A Tátra éghajlata Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2014/11/11
Hirdetés
Milyen hosszú ideig marad meg a Tátrában a hótakaró? Mennyi az éves csapadékmennyiség? Hogy keletkezik a halny? A következőkben néhány alapvető információt olvashatunk a Tátra éghajlatáról. A Tátra éghajlati viszonyait alapvetően a mérsékelt övi magashegységi klíma jellemzi, de sok közös vonást találunk az alpesi klímával is. Az évi átlaghőmérséklet elég alacsony, a hegység lábainál 6 °C, a csúcsok övezetében -4 °C. A leghidegebb hónap általában a február, a legmelegebb a július. Érdekes, hogy egyetlen hónap sem felel meg azoknak a minimális hőmérsékleti követelményeknek (15 °C feletti átlaghőmérséklet), amely lehetővé tenné, hogy a magasságának megfelelő éghajlati övbe lehessen sorolni a hegységet. A tél október végén, november elején kezdődik (bár az első hó sokszor már korábban leesik), és csak áprilisban vagy májusban ér véget.

A hótakaró nagyobb magasságban átlagosan 290 napig megmarad, de néhány helyen (pl. árnyékos vályúkban) akár egész nyáron megmaradhat. Ez jelentős hatással van az idegenforgalomra, különösen a csúcsok környezetében, ahol a hó miatt hosszú ideig nem biztonságos a túrázás. Télen (bár nem csak kizárólag akkor) gyakran elfordul az ún. hőmérsékleti inverzió, amikor a hideg levegő leszivárog a völgyekbe, miközben a napsütötte lejtőkön és a csúcsokon melegebb a levegő.
A Tátra Lengyelországnak az a területe, ahol a legmagasabb az éves csapadék mennyisége. Ennek mértéke függ a tengerszint feletti magasságtól – 1150 millimétertől (a hegyek lábánál) kb. 1800 milliméterig (Gáspár-csúcs, 1987 m) terjedhet. A magasabban fekvő részeken az esőt túlnyomórészt havazás váltja fel. A nyári hónapokban meglehetősen gyakori jelenség a Tátrában a délutáni órákban kialakuló viharok. A bizonytalan időjárás miatt a turistáknak túrájuk során kerülni kell a nehezebb, erősen kitett szakaszokat, hiszen a csúszós, nedves sziklákon történő kicsúszás súlyos balesetekhez vezethet.
A tátrai klíma másik jellemzője a Lengyelországban halny-nak (Szlovákiában lengyel szélnek) nevezett szél, amely az alpesi főn szelek csoportjába tartozik. Ez a gerinc két oldalán tapasztalható nyomáskülönbség miatt keletkezik. Amikor halny-ról beszélünk, akkor a gerinc déli oldalán magasabb, az északi oldalon pedig alacsonyabb a nyomás. A déli oldalon érkező levegő felfelé kényszerül, 100 méterenként 0,6 °C-al lehűl, és nedvességtartamát a hegy ezen oldalán adja ki. A levegő a gerincen átbukva, immáron kiszáradva a másik oldalon leáramlik, 100 méterenként 1 °C-al felmelegszik, ezáltal relatív nedvessége jelentősen lecsökken, és heves szél formájában zúdul le a mélyebben fekvő területekre. Ezt a jelenséget hívják halny-nak, melynek heves széllökései gyakran (legutóbb 2013. karácsonykor) jelentős károkat okoznak. A halny során mért legerősebb széllökés 1968. májusában került rögzítésre, akkor a legerősebb széllökések sebessége kis híján elérte a 300 km/órát.
Egy másik, a Tátrában megfigyelhető időjárási jelenség a ködkísértet. Amikor a völgyekben megreked a nehéz, párás levegő, a magasabban fekvő részek, a csúcsok viszont napfényben fürödnek, ha szerencsénk van, az alattunk fekvő felhőtengerben megfigyelhetjük saját árnyékunkat, szivárványszínű glóriával körülvéve. Ezt a jelenséget hívják Brocken-hegyi kísértetnek, más néven ködkísértetnek.
A Tátra éghajlatát a rövid idő alatt végbemenő nagy változékonyság jellemzi. Magashegyi túrák során fontos tehát kiemelt figyelemmel kísérni az időjárási körülményeket, mivel a nem megfelelően előkészített (pl. nem megfelelő öltözék), vagy saját képességeinket meghaladó túra közben képesnek kell lenni a túra megszakítása mellett dönteni.

Forrás és fotó: http://tatromaniak.pl
Hirdetés
Hirdetés