2016. február 9., kedd

Hogyan éljük túl a lavinát?

Szlovákiában 1924-ben történt az eddigi talán legszörnyűbb lavinabaleset, amikor egy lavina nyolc házat sodort el Rybô faluban (Nagy-Fátra, Óhegy közelében), és megölt 18 embert, köztük 15 gyereket. Ez szó szerint megalavina volt, a lerakódás helyén a hóréteg magassága elérte a 35 métert. Egy másik sok áldozatot követelő lavina 1974-ben történt a Magas-Tátrában, ahol a Menguszfalvi-völgyben egy lavina 13, sítanfolyamon részt vevő komáromi diákot sodort el, közülük 12 nem élte túl a lavinát. A csodával határos, hogy tizenharmadik társuk, akit öt órával a lavina után kutyák segítségével találtak meg a hó alatt, túlélte! Ez valójában a végeredményt tekintve hihetetlenül hosszú hó alatt töltött időnek számít. Sajnos azonban nem csak ezek a lavinabalesetek történtek korábban. A hó minden évben szedi áldozatait, hol többet, hol kevesebbet.

A síelőknek és a téli turistáknak néhány alapelvet szem előtt kell tartani, amelyek adott esetben életmentők lehetnek. Mindenekelőtt túra előtt tájékozódjunk az aktuális hóhelyzetről és az időjárásról. Erre megfelelő lehet a Hegyi Mentőszolgálat (HZS) helyi irodájától történő információkérés, melynek dolgozói jól ismerik a környéket, a helyi viszonyokat, és jól meg tudják becsülni a lavinaveszély mértékét. Ha ott azt javasolják, hogy ne induljunk sítúrázni, akkor ne menjünk.

Az öt fokozatú, nemzetközi lavina veszélyességi skála
1. fokozat: csekély lavinaveszély – általában jó feltételek.
2. fokozat: mérsékelt lavinaveszély – kedvezőek a feltételek a túrázásra, de figyeljünk a meredek lejtőkre.
3. fokozat: jelentős lavinaveszély – a túra nagy figyelmet és megfelelő lavinaismereteket igényel.
4. fokozat: nagy lavinaveszély – a túrák lehetősége erősen korlátozott.
5. fokozat: extrém nagy lavinaveszély – szigorúan tilos a túrázás.

Télen soha ne induljunk egyedül túrázni, minél többen vagyunk egy csoportban, annál kevesebb az esélye annak, hogy lavinába kerülve mindenkit betemet a hó. Azok, akik a hó felszínén maradtak, azonnal hívjanak segítséget, és lássanak hozzá eltemetett társaik kereséséhez. Ne feledjük, hogy a lavina túlélésének esélye 15 perc elteltével drasztikusan csökken, így ez igazából versenyfutás az idővel.
Szintén fontos lépés, hogy a túra megkezdése előtt az otthon maradt családtagunkat, ismerősünket tájékoztassuk a túra útvonaláról és a tervezett menetrendről. Ugyancsak fontos a terep megfelelő ismerete. A legveszélyesebb helyek a szakadékok és a vályúk, valamint a sziklafalak lábánál lévő területek, különösen a szélvédett lejtőkön, ahol gyakran alakulnak ki instabil hórétegek. Ezzel ellentétben az összefüggő erdőkkel borított lejtők jóval biztonságosabbak.

 

Ha közeledik a lavina
Ha azon a lejtőn ahol tartózkodunk, hirtelen elindul egy lavina, tudatában kell lennünk annak, hogy abból szinte lehetetlen kijutni, ha már elindult felénk. Különösen igaz ez akkor, ha túl közel vagyunk a közepéhez, vagy ha túl későn észleljük, és már nincs idő kimenekülni belőle. Röviddel a lavina megindulása előtt azonban erős dörgés figyelmeztet minket. Ezért aztán bármilyen jók is a körülmények, néha nézzünk körül és hallgassuk meg, nem történik-e valami körülöttünk. Ha elég messziről észleljük a lavinát, akkor talán van esély a menekülésre. Ha meghalljuk a lavina jellegzetes dörgését, próbáljunk meg elbújni a legközelebbi nagyobb sziklatömb mögé, kerüljünk minél távolabb a vályúktól és azok szájától. A hó ilyenkor olyan, mint a víz, megtalálja a legkönnyebb utat, és közvetlenül abban rohan lefelé. Ha nyilvánvalóvá válik, hogy elsodor minket a lavina, csatoljuk le lábunkról a síléceket, mert azok úgy viselkednek, mint egy horgony, lehúznak minket a hótömeg aljára. Próbáljunk meg a mozgó hótömeg felszínén maradni, próbáljunk meg „úszni” a havon. Ha lehetséges, próbáljuk meg lábunkat a lavinára merőlegesen mozgatni.
Téli felszerelésünk alaptartozéka a lavina jeladó, a lapát és a szonda. A lavina jeladó rádióhullámokat bocsájt ki, és segít megtalálni a hó alatt rekedt társainkat. Ezeket már a túra elején be kell kapcsolni, és adás üzemmódba kell helyezni. Öltözzünk melegen, lehetőleg több vékony rétegben. Szánkat és orrunkat símaszkkal vagy sállal védhetjük.

