Közeledik a nyár, a Tátrában már a mormoták is felébredtek
hosszú téli álmukból, melyet még az elmúlt év őszén, a vénasszonyok nyarát
követően kezdtek meg. A télre
megfelelően fel kell készülniük, elegendő zsírt kell felhalmozniuk a bőrük
alatt ahhoz, hogy kihúzzák tavaszig. Máskülönben elpusztulnak a tél folyamán.
Jaj annak, aki megzavarja őket téli felkészülésük közben. „Bár készülnek a télre, viszonylag rövid idő áll
rendelkezésükre, hogy teletömjék a hasukat. Ha csak egy alkalommal is
megzavarjuk őket legelés közben, az számukra nagy veszteség. Olyan, mintha mi
emberek öt napig nem ennénk” – mondta Pavel Ballo zoológus, aki évek óta
kutatja a mormoták életét, melyről Oľga Janíková rendezésében díjnyertes
dokumentumfilmet is forgatott, ami négy év alatt készült el (Zhovorčivý
spachtoš, 2008). „A mormoták félénk állatok, nem lehet őket megrendezni. Ezért
aztán három napig bivakoltunk egy helyen, amíg közelebb merészkedtek, és
elkezdtek természetesen viselkedni. Csak ezután lehet elővenni a kamerát. Ám
amikor feléjük nyújtottuk a kezünket, elmenekültek”.
Megtévesztő mágia
 |
| Mormotakenőcs |
Pavel Ballo volt az első szlovák állampolgár, aki ejtőernyős
ugrást hajtott végre Európa legmagasabb csúcsán. Az adrenalinnal zoológusi
munkája közben is sokszor találkozik a Tátrai Nemzeti Park Igazgatóságán
(Správa TANAPu). Gyakran megtörtén, hogy csaknem elsöpörte egy lavina, máskor
majdnem az őt tévedésből zsákmánynak tartó sas prédájává vált. Azt mondja, csak
minimális időt tölt az irodában. A természetvédelmet nem lehet az íróasztal
mögött gyakorolni. Rendszerint a hegyekben mászkál, figyelemmel kíséri a
mormoták életét, és GPS segítségével rögzíti a kolóniák lakóhelyét. „Minden
mormotacsaládnak van egy szülőjárata, ahol az utódok élnek az anyjukkal. A
többi járatokat csak vészhelyzetben használják, ezekbe csak akkor bújnak el, ha
napközben megpillantják az ellenséget. Egy kolóniának több mint kétszáz ilyen
járata is lehet néhány tíz méteres területen. A Liptói-Tátrában több mint
18.000 járatot rögzítettünk, melyekben mintegy 490 mormota él. Korábban azonban
kétszer ennyi is volt a létszámuk.” A mormoták számának csökkenése főleg az
orvvadászok számlájára írható, akik elsősorban a zsírjuk miatt csalják csapdába
az állatokat. Sokan még ma is azt tartják, hogy a mormotazsírnak mágikus ereje
és gyógyító hatása van. Különösen ősszel vadásznak rájuk, amikor kellőképpen
meghíznak. A természetvédők próbálnak harcolni az orvvadászok ellen, ez azonban
nem mindig könnyű. 2010 őszén ismét különleges akciót szerveztek ezeknek a
ritka állatoknak a megvédése céljából. „Hasznos lenne, ha orvvadászat közben,
vagy a zsákmánnyal együtt sikerülne elkapni valakit, és ezzel ráirányíthatnánk
a média figyelmét erre a cselekményre. Csakúgy, mint amikor felléptünk a
sasfészkek kifosztó ellen, akik azóta viszonylag békességben élhetnek” – mondja
Ballo, és megmutatja a Németországból kapott, mormotazsírból készült különleges
kenőcsöt. „Külföldön a mormotákat a zsírjuk miatt elkülönített területeken
tenyésztik. Mivel nem a természetes élőhelyükön tartják őket, ezért nincs
természetes táplálékuk. Kétlem azonban, hogy a mesterséges körülmények között
tartott állatok zsírjának mágikus hatása lehet. Magam nem adnék érte egy garast
sem”.
Vigyázz, sas!
