: Natalia
A kiszáradt ember azonban annyira legyengülhet, hogy önállóan nem képes tovább menni, őket hordágyon, vagy helikopterrel kell levinni a hegyről. Aztán ott vannak az ilyenkor előforduló ételmérgezések, a gyomrot megtámadó vírusok. Az emberek többsége a hátizsákjában hozza magával a szendvicseit, amelyek a hőségben sokkal gyorsabban romlanak, mint átlagos időjárási körülmények között. Vizet csak véletlenszerűen isznak. „Az is probléma, hogy legtöbben nem megfelelően tervezik meg a túrát. Csak jóval reggeli után, 9-10 óra körül indulnak a hegyekbe, ahová az ilyen forró napokon reggel 5-kor, még a forróság előtt kellene elindulni” – tette hozzá a hegyimentő.
A Tátrában azt látni, hogy alapvetően rendben vannak a felszerelések. Megfelelő lábbeli, hátizsák. Sok turista használ túrabotot. Ennek ellenére több helyen olvashatunk arról, hogy mennyire felkészületlen turistákkal lehet találkozni a Tátrában. Hogy sokan szandálban, papucsban, hátukon kis válltáskával indulnak a turistautakra.
„Az általam tapasztalt nemtörődömség akkor érte el a csúcspontját, amikor néhány nap alatt többször is szinte minden lépésnél a teljes gondatlansággal találkoztam. Infantilizmus? Felkészületlenség? Butaság? Nem tudom, ki hogy nevezné azt, amikor egy 6-7 éves kislány térd fölé érő szoknyában és szandálban tart a Murowaniec menedékház felé? Meleg van, az ösvény levisz a völgybe, valahogy csak odajut. De vajon gondoltak arra a szülei, hogy az ösvény meredek? Hogy sziklás? Hogy az időjárás hirtelen változhat?” – mesélte Marasek.
A hegyimentő emlékeztet arra az esetre, amikor a Tengerszem-csúcsra vezető úton egy turista cipőjének levált a talpa. „Gyakorlatilag zokniban járt. A cipője teljesen tönkrement, le kellett hozni a hegyről, nem tudott tovább menni” – mondta Marasek.
A modern technológia sokat segít a hegyen is, de vannak olyanok, akik nem hogy a mobiltelefonjukra nem töltik le az ingyenesen hozzáférhető, a túrázást segítő alkalmazásokat, de még térképet sem visznek magukkal. A következő eset a Murowaniec menedékház közelében történt, amikor két lány szólította meg a hegyimentőt. Megkérdezték, hogy jutnak fel a Gáspár-csúcsra, és milyen messze van, mert azt hallották, hogy van ott egy felvonó. „A barátnőn fél továbbmenni. Szeretnénk lemenni” – mondta egyikük. Ekkor délután 16 óra volt. A lányok kisebb sokkot kaptak, amikor megtudták, hogy a csúcs 2 órányira van. Ami ebben a hőségben valószínűleg több időt vesz igénybe. Azt sem tudták, hol vannak, fogalmuk sem volt, mit tegyenek. „A felvonó? Azt hiszem, voltam ott valamikor a mamámmal” – mondta az egyik hirtelen. Azt tanácsoltam nekik, hogy ereszkedjenek vissza Zakopanéba, ez gyorsabb lesz. A lányok még mindig haboztak, mivel térképük sem volt. A Murowaniec menedékház előtti útkereszteződésben álló útjelző táblát sem vették észre. Abban sem voltam biztos, tudják-e egyáltalán, hogyan tájékozódhatnak a hegyen? 
Fotó: Rafal
Kicsivel távolabb, a Gąsienica-Fekete-tó partján két 50 éve feletti nő szintén arról kérdeztek, hogyan juthatnak fel a Gáspár-csúcsra? Egy fiatal lány, aki mellettük ül, próbálja lebeszélni őket. „Későre jár, a Karb-hágón keresztül meglehetősen meredek az út, ebben a melegben a hölgyeknek az átlagosnál hosszabb időre lenne ehhez szüksége” – mondja nekik. Ők azonban nem hisznek neki. Erre a fiatal elővesz egy térképet, és mutatja nekik, hogy hol vannak. „A csúcs nem tűnik túl magasnak, de a hölgyeknek ez biztos, hogy hosszabb időt venne igénybe, és nem tudom, fent lesz-e még lefelé szóló jegy?” – magyarázza türelmesen. A hölgyek csak ekkor kezdik figyelmesebben tanulmányozni a fiatal lány térképét, ami nekik nem is volt.
