Az emléktábla felavatásának napján a Sziléziai házban a Magyarországi Kárpát Egyesület közgyűlése javasolta a csúcs átnevezését Ferenc József-csúcsra, és ehhez kérték az uralkodó beleegyezését, aki ebbe nagy kegyesen bele is egyezett. A millenniumi emléktáblát 1919-ben megrongálták, majd 1920 júliusában, valószínűleg szlovák hazafiak összetörték és a Batizfalvi-völgy irányába lelökték a csúcsról. Az emlékmű helyén talált nyomok arra utaltak, hogy gránáttal robbantották fel. Július utolsó hetében Csizák Pál hegyivezető azzal a szomorú hírrel jött vissza túrájáról, hogy az emlékművet ledöntötték, már nem találták a helyén. Augusztus 9-én Schwicker Richárd és Egerváry Jenő hegymászók a Tetmajer-horhosból a Batizfalvi-völgybe lehúzódó szakadékban (Wala-szakadék) ráakadtak a tábla egy darabjára, de azt nem tudták lehozni. Az emléktábla töredékei 1930-ban a felkai Tátra múzeumba kerültek, ahonnan rövidesen eltűntek; vagy nem ismerték fel történelmi jelentőségét, vagy nagyon is felismerték... Grósz Alfréd évekig kutatott az Egenhoffer Teréz által felállíttatott millenniumi emlékmű darabjai után, amíg végre siker koronázta fáradozását és megtalálta a diorit tömb egy feliratos darabját. Ezt évekig rejtegette, majd eljuttatta Komarnicki Gyulához, aki továbbította Tálos Zoltánnak, ő pedig később Neidenbach Ákosnak adta át. 2003 augusztusában Bácskai Gusztáv szisztematikusan pásztázta át a Wala-szakadékot és egy további darabra bukkant.
Kapcsolódó bejegyzés: A millenniumi emlékmű egy darabja megtalálásának története
