2016. augusztus 26., péntek

Pillantás a tengerszemekbe, avagy a Rysy meghódítása

Ha unod már a munkahelyed zsivaját, a tömeget a villamoson vagy a kígyózó sort a kasszánál, akkor semmiképp se vágj neki a Tengerszem-csúcsnak (Rysy), ugyanis a Tátra egyik leglátogatottabb célpontja gyakorta válik tömeges turista-találkozóhellyé. Ha az említett tényezők hidegen hagynak, és a szemedben a hegy értékei minden körülmények közt csorbíthatatlanok – nem mellesleg, álmaidban hetek óta e nagy hírű csúcs sziklái törik a talpadat –, kenj meg pár szendvicset, dobj a hátizsákba néhány flakont a friss hegyi patakvíznek, és indulj útnak a kéklő sziluettek felé.
A 2503 méteres Rysy-nél magasabbra az egész Tátrában nem visz jelzett turistaút. A kilátás lenyűgöző, ha nem fogad odafent sűrűn gomolygó fehér köd, és kellőképp nehéz az út ahhoz, hogy a magunkfajta kalandéhes vándorok fantáziáját ne hagyja nyugodni. Hát kitűztünk egy ragyogó szombatot, jól kiszámolt, kora reggeli indulással. Egészen pontosan 8 óra 52 perckor már a Csorba-tó parkolójából (1346 m), a viszontlátás zsibbasztó örömével hunyorogtunk fel az előttünk magasodó, kopáran csillogó csúcsokra.

Az út első – Poprádi-tóig (1494 m) vezető – szakasza kifejezetten könnyű; egyre-másra előzzük ki a turisták tarka, sűrű csoportjait. A tó szintjéről megkezdődik az emelkedés, amit azonban a hegyek egyre jobban kitárulkozó látványa még alig enged észrevenni. A lomblevelű erdőt cserjés, később törpefenyves váltja fel, köztük virágos rétek és a sziklás hegyoldalon lezúduló bővizű patak gondoskodik a romantikus filmekbe illő hangulatról. Kivéve persze az arcunkon lecsurgó verítéket, ami azokra igazságtalan módon egyáltalán nem jellemző.
Így mászunk a keskeny szerpentinen egészen a Békás-tavakig, ahol a táj képét már a kövek és sziklák határozzák meg – rajtuk egyre több lélegzetért kapkodó turistával. A tömeg csak nem akar ritkulni, kezdünk kicsit aggódni. (Mi van, ha fel se férünk majd a csúcsra? Vagy ha korlátozzák a mászók számát, nehogy leszakadjon a hegy, vagy esetleg belépőt szednek. Kinél van euró...?)
A Békás-tavak (1919 m) és a Hunfalvy-menedékház (2250 m) közti szakasz talán a legmegterhelőbb az egész útvonalon. Egy részét láncokkal is biztosították, ami mászás szempontjából nem kirívóan nehéz, de a 20 perces várakozás mentálisan némileg megterhelő egy olyan hosszan (és hangosan) kígyózó sorban, melyet bármelyik vendéglátó-ipari egység megirigyelne odalent.
A turistamagazin.hu teljes cikke itt olvasható!

Forrás és fotó: http://www.turistamagazin.hu

1 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...