A szirti sas zseniális ragadozó. Ezért a mormoták legelése
közben egyikük mindig őrt áll egy kiemelkedő sziklán, és ellenőrzi a légteret.
Amikor az őrt álló mormota fütyül egyet, az összes többi, addig békésen
legelésző vagy éppen újabb járatot ásó mormota néhány másodperc alatt eltűnik a
járatokban. Pavel Ballo öt különféle mormotafüttyöt képes megkülönböztetni,
ezek közül az egyik éppen az, amelyet akkor hallatnak, amikor megjelenik egy
sas az égen. Repülésüket látva a mormoták azt is tudják, hogy zsákmányt keres a
ragadozó, vagy már jóllakottan köröz a fejük felett. „Ilyenkor az anyjuk a
szülőjáratba irányítja a kölyköket, hogy megtanulják, a sas ilyenkor nem jelent
veszélyt számukra. A jóllakott sas soha nem támad.” Nagy veszélyt jelent a
mormotákra a hegyekben egyre nagyobb számba megjelenő kutya. „Miféle új divat
ez?” – csóválja a fejét a zoológus a négylábú házi kedvencüket a hegyekben
sétáltató kutyatulajdonosok fotóit nézegetve, akik legtöbbször póráz nélkül
viszik magukkal kutyájukat a hegyekbe. A mormotáknak és a zergéknek nincs sok
esélyük velük szemben. Bár a kutyák általában be vannak oltva, mégis bevihetik
a hegyekbe a különböző betegségeket, melyek a tátrai csúcsok lakóinak veszélyesek
lehetnek. „Olyan ez, mint amikor az európaiak elmennek az esőerdőbe az indiánok
közé, és átadják nekik az influenzát. Az európaiaknak semmi bajuk nem történik,
mert van oltóanyag, az indiánokra viszont ez nagyon veszélyes lehet. Sem a
mormoták, sem a zergék nincsenek azonban beoltva” – magyarázza a szakember.
Ezért a nemzeti park illetékesei is dolgoznak olyan elkerülő turistautak
kiépítésén, melyeken az emberek a jövőben elkerülhetik a mormoták élőhelyét. A
védelem mindennél fontosabb. A mormotajáratokban a szakemberek gyakran találnak
üres konzervdobozokat és egyéb hulladékot, amely veszélyes lehet az állatok
számára. Nem is beszélve a zajról, amit a turisták keltenek, és az ezt követő
félelemről, amely miatt a mormoták nem mernek előjönni járataikból.
Leltár
 |
| Mormotacsapda |
2010-ben azonban a hó is veszélyt jelentett a
mormotajáratokra, amely már augusztusban lehullott. Néhány nőstény emiatt a
szülőjárat bejáratánál rejtette el kölykeit, majd a bejáratot kövekkel
torlaszolta el. Ők maguk a szellőzőjáratokon át mentek ki táplálékért, amely
vészkijáratként is szolgál arra az esetre, ha a szülőjáratot hó vagy kövek
torlaszolják el. Ekkor már takarékoskodtak az erejükkel, nem pazaroltak
feleslegesen az energiát a hosszú tél előtt. A felnőtt példányok a vénasszonyok
nyara után kezdik meg téli álmukat. A mormotacsaládok ilyenkor egy koszorút
alkotnak, melynek a közepén helyezkednek el a fiatalok. Télen testhőmérsékletük
lecsökken, életfunkcióik a minimálisra esnek vissza, szívük 15 másodpercenként
egyet dobban. Így vészelik át a telet tavaszig. A három éves kor elért fiatalok
megpróbálnak saját családot alapítani, amihez a közelben lévő kolóniákból
keresnek partnert. A természetvédőknek azonban sikerült néhány egyedet a
Liptó-Tátrából áttelepíteni a Bélai-Tátrába, ahonnan néhány évvel ezelőtt
eltűntek a mormoták. „Ezért is fontos, hogy legyen egy részletes
nyilvántartásunk arról, hogy hol vannak többen, és hol kevesebben ezek az
állatok. Csak ezután tudunk ilyen akciót végrehajtani. Annak örülnénk
leginkább, ha minden tátrai csúcs alatt mormotafüttyöt lehetne hallani” –
fejezte be mondandóját a zoológus.
Forrás és fotó: http://zivot.azet.sk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése