2014. február 24., hétfő

1979 – A Tátra főgerincének első téli végigjárása

A Tátra főgerincének bejárása történetében kétségkívül Pavel Pochylý volt az első igazi rekorder, aki 35 évvel ezelőtt, 1979. február 23. és március 9. között járta végig elsőként télen a hegység főgerincét. Pochylý a legendás „Pókok” egyike volt, akik a hatvanas években új fejezetet nyitottak a tátrai extrém hegymászásban. 35 évvel ezelőtt megszakítás, depók és segédcsapat nélkül, egyetlen csúcsot sem kihagyva bejárta a teljes főgerincet a Liptóhutai-nyeregtől a Bélai-Tátráig. Többek között megmászta a Keleti-Vaskapu-csúcs felszökését is, csak ez két napig tartott! Ezt a nem mindennapi teljesítményt hegymászó tevékenységének több éves kényszerű megszakítása (börtönbüntetése) után hajtotta végre, és az időjárás sem kedvezett neki. A Hátsó-Szmrecsini-csorba – Keleti-Vaskapu-hágó közötti szakaszon négy napon keresztül együtt haladt egy cseh hármassal. Az utolsó mászónap, a Barlang-hegy – Farcsík szakasz után a végkimerültség állapotában érkezett meg Tátralomnicra. Pavel Pochylý mászását sokan a tátrai hegymászás legnagyobb teljesítményének tartják.

Pavel Pochylýt az extrém hegymászás úttörőjének, egyben az évszázad hegymászójának tartják a Tátrában. Pályafutása során több mint 300 mászótúrát hajtott végre a Tátrában, szinte minden nagyobb falon voltak első megmászásai (a Ganek-karzaton például öt első mászás), valamint egyes lengyel falon is (Vadorzó-kilátó / Kazalnica Mięguszowiecka). Több téli első mászás résztvevője, a legendás, a lengyelek által „Pókok”-nak elnevezett csoport vezetője. 1979-ben hajtotta végre a Tátra teljes főgerincének első téli, szólóban, támogatás nélkül végrehajtott bejárást. Az alábbiakban Pavel Pochylý saját beszámolója olvasható az 1979-es sikeres téli főgerincmászásról.

„Február 23. és március 9. között végigjártam a Tátra hegység teljes főgerincét, a Liptóhutai-nyeregtől (Hutianske sedlo) a Bélai-Tátra végéig. A felkészülés során a teljes útvonalat hét szakaszra osztottam:

1. etap: Liptóhutai-nyereg (Hutnianske sedlo) – Gáspár-csúcs (Kasprov vrch)
2. etap: Gáspár-csúcs (Kasprov vrch) – Hunfalvy-hágó (sedlo Váha)
3. etap: Hunfalvy-hágó (sedlo Váha) – Vaskapu-hágó (Železná brána)
4. etap: Vaskapu-hágó (Železná brána) – Lengyel-nyereg (Poľský hrebeň)
5. etap: Lengyel-nyereg (Poľský hrebeň) – Kis-nyereg-hágó (Sedielko)
6. etap: Kis-nyereg-hágó (Sedielko) – Kopa-hágó (Kopské sedlo)
7. etap: Kopa-hágó (Kopské sedlo) – Bélai-Tátra egésze (celé Belianske Tatry).

