A hegymászók körében rendkívül népszerű a Késmárki-csúcs
(Kežmarský štít) északi fala, amely a Tátra leghosszabb mászófalai közé
tartozik. Ezzel együtt maga a csúcs is a legmagasabb csúcsok közé sorolható,
hiszen tengerszint feletti magassága 2556 méter. A csúcs nevének tulajdonjogi
eredete van, mivel az egykori késmárki határ területén fekszik. A csúcs hatalmas
tömegével, falainak, gerinceinek és szakadékainak gazdag tagozottságával méltó
versenytársa a szomszédos Lomnici-csúcsnak. Két önálló orma van: a déli, 2556 m
magas főorom a tulajdonképpeni Késmárki-csúcs, és attól egy csorba által
elválasztott 2524 m magas északi mellékorom, a Weber-csúcs. Északra közel 1000
méternyire rendkívül meredeken törik le a Zöld-tó katlanába, ahonnan páratlanul
szép látványt nyújt sima sziklafalaival.
A Késmárki csúcs első ismert megmászója Dr. E. Wołoszczak volt
1858. augusztus 9.-én, valószínűleg azonban már sokkal régebben, a XVIII.
század folyamán is jártak fenn a csúcson. A csúcs első megmászójának a
Tátra-kutatók Frölich Dávidot (1595-1648) tartják, aki
1615-ben megmászott egy névtelen csúcsot. A csúcs megmászását a Bártfán
1639-ben kiadott Medulla geographiae
practicae című művében írta le, de azt is közölte, hogy már előtte is
voltak e csúcson. Ez egyben a Tátra első ismert csúcsmászása. Frölich után a
Késmárki-csúcs következő meghódítója a Simplicissimus álnév alatt
rejtőzködő boroszlói Speer Dániel (1636-1707),
aki útját az Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus (Magyar avagy erdélyi
Simplicissimus) című művében írta le.
