Téli magashegyi túráink során mindig árnyként
lebeg felettünk a lavinák rémképe. Ám ez a kép halványulhat, ha jobban
megismerjük magát a jelenséget, és fel tudunk rá készülni. A lavina szó
manapság bekerült a nyelvünkbe, de eredetileg hósuvadásnak vagy hógörgetegnek
nevezték. A jelenség lényege, hogy a hótömeg a gravitáció hatására lefelé
törekszik. Ezt vagy lassan teszi (pl. a gleccserek mozgása) vagy hirtelen.
Ilyen a hólavina. Ilyenről akkor beszélünk, amikor egy „meredek” lejtőn a
hóréteg megindul, elkezd csúszni. A csúszás során sebessége megnő és egyre
nagyobb hótömeget mozgat meg. A hólavinák kialakulásánál szerepet kap a
hórétegek tulajdonságának eltérése, a lejtő dőlésszöge, a talaj anyaga, a
hőmérséklet és a szél.
A
lavina lehet porhólavina, ilyenkor nagy tömegű, akár teljes hegyoldalnyi hó
indulhat meg. A jelenséget nagy légnyomás kíséri, ami akár más hómezőket is
megindíthat. Nehéz kitérni előle. A levegőben szálló hó miatt gyakori a
fulladásos halál a nem betemetett áldozatoknál is. A porhólavina méretéből
adódóan a betemetett áldozat megkeresése bonyolult, mivel nagy területről és
nagy rárakódott hórétegről lehet szó. Az áldozat túlélési esélyeit növeli, hogy
relatíve sok levegő marad a betemetett áldozat körül. A porhólavina leginkább
nagy hóesés után, gyakran ősszel következik be.
Deszkalavináról akkor beszélünk, amikor egy adott hómezőn valamilyen oknál
fogva megindul egy hóréteg, mert az adott réteg és a másik hóréteg, vagy a
talaj közötti súrlódási erő lecsökken. Ilyenkor a lavinának jól látható szélei
vannak, a mérete az egész kicsitől a nagy kiterjedésűekig terjedhet. Anyaga
sűrű, akár teljesen vizes is lehet. Sokszor az áldozat valamelyik része kilóg a
lavinából vagy az elhagyott felszerelései vezetnek nyomra.
Kialakulás
szempontjából lényeges, hogy 25-30 fokosnál enyhébb dőlésszögű lejtőn nem
keletkezik lavina. Fontos viszont, hogy a már mozgásban lévő hótömeg magával
ragadhatja az enyhe lejtő hómennyiségét. A 45 foknál meredekebb lejtőkön a
nagyobb hórétegek nem maradnak meg, többnyire a havazás során folyamatosan
lecsúsznak, de az innen lecsúszó hó kiváltója lehet az alatta elinduló
lavinának.
Fontos
a lejtő tájolása! A lavinabalesetek eloszlási aránya égtájak szerint is
érdekes. A legtöbb (37%) ilyen jellegű baleset az északi lejtőkön történik.
Ennek oka, hogy itt marad meg a legtöbb hó. A következő a keleti hegyoldalak
(29%), amit szintén a kevés napsugárzás okozhat. Utána a nyugati oldalak (23%)
és végül a déli lejtők (11%) következnek.