Az út leírása:
1979. február 23-án, pénteken 19:30-kor indultam a Liptóhutai-nyeregből (Hutianske sedlo). Két óra múlva az erdő felső határán bivakoltam. A következő napon a jó idő és a kitűnő hóviszonyok miatt eljutottam a Bánya-nyeregbe (Baníkovské sedlo), ahol ismét bivakoltam. Ezt „Tüzes bivaknak” neveztem el, ahogy a 9 évvel korábbi, csoportos téli főgerinc bejárási kísérlet során, úgy itt most is begyújtottam a benzinfőzőt.
Hogy a történelem megismétli önmagát, arról egy nappal később, február 25-én is meggyőződhettem. Kedvezőtlenné vált az időjárás, erős szél és havazás kezdődött. Kétszer is eltévedtem a Hegyes-Rohács (Ostrý Roháč) alatt, majd a Volovecen (Volovec) az 1970-eshez hasonlóan „katasztrófa” bivakban töltöttem az éjszakát. Az erős szél másnap, február 26-án is folytatódott, ekkor a felhők felett jártam, így jó látási viszonyok mellett értem fel a Lengyel-Toman-hegyre (Poľská Tomanová), ahol ismét bivakoltam.
Február 27-én jó idő volt, de erős szél fújt, és erősen fagyott. Kezdtek fáradni a lábaim, és első alkalommal vettem be a fagyási sérülések elleni gyógyszeremet (Xanidil-retard). A testem azonban nagyon rosszul reagált rá, ezért ezt később nem használtam, ezt később a Peviton nevű gyógyszerrel váltottam fel. Ezen a napon jelentkeztek az első nehézségek a bakancsommal, kétségbeesett harcot folytattam a fagyás elkerülése érdekében. A mászás hátralévő napjai során rendszeresen, minden második nap hóval masszíroztam a lábamat, majd lábkenőccsel dörzsöltem be.
Február 27-én befejeztem az első szakaszt a Nyugati-Tátrában, és a délutáni órákban a Gáspár-csúcsról (Kasprov vrch) megkezdtem a következő szakaszt, immár a Magas-Tátrában. Aznap közvetlenül a Svinica (Svinica) csúcsa alatt bivakoltam.
Február 28-án nagyon rossz időben a Csubrina (Čubrina) alatt találkoztam egy háromtagú cseh hegymászócsapattal, akik félig expedíciós stílusban mászták a hegység főgerincét. Elfogadtam meghívásukat, és velük egy sátorban bivakoltam. Ez volt a legrosszabb bivak, amit valaha átéltem. Az éjszaka során három alkalommal teljesen betemette a hó a sátrat, és csak a szerencsének köszönhettük, hogy nem történt katasztrófa. A fiúk innen tartották velem a tempót a Hunfalvy-hágóig (Sedlo Váha), így ezt a szakaszt együtt tettük meg. Csak valamivel később, a Vaskapu-hágónál (Železná brána) vesztettem őket szem elől.
Március 1. – még mindig nagyon rossz volt az idő, csak a Vadorzó-hágóig (Mengusovské sedlo) jutottam, ahol bivakoltam. Március 2-án reggel szép idő volt, de délután ismét romlott az időjárás. Ezen a napon egy menetben eljutottam a Hunfalvy-hágóig (Sedlo Váha), ahová március 3-án, reggel 5 órakor érkeztem meg. Négy órával később megérkeztek a Csubrinán a sátrukban vendégül látó barátaim is. A nap hátralévő részét ruháim szárítására, a felszerelésem karbantartására és pihenésre használtam. Ezzel tulajdonképpen befejeztem a második etapot.
Március 4-én a Hunfalvy-hágóból indulva nagyon szép időben egy nap alatt abszolváltam a harmadik szakaszt, amely a Vaskapu-hágóban (Železná brána) ért végett, aznap ott bivakoltam.
Március 5-én megérkeztem a teljes útvonal technikailag legnehezebb részéhez (Keleti-Vaskapu-csúcs / Východný železný štít). Nagyon rossz körülmények (köd, szél, fagy) kevesebb, mint két hosszt másztam, és mivel úgy tűnt, a falban leszek kénytelen bivakolni, inkább visszaereszkedtem a nyeregbe, ahol aztán bivakoltam.
Március 6-án javult az idő, így délelőtt a Korosadowicz-úton (V-VI), majd a Tille-élen (VA2) felmásztam a Keleti-Vaskapu-csúcsra (Východný železný štít). Még ugyanezen a napon, szép időben eljutottam a Hátsó-Gerlachfalvy-csúcsig (Zadný Gerlachovský štít). Éjszaka ismét rossz irányban változott az időjárás, szélvihar és köd nehezítette életemet.
Másnap a nap folyamán javult az időjárás, így eljutottam a Jávor-csúcsig (Malý Javorový štít). Itt tulajdonképpen befejeztem a negyedik etapot, amely eredetileg csak a Lengyel-nyeregig (Polský hrebeň) tartott volna.
Március 8. – a legrosszabb idő a teljes mászás során. 80 km/órás viharos szél, köd, havazás. Katasztrofális körülmények között este 11:00 órára sikerült feljutnom a Vörös-tavi-csúcs (Kolový štít) tetejére, ahol egy kétségbeesett bivakot kellett túlélnem (ekkor már 24 órája nem ettem semmi meleget).
Március 9, reggel – tovább tombolt a vihar, de a felhők felett voltam, így jó látási viszonyok közepette reggel 9-kor megérkeztem a Fehér-tavi-csúcsra (Jahňacý štít). A Fehér-tavi-csúcsról a Kopa-hágóba (Kopské sedlo) történő ereszkedés közben felsőtestem teljesen megmerevedett. Erős fájdalmat éreztem, ami a bénultság következménye, a fájdalmat nyugtatókkal (Valoron) próbáltam csökkenteni. A nyugtató szedésének azonban katasztrofális következményei lettek, hiszen a testem fájdalommentes, eufórikus állapotba került, de elveszítettem koordinációs képességeimet és egyensúlyérzékemet. Meg kellett várnom, amíg elmúlik a nyugtatók hatása, majd nagy fájdalmak közepette ereszkedtem le a Kopa-hágóba. Ez az ereszkedés négy és fél órán át tartott.
A Kopa-hágóban kerestem egy szélvédett helyet, és egyszerre bevettem 5 tabletta B-komplex vitamint. A napos, szélvédett helyen aztán fél óra alatt eltűnt a bénulás okozta fájdalom. A Kopa-hágóból délután a Hátsó-Rézaknák völgyén (Žadný Meďodoly) át leereszkedtem a Bélai-Tátra északi végébe (ezen a szakaszon elkísért a testvérem, aki rejtélyes módon jelent meg a hágóban).
A Hátsó-Rézaknák völgyéből felmentem a Barlang-hegyre (Nový, a Murányt /Muráň/ ugyanis a nagy ködben nem találtam), ahonnan északról dél felé mentem végig a Bélai-Tátra főgerincén. A főgerincről a Stežkyn keresztül a Zsázsa-forráshoz (Šalviový prameň) ereszkedtem le, ahová kb. 11:45-kor érkeztem meg. Ezután kb. másfél óra múlva, március 10-én Tátralomnicra megérkezve ismét visszatértem a civilizációba.”

Ruházat és étkezés
A mászás sikere tulajdonképpen két alapvető kérdés megoldásán alapult. E kettő a ruházat és az étkezés.

A ruházat
Az öltözködést az 1970-es túrán használt műszőrme-ruházat továbbfejlesztésével oldottam meg. Az eredeti kétrészes darabból egyetlen összevarrt kezeslábas készült, pontosan a testre igazítva. Alsóöltözetnek egy pamut kezeslábast használtam. Ezt a két réteget az egész mászás alatt nem vettem le magamról. Felső rétegnek egy standard szilon szélkabátot és vízhatlan szilon nadrágot használtam (a ruházatnak ez a része nem bizonyult megfelelőnek).

Az étkezés
Úgy döntöttem, hogy előre miden napra étlapot készítek pontosan kiszámított kalóriaérték szerint. A magammal vitt élelmiszerek teljes kalóriaértéke 82 500 kcal volt. Ez a mennyiség 30 napos hegyi tartózkodásra elegendő, de az egy napra jutó 2750 kcal alig több mint a napi minimális szükséglet, amit a szervezetem mindenképpen igényel (ez kb. 2000 kcal). Maximum 30 napra készültem a tíz évvel ezelőtti tapasztalatok alapján, ekkor – a gerinctúra időszakában – a körülmények a legrosszabbak voltak az utolsó száz évben.

Elvileg számolnom kellett azzal a lehetőséggel is, hogy ezek a körülmények megismétlődhetnek. De reális feltételezés szerint abban az időszakban amikorra a mászást terveztem, átlagos körülmények lesznek, ekkor a mászás 15-20 napig tartana. Ebben az esetben egy napra 4125-5500 kcal jut, azaz megvan az a szükséges adag, amit a szervezetem maximális teljesítmény kifejtéséhez igényel.