A turisták egy része, különösen a fiatalok ma már GPS készüléket, vagy a mobiltelefonra előre telepített térképeket használnak. De persze vannak kivételek...
Napsütés és eső… Szép idő, a nap szinte égeti az ember bőrét. Ki gondolná, hogy egy ilyen napon is jöhetnek a felhők? Pláne eső? Amikor azonban a Kościelisko-völgyben elkezd esni az eső, az emberek pánikba esnek. Egy nő a babakocsival egy ToiToi-ba menekül. Mellette két kisgyerek. „Sajnálom, nincs más választásom” – mondja, és elkezdi kipakolni a kocsit. Egy idősebb férfi állítja meg, majd meglehetősen kellemetlen szóváltásba keverednek. A nő ezután egy blúzfélét húz a babakocsira, és elindul visszafelé.
Újabb érdekes eset… Krakkó-szurdok és Sárkány-gödör. Egy kis völgyecske, semmi nehézség. Ami ugyanakkor egyirányú, mivel láncos részek is vannak és egy elég magas létra. És persze vannak olyanok, akik szembe jönnek. „Valami baj van? Nem lehet tovább menni?” – kérdezzük tőlük. „Nem, semmi baj, tudjuk, hogy nem szabad, de a másik oldalon csak unalmas rétek és lejtők vannak, inkább itt jövünk vissza” – mondják ők…
Gyermekek a láncokon, avagy ambiciózus szülők…
Fotó: apartamenty.pl
A TOPR hegyimentői már hozzászoktak a szandálokhoz, beleértve a papucsokat is, bár azt is elismerik, hogy egyre kevesebben vannak, akik ebben túráznak. De a legnagyobb meglepetést még mindig a kisgyermekes szülők tudják okozni. Közülük is elsősorban a vagyonosabbak. „Egyre több az olyan ember turista, aki nagyon fiatal gyerekkel indul a hegyekbe, a kezében vagy a háti hordozójában szállítva a kicsit, aki néha alig néhány hónapos. Ezek a szülők azt állítják, kellően megfontoltak, és háttérbe helyezik saját ambíciójukat” – mondta el a hegyimentő.
Az elmúlt évek egyik nagy visszhangot kiváltó esete volt, amikor egy apa az 5 éves fiával indult a Sas útra, amely egyike a Tátra legnehezebb turistaútjainak. Persze elakadtak, azt sem tudták, hol vannak. Az apa könyörgött a hegyimentőknek, hogy segítsenek, a helikopter azonban hosszú ideig nem találta őket. Az eset végül is szerencsésen végződött.
Vagy egy másik eset a Zawrat felé. Az apa ott hagyta a 8 éves fiát a láncok kezdeténél, mert el kellett mennie, hogy segítsen a másik fiának…
„A gyerekeknek nagy öröm, ha a hegyekbe kirándulhatnak. Még ha el is fáradnak, emlékezni fognak a nagyszerű kilátásra. Néhány gyerek azonban fél a nagy magasságtól. Velük le kell menni a völgybe, le kell ülni a patak partjára, az árnyékba” – mondja a hegyimentő. És bár folyamatosan hívják őket különböző ízületi sérülésekhez és végtagtörésekhez, a turistáktól nem nagyon kapnak megértést.
„Fontos, hogy menni akarnak. A siker vágya hajtja őket. Lengyelország nagy része sík vidék, nem várhatjuk mindenkitől, hogy ismerje a hegyeket” – mondja befejezésül Adam Marasek. De a józan eszünket használni talán még ennél is nehezebb…

Forrás és fotók: http://natemat.pl/

2 megjegyzés:

  1. Hihetetlen könnyelműség, felelőtlenség! Közel 30 éven át jártuk a Tátrát - idősebb korban is jó 20 km-eket, Fiam hosszú listán felsorolta mindazokat amit szükséges vinniük úgy a diákok mint szüleiknek. a legszebb emlékünk marad... Sajnos a lengyel Tátrában csak két alkalommal /Zakopáné/ voltam, Lomnic, Csorba tó stb, stb, mind - mind felejthetetlen... a legmegrázóbb emlék a "Szimbólikus temető" volt.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...