A természetvédő lobbi miatt pusztul a Tátra

A szélvihar óta, amely 2004-ben sújtotta a Magas-Tátrát, sokan szívesen vitáznak arról, hogy ki kell, vagy nem kell kitermelni a kidöntött, kettétört fákat a negyedik és ötödik fokozatban védett területekről. Az igazság a lábunk előtt hever, de a médiában hosszú ideje zajlik az adok kapok egyrészt az erdővédelmi egyesületek, másrészt az erdészek között. Ebben a küzdelemben sok valótlanság és rágalom is napvilágot látott. Emlékezetes a Csendes- és a Kapor-völggyel kapcsolatos jogvita, melyek a legmagasabb szinten védett területek közé tartoznak. A Természetvédelmi Egyesület azt kérte, hogy a Tátrai Nemzeti Park Állami Erdészete (Štátne lesy TANAPu) azon az alapon tiltson meg minden kitermelő tevékenységet ezen a területen, hogy a természetet az erdei élőhelyek és ökoszisztémák védelme érdekében hagyni kell önmagának megújulni. Ezzel kapcsolatban azonban az erdészek számos ellenérvet sorakoztattak fel.

Először is: Szlovákiában már nem léteznek természetes erdők – kivéve néhány kis szigetecskét –, ezek gazdasági felhasználása már 400 évvel ezelőtt megkezdődött, azóta viszont az ökoszisztéma változása következtében többször megváltozott a kinézetük.

A múltban ezekben a völgyekben élénk gazdasági tevékenység folyt, az egész völgy visszhangzott a kitermelt fát szállító szekerek nyikorgásától, a bányászok csákányának és kalapácsának ütéseitől, a kincskeresők kiabálásától, vagy a juhokat és szarvasmarhákat terelgető pásztorok hangjától.

A Csendes-völgyet a völgyön végigfutó, a Tátrában megszokottaktól eltérően nyugodt és csendes Csendes-patakról nevezték el. Ennek ellenére a környezetvédők azt állítják, hogy ezen a területen fennmaradt az eredeti ökoszisztéma, az emberi beavatkozás nélkül.

Másodszor: a betűzőszú támadás során megsemmisült fenyőfák, melyek nagyságrendje közelít a szélviharban elpusztult fák számához, és már elkezdte károsítani az egészséges fákat, amely viszont dominó-hatást indíthat el. Az ilyen szennyezett fákat gyakorlatilag szinte lehetetlen megmenteni.

Megelőző intézkedés lehetne a legnagyobb számban kidőlt fákkal borított területeken lévő beteg fák kéregtelenítése, és a szennyezett kéreg eltávolítása a területről. Ez azonban a környezetvédők tiltakozás miatt az érintett területeken nem mindenhol volt lehetséges.

Harmadszor: az ökoszisztéma önálló megújulása gyakorlatilag szinte lehetetlen. Az az időszak, amíg az életképes, egészséges növényzet ismét önmagától kifejlődik, kb. 200-300 év. A korábbi erdők helyén olyan fajok jelentek meg, mint a nyírfa, a nyárfa, majd ezek árnyékában később vert gyökeret a boróka, és szinte utolsóként a lucfenyő. A mesterséges újratelepítés ettől sokkal gyorsabb, a sérült területeken akár 60 év múlva új erdő magasodhat.

Meg kell említeni egy alapvető tényt, amelynek a tátrai erdők viszonylag gyenge ellenálló képességüket köszönhetik. A XX. század 30-as éveiben azokon a területeken, ahol korábban legelők voltak, lucfenyők beültetésével monokultúrákat hoztak létre, amely káros hatással volt a biológiai sokszínűségre, a helyi ökoszisztémára. Az erdőgazdálkodást abban az időben a lucfenyő-mánia jellemezte.

Az erdészek mára megtanulták, hogy az új tátrai erdőkben a lucfenyőnek csak kb. 60 %-ban kell megjelennie. A biodiverzitás biztosítja a fenyők és a bükk együttélését, amely nagyon jellemző a Kárpátok erdeire. Ezzel az új filozófiával nem teljesen értenek egyet a gyógyfürdők vezetői, akik arra panaszkodnak, hogy a légúti problémák kezelése nagyobb számú fenyő telepítését tenné szükségessé.

A 2004-es szélvihar által érintett terület 50 km hosszú, és mintegy 5 km széles volt. A szélvihart követő szúcsapás hatalmas károkat okozott azokban az egészséges erdőkben, melyek túlélték a szélvihar pusztítását. A rovarok támadásának ezek az erdők nem tudnak ellenállni.

Ha a környezetvédők nem akadályozták volna meg az erdészeket a munkában, a szúkárok jelentősen kisebbek lennének, és a Tátrát ért szúcsapás minden bizonnyal nem lenne ilyen hatalmas mértékű.

A legmegdöbbentőbb az a tény, hogy nem a józan ész, hanem a természetvédelmi egyesületek lobbija kerekedett felül. Hiszünk a természet erejéről szóló szép szavakban, bár a természet haldoklik a kezeink között…

Forrás és fotó: http://www.napalete.sk; wikipedia.sk