Az étkezés rendszere ezenkívül azon is alapult, hogy az ennivalót nem csak minden napra osztottam fel, hanem szakaszok szerint is. Minden szakaszra meghatároztam a napok minimális és maximális számát amennyi idő alatt meg lehet tenni. Mivel sikerült több szakaszt is a tervezett minimális időben teljesítenem (pl. a Hutnianske sedlo – Kasprov vrch szakaszt – a maximális idő: hat nap, a minimális idő: három nap, ténylegesen három és fél nap lett), így élelmiszer-fölöslegem maradt amelyre többet nem volt szükségem, ezt el is dobáltam, ezzel csökkentve a súlyt és gyorsabb haladást tettem lehetővé a további szakaszokon.
Az élelmiszerek teljes súlya csomagolással együtt 14 kg volt. Ebből 4,5 kg hús 1,5 kg zöldséggel elkészítve és szétosztva 15 adagra 40 dkg-onként. Mindez műanyag zacskókban lefagyasztva. A hús elkészítésekor úgy jártunk el, hogy a dehidratáció a maximális legyen. További 1,5 kg húst vittem magammal füstölt hús formájában, 10 db 15 dkg-os csomagban. Ezeket az adagokat szeletelt sajttal (kenyér helyett) műanyag tasakokba csomagoltam. További élelmiszerek: tejpor 1.5 kg, zabpehely, pudingok, 1,5 kg szárított krumplipüré, 0,5 kg csokoládé, levesporok 1 kg, tea, 0,3 kg mazsola.

Vacsora: Egy adag hús hólében megfőzve, krumplipürével besűrítve (egy tele kislábas – mindig csak a felét fogyasztottam el, a másik fele megmaradt reggelre), egy liter húsleves, fél liter tea (a másik fél liter megmaradt éjszakára).
Reggeli: A húsmaradék estéről, sűrű levesnek elkészítve, zabkása pudinggal.
Ebéd: Egy liter tea vagy húsleves, egy adag füstölt hús. A mindennapi táplálkozás részeként bevettem egy adag ásványianyag-pótló port is, így az egész út során nem volt problémám a dehidratációval.

Más felszerelések és egyéb kellékek: Öltözet: pamut kezeslábas, műszőr kezeslábas (Bonekan anyag – a bolyhosabb fajta) , egyszerű szilon szélkabát, katonai símaszk, két pár térdharisnya, két pár gyapjúkesztyű (egyujjas), két pár szőrmekesztyű, kamásli, magas szárú bakancs (Duplex – Poprad), síszemüveg (Carrera), két pár speciális gyapjú érmelegítő.

Hegymászófelszerelés: Egy darab 56 méteres lengyel segédkötél, hevederek és kötélgyűrűk 10 m, 10 db. NDK alumínium-karabíner, 25 falszög, Cassin márkájú jégkalapács, Salewa hágóvas, Hindukús hátizsák, szegre akasztható zdiarsky zsák függőbivakhoz, egy normál zdiarsky zsák, német mászósisak.

Egyéb felszerelés: Egy darab lengyel benzinfőző + 5 liter benzin, Bluet gázfőző + 5 db gáztartály, gyufa, szilárd alkohol, benzingyújtó, kétrészes láboskészlet, teáskanna, termosz, kanál, kés, konzervnyitó.

Gyógyszer: Xanidil-retard (Peviton), Vaboron, Fenmetrazin, neopeviton kenőcs, Spofavit, B-komplex, Celaskon, ásványianyag pótló por 4 csomag, kötszer.
A hátizsák teljes súlya 30,5 kg lett, ez 8 kg-al több mint az elméleti számításom. A súlykülönbözetet a nem megfelelő felszerelés okozta. (függőbivakhoz való háromszemélyes zdiarsky zsák, síeléshez való lábmelegítő – hálózsák helyett, nem megfelelő főzők és kötél). Olyan minőségi felszerelés, ami egy hasonló jellegű vállalkozás követelményeinek megfelelne, jelenleg nálunk nem elérhető.

