2016. március 28., hétfő

Húsvét a Magas Tátrában – 1916

„Az idei húsvét nem hozott a Tátrának különösebb vendégjárást. A telepek látogatottsága amúgy is szokatlanul nagy, de a vendégek kizárólag beteg és üdülésre szorulók, turista nem igen mutatkozik. Nem voltak sem társas-, sem iskolai kirándulások s igy a vasút és villamos forgalma nem volt nagyobb a szokottnál. Annál többen használták fel a két ünnepnap kedvezőbb időjárását a Tarajka meglátogatására s a sikló alig győzte a forgalmat lebonyolítani. Sífutók csak a Poprádi tónál (s átmenetileg a Csorbáinál) voltak, amelynek menháza április 18-25-ig nyitva állott. Itt 19 sifutó jött össze és pedig 3-3 Teschenből, Bielitz-Bialából és Mahrisch-Ostrauból, 4 Budapestről és 6 a szepesi városokból.

Felkeresték a Jegestavat, Rumantavat, Békástavakat és a Hincói tavat többizben is és a következő magashegyi sítúrákat végezték: április 19-én Vargha Lajos – Batizfalvitó–Oszterva–Popráditó; Delmár Valter - Zergeörtoronyhágó (a Rumanvölgyből). 20. és 21-én ugyanaz, ugyanott. 22-én Delmár Valter, dr. Pináczy Béla, ifj. Fináczy Béla, Kisza Hans, Sebesta Kolos és dr. Stonawski – Zergeörtorony; 23-án Passauer Grete és Vargha Lajos – Hunfalvihágó; dr. Hinterstrisser, Jordán Oskar, Tannert Rudolf, továbbá Delmár Valter, dr. Fináczy Béla, ifj. Fináczy Béla, Kisza Hans és Sebesta Kolos – Tengerszemcsúcs (sivel a mellékcsúcs alá). 24-én Delmár Valter, dr. Förster Kálmán és neje, dr. Hinterstrisser, Jordán Oskar, Kisza Hans, Pfunsch, dr. Stonawski és Tannert Rudolf – Koprovahágó-Koprovacsúcs (sível a mellékcsúcsig). 25-én: Delmár Valter és Vargha Lajos – Tengerszemcsúcs (sível a mellékcsúcsig).
Most először történt meg, hogy télen ily nagy társaság járt e csúcsokon s említésre méltó, hogy a közbeeső járhatatlan helyeken a sít áthordva, majdnem a csúcsokig használták. A Tátra többi részéből csak 1 sítúra: 23-án Vargha L.: Gerlahfalvi katlan és 2 gyalogtúra van említésre méltó, 24-én: Payer János a Vöröstornyot mászta át a Kisből a Nagytarpataki völgy felé, 25-én pedig Hensch Aladár a Királyorron járt. Az időjárás a nagyhéten esős, szeles de meleg volt, de a két ünnepnapon, egy délutáni jégeső kivételével, derült és meleg. A nagyhét előtt leesett mintegy félméteres hó sífutásra elég alkalmas volt (1250-1350 m. fölött), de a sziklán igen lazán feküdt s az egész héten át számtalan lavinában csúszott alá. 19-én este 8 óráig csupán az Omladékvölgyben 183 lavina ment le, köztük egy óriási, amely a Ganektől a Mártacsúcsig húzódó, ismert füpadról csúszott le, 1000 m. széles volt s a Rumanvölgy túlsó oldalán is felszaladt. Esése 330 m. magas, törésvonala 1-2 m. vastag volt. Azontúl nap-nap után szakadatlanul dörgött a lecsúszó hó, mihelyt a nap kibujt, szél kerekedett vagy az eső esett; 23-án hajnalban is leomlott egynehány. Igen szép volt e színjáték 23-án, amikor egész nap szakadatlanul omlott a hó a Menguszfalvi völgyben. Több száz lavina dörgött alá a Bástyagerincre, de különösen a Kopki és az Ökörhát falairól s az összes falakat csakhamar száz meg száz piszkos hónyelv szegte be. Szerencsére a lejtők hava igen puha volt és igy a lavina mihamar megrekedt, bármily erővel jött is, nem tudott a völgyig lejutni és rombolni. Igy volt ez minden völgyben.”
H. Gy. A.

Forrás: Turistaság és Alpinizmus 1915-16. évfolyam 11. szám

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...