Ha lavinába kerültünk
1. Próbáljunk meg a lavina szélén, vagy egy biztonságos helyen maradni, ahol kisebb a sebessége és az intenzitása.
2. Ha nem tudjuk elkerülni a lavinát, azonnal szabaduljunk meg a sílécektől és a túrabotoktól, és próbáljunk meg a lavina felszínén maradni.
3. Próbáljunk úszni a hó felszínén, mozgassuk a lábainkat, próbáljunk megkapaszkodni a kiálló tárgyakba.
4. Térdünket húzzuk a mellkasunkhoz, kezünket tegyük az arcunk elé és csukjuk be a szánkat.
5. Minél mélyebbre kerülünk, annál kevesebb az esélyünk a túlélésre.
6. Ha úgy érezzük, hogy a lavina hamarosan megáll, enyhén behajlított karunkat tartsuk az arcunk előtt, próbáljunk meg létrehozni egy kis buborékot, így a lavina megállása után lesz egy kis üres tér az arcunk előtt.
7. Próbáljunk meg nyugodtak maradni, hinni kell benne, hogy megtalálnak minket. Spóroljunk az energiával és az oxigénnel. A lavinabalesetben elhunytak 75 %-a fulladás, 10 % hipotermia, 10 % mechanikai sérülés, 5 %-a pedig más okok miatt veszíti életét.
8. Csak akkor próbáljunk meg kiabálni, amikor közvetlenül magunk felett meghalljuk a mentőket.

Ha kívül maradtunk a lavinán
Azok, akik olyan szerencsések voltak, hogy nem sodorta el őket a lavina, ne veszítsék el a lélekjelenlétüket. Ha szem előtt tartjuk az alábbiakat, esélyt adunk a hó alatt rekedteknek a túlélésre.
- A lavinát észlelve kiáltással figyelmeztessük társainkat a veszélyre.
- Legyünk óvatosak, győződjünk meg róla, nincs-e további veszély.
- Biztonságos helyről gondosan kövessük szemmel az áldozatok mozgásának irányát a lavinában, majd a lavina megállása után jelöljük meg lavinába kerülésük helyét.
- A lavina megállás után állapítsuk meg, hány ember van eltemetve.

A túlélés fázisai
A lavinában eltemetett társaink túlélése szempontjából az időnek nagyon nagy jelentősége van.
1. szakasz: kb. 15 percig tart. Ebben a szakaszban általában van elég levegő, elég jók az esélyek a túlélésre.
2. szakasz: fulladás – ez kb. a 45. percig tart, eddig van az eltemetettnek tartalék oxigénje. Ezt az időszakot csak akkor lehet túlélni, ha van elég levegő.
3. szakasz: hipotermia – 90 perc után a túlélési esély meredeken csökkenni kezd. Ha az eltemetettnek van is elég levegője, a testét körülvevő hó hőmérsékletének következtében teste gyorsan hűlni kezd.
Néha hiába van a betemetettnek elég levegője, és hiába találják meg elég gyorsan, a lavina sodrásában olyan mechanikai sérüléseket szenvedett, amelyek miatt nem éli túl a lavinát. Ezek általában súlyos törések és fejsérülések.

Összegzés
Annak ellenére, hogy a lavinák valóban veszélyesek, vannak olyanok, akiknek sikerült ezt túlélni. Saját szavaikat idézve mindezt úgy élték meg, hogy másodszor születtek. Milyen érzésekkel, tapasztalatokkal élték túl a lavinát? Vojtěch Motl hegymászót az Alpokban ragadta el egy lavina. Elmondása szerint esélytelen volt, hogy bármit tegyen megmenekülése érdekében, a lavina sebessége megdöbbentő volt. Nem felejtette el azonban, hogy bukfencet kell csinálni a hóban, néha a hátán feküdt, néha a hasán, néha látott valami fényt, aztán csak a sötétséget. A lavina összepréselte az arcát, eltörte a kezét, majd elvesztette az eszméletét, majd amikor ismét eszméletre tért, a lavina már állt, és ő a hó felszínén feküdt. Hatalmas szerencséjének köszönheti, hogy a hó felszínén maradt. Saját szavait idézve úgy érezte, hogy a zuhanás soha nem ér véget. Tény, hogy a lavina kb. fél percig tartott.
Összegezve tehát bár vannak jó elméletek, hogyan kell viselkedni a lavinában, az is tény, hogy a túlélést tekintve összességében sok az előre nem látható, ismeretlen tényező. Az a legjobb, ha soha nem kerülünk ilyen szituációba. Mindazonáltal a téli sportok nagyon népszerűek, és hiba lenne nem kihasználni a tél adta lehetőségeket.

Forrás: http://www.akoprezit.sk; Fotó: Stefan Glovicko

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...