135 évvel ezelőtt, 1881. július 7-én született Sevillában Lavallée Márta (1881-1959), aki 1899-1900-as években mászott a Magas-Tátrában későbbi férje, Jordán Károly társaságában. Férjével több tátrai túrán vett részt, többek között az Omladék-völgy egyik legszebb csúcsa, a később róla elnevezett Márta-csúcs (2433 m) első megmászásában (1899. augusztus 29.), melyet akkoriban kuriózumnak számító módon, vezető nélkül, kettesben másztak meg. Dr. Komarnicki Gyula 1960. március 11-én a Magyar Földrajzi Társaság emlékülésén felolvasott emlékbeszédében Lavallé Márta saját, a korábban a Turisták Lapjában megjelent szavait tolmácsolta a Márta-csúcs első megmászásának körülményeiről:
„Hajnali 1/2 4-kor indultak Csorbatóról és az Omladékvölgyben, amelyben akkor még nem vezetett ösvény, feljutottak a céljukat képező csúcs tövében fekvő Jeges-tóhoz. Innen jól áttekinthető a hegy felépítése. A legkönnyebbnek látszik a csúcs délkeleti gerince, amelyet egy hófolyosón át érnek el, azután csakugyan minden nehézség nélkül hatolnak fel a csúcsnak déli előormáig, amelyen meglepetésükre egy kőrakást és egy elpiszkolódott névjegyet találnak, ezen mindössze Károly név olvasható. A még kb. 30 méterrel magasabb főoromtól átmászhatatlannak látszó gerinctű - a mai Wachter-torony - választja el őket, amely mögött sima fallal szökik fel a főcsúcs.
Erről az oldalról tehát nem remélnek sikert. Már 1/2 12-re jár az idő, de nem adják fel a küzdelmet. Az előcsúcsról az Omladékvölgy felé tekintő sziklákon megint leereszkednek a hegy tövéig, alatta átkerülnek a hegy nyugati oldalára. Ez valóban járhatóbbnak mutatkozik, és hosszas sokszor nehéz mászás után d.u. 5 órakor végre fenn állnak a csúcson. - Ez az addig névtelen orom azóta a Márta-csúcs nevet viseli. Mint az évezredekkel dacoló, hatalmas emlékmű őrzi Jordán Károlyné Lavallé Márta nevét és emlékét.”
