2015. október 29., csütörtök

Edzőcipőben a Tátrában

A Tengerszem-csúcs felé. Fotó: Wojciech Pigóra
Egyre több turista indul a hegyekbe edzőcipővel a lábán, amely a tapasztalt turistáknak gyakran mosolyt, vagy kárörvendő kifejezést csal az arcára. Az ember elgondolkodik, hogy ezek az emberek nem ismerve a szélsőséges hegyi körülményeket kellően bátrak és bíznak önmagukban, vagy ez egyszerűen csak a gondatlanságuknak és a butaságuknak köszönhető. Ugyanakkor az a kérdés is felmerülhet, hogy a tátrai turistautakon szükség van-e profi túracipőre? Sok „rendszeres Tátra-járó” gyakran okosabbnak és tapasztaltabbnak tekinti önmagát másoknál. Ezáltal felhatalmazva érzik magukat, hogy bírálják vagy kommentálják mások felszerelését, vagy ruházatát. Az viszont tény, hogy ha valaki fürgén halad sportcipővel a lábán, az nem teszi őt olyan kevésbé tapasztalt laikussá, akinek nem fontos az élete és egészsége. Erre tökéletes példa a Tátra turistaútjain gyakran feltűnő hegyi futók, vagy a lengyelek világszerte ismert sífutónője, Justyna Kowalczyk, aki sportcipőben futott fel a Zawratra.

Hegyi túrára indulva elsősorban saját kényelmünket és biztonságunkat kell szem előtt tartani. A túracipőnk elsősorban legyen vastag talpú, amelyen keresztül talpunk nem érzékel minden apró kavicsot. Jó, ha stabilan tartja a lábat és a bokát, ezáltal biztosabban tudunk lépkedni a nehéz terepen. Ezt azonban nem csak a drága pénzért vásárolt professzionális túracipők tudják biztosítani. Elvégre ha valaki egy jól záródó sportcipőben érzi magát a legjobban és legkényelmesebben, nem diszkriminálhatjuk őt a Gáspár-csúcsra vezető túra során.
Az olyan turistautakon, mint pl. az Alsó eredi úton, a Nosalra Kuźnicéból, a Halastóhoz vezető hírhedt aszfaltúton, vagy a Kościelisko- és a Chochołowi-völgyben vezető útvonalakon nem meglepő a szandálban és sportcipőben kirándulók látványa. A felháborodás és a pikírt megjegyzések csak akkor jelennek meg, ha ilyenekkel pl. Giewont közelében, a Vörös-hegyeken, vagy a Halastótól a Lengyel-Öt-tó völgyébe vezető útvonalakon találkozunk. Vajon jogosan? Ezek az útvonalak azért nem olyan veszélyesek és nehezen járhatók.
Teljesen más a helyzet, ha bármilyen edzőcipőben túrázó „bátor” turistával a Sas úton találkozunk. Ott azért megfelelő lábbeli nélkül nem érdemes elindulni, mert ez az alsó végtagok, és sokszor nem csak azok súlyos sérülését okozhatja.
A fentiek miatt mindig érdemes elővenni a józan eszünket, amikor egy bizonyos túrához megfelelő ruházatot választunk. Miért „főzzük” meg a lábunkat egy meleg túrabakancsban a Gąsienica-szécsre, a Murowaniec menedékházhoz vezető túra során, amikor ezt az utat gond nélkül megtehetjük edzőcipőben is. Ha azonban igényes, és potenciálisan veszélyes túrát tervezünk, mindenképpen megfelelő cipőben induljunk útnak. Végül is a cipő ne csak kényelmes legyen, és kellő szabadságot biztosítson a lábunknak, hanem a biztonságos és stabil lépést is lehetővé tegye.

Forrás és fotó: http://goryiludzie.pl

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...