Miért vágtam neki

Visszatérésem után gyakran feltették nekem a kérdést, hogy miért határoztam el magam erre a mászásra. Ahogy életembe többször is visszatértem a hegymászóéletmódhoz, a fiatalabb mászókkal folytatott beszélgetéseim során arra nézetre jutottam, hogy bizonyos mértékben megragadtam a fejlődésnek egy elavultabb fokán – legfőképpen ami a hegymászó-gondolkodást illeti. Amikor kifejtettem azt a nézetemet, hogy azok az új technikai eszközök és a tapasztalatok, amelyek a Csehszlovákiában és a világban végbement fejlődésből adódtak (eltávolodás az óriásexpedícióktól – a nehéz falak expedíciós leküzdésétől – fordulat a klasszikus hegymászás modernebb formái felé) saját körülményeink között is alkalmazhatóak lennének, akkor utópista teoretikusnak tartottak.

Ezért határoztam el magam egy olyan kísérletre, amely igazolhatja elképzeléseimet. A különböző lehetőségek közül azt választottam, amely a leglogikusabbnak, de egyben a legbonyolultabbnak is tűnt – a teljes Tátra-gerinc bejárását előzetes készletek elhelyezése és támogatócsapat segítsége nélkül.

Még egy kérdésre szeretnék választ adni: miért indultam egyedül? Az előkészítés során és az anyagok tervezésénél nem számoltam azzal, hogy egyedül fogok menni. Manapság a szólómászásnak nagy jelentőséget tulajdonítanak – sokkal nagyobbat, mint amekkora a valóságban van. A szólómászást egyaránt csodálat veszi körül laikus és nem laikus körökben is, és a csapatban teljesített mászások fölé helyezik. Én személyesen kategorikusan ellenzem ezt a hozzáállást a szólómászáshoz, de ebben az esetben hideg számítással és meggyőződésem ellenére elhatároztam, hogy ezt a mászást szólóban teljesítem.

Magam részéről csúcsteljesítménynek mégis a csapatban teljesített mászásokat tekintem. Ezek a teljesítmények pszichésen is nagyobb követelményt jelentenek. Szólóban a mászó csak sajátmagáért felel. A felelősség mértékét is maga határozza meg, csak a saját személyére tekintettel. A hibák, mulasztások és azok következményei is egyedül csak önmagát érintik. A csapatban történő mászásnál a felelősség mértéke megnő, és így megsokszorozódik a pszichikai teher is – negatív és pozitív értelemben egyaránt.


Ez csak az egyik alapvető pont a szólómászások mérlegelésénél. A téma szélesebb körű megfontolása nem tárgya ennek a cikknek. Ez a téma egy külön cikket és kiterjedt vitát érdemelne. Arról azonban meg vagyok győződve, hogy a jelenlegi a csehszlovák hegymászás képes sok olyan kiváló hegymászót felmutatni, akik az anyagi-technikai jellegű problémák megoldása és elhárítása, valamint a hegymászó-gondolkodásban még meglévő elavult tendenciák leküzdése után képesek lesznek világszínvonalú mászások végrehajtására – a magashegységekben jelentősen kisebb költségvetéssel annál, ahogyan az ma történik.

Forrás: Adam Piechowski: A Tátra főgerince (fordította: dr. Futó Endre); http://www.outdoorfilmy.sk; Fordította: Pálossy László

4 megjegyzés:

  1. Néztem az eredetit a megadott vlinken, a vége lemeradt, pedig az is nagyon érdekes:

    Ruházat és étkezés

    A mászás sikere tulajdonképpen két alapvető kérdés megoldásán alapult. Ezek az öltözködés és az étkezés.
    A ruházat
    Az öltözködést az 1970-es túrán használt műszőrme-ruházat továbbfejlesztésével oldottam meg. Az eredeti kétrészes darabból egyetlen összevarrt kezeslábas készült, pontosan a testhez igazítva. Alsóöltözetnek pamut kezeslábast használtam. Ezt a két réteget az egész mászás alatt nem vettem le magamról. Legfelső ruházatnak egy standard szilon szélkabátot és vízhatlan szilon nadrágot használtam (A ruházatnak ez a része nem bizonyult megfelelőnek).

    Az étkezés

    Úgy döntöttem hogy előre miden napra étlapot készítek pontosan kiszámított kalóriaérték szerint. A magammal vitt élelmiszerek teljes kalóriaértéke 82 500 kalória volt. Ez a mennyiség 30 napos hegyi tartózkodásra elegendő, de az egy napra jutó 2750 kalória alig több mint az a napi minimális szükséglet amit a szervezet mindenképpen megkíván (ez kb. 2000 kal). Maximum 30 napra terveztem a tíz évvel ezelőtti tapasztalatok alapján, amikor a gerinctúra időszakában a körülmények a legrosszabbak voltak az utolsó száz évben.
    Elvileg számolnom kellett azzal a lehetőséggel hogy ezek a körülmények megismétlődnek. Azonban a reális feltételezés az volt, hogy abban az időszakban amikorra a mászást terveztem átlagos körülmények lesznek, és így amászás 15-20 napig fog tartani. Ebben az esetben egy napra 4125-5500 kalória fog jutna, vagyis megvan az a szükséges adag amit a szervezetem maximális teljesítmény kifejtéséhez igényel.
    Az étkezés rendszereezenkívül azon is alapult, hogy az ennivalót nem csak napokra osztottam szét, hanem szakaszok szerint is. Minden szakaszra meghatároztam a napok minimális és maximális számát amennyi idő alatt meg lehet tenni. Mivel több szakaszt is a minimális idő alatt teljesítettem (pl. Hutnianske sedlo ? Kasprov vrch ? maximális idő: hat nap, a minimális: három nap, ténylegesen: három és fél nap lett), élelmiszer-fölöslegem alakult ki, amelyre többet nem volt szükségem, el is dobtam, ezzel csökkentve a súlyt gyorsabb haladást tettem lehetővé a további szakaszokon.
    Az élelmiszerek teljes súlya csomagolással együtt 14 kg volt. Ebből 4.5 kg hús volt, 1.5 kg zöldséggel elkészítve és szétosztva 15 adagra 40 dkg.-onként. Mindez adag műanyag zacskókban lefagyasztva. A hús elkészítésekor úgy jártunk el, hogy a dehidratáció a maximális legyen. További 1.5 kg húst vittem füstölthús formájában, 10 db 15 dkg-os csomagban. Ezeket az adagokat szeletelt sajttal (kenyér helyett) műanyag tasakokba csomagoltam. További élelmiszerek: tejpor 1.5 kg, zabpehely, pudingok, 1,5 kg szárított krumplipüré, csokoládé ? 0.5 kg, levesporok 1 kg, tea, mazsola 0.3 kg.

    Vacsora: Egy adag hús hólében megfőzve, krumplipürével besűrítve (egy tele kislábos ? csak a felét fogyasztottam el, a másik fele megmaradt reggelre), egy liter húsleves, fél liter tea (a másik fél liter megmaradt éjszakára).

    Reggeli: A húsmaradék estéről, sűrű levesnek elkészítve, zabkása pudinggal.

    Ebéd: Egy liter tea vagy húsleves, egy adag füstölthús. A mindennapi táplálkozás részeként bevettem egy adag ásványianyag-pótló port, így az egész út során nem volt problémám a dehidrációval.

    VálaszTörlés
  2. Felszerelések és egyéb kellékek: Ruházat: gyapjú kezeslábas, műszőr kezeslábas (Bonekan anyag ? a bolyhosabb fajta) , egyszerű szilon szélkabát,katonai símaszk, két pár térdharisnya, két pár gyapjúkesztyű (egyujjas), két pár prémkesztyű, kamásli, magasszárú bakancs (Duplex ? Poprad), síszemüveg (Carrera), két pár speciális gyapjú érmelegítő.

    Hegymászófelszerelés: Egy darab 56 méteres lengyel segédkötél, hevederek és kötélgyűrűk 10 m, 10 db. NDK alumíniumötvözet karabíner, 25 falszög, Cassin márkájú jégkalapács, Salewa hágóvas, Hindukus hátizsák, szegre akasztható függő-bivak zdiarsky zsák, normál zdiarsky zsák, német mászósisak.

    Egyéb felszerelés: Egy darab lengyel benzinfőző + 5 liter benzin, Bluet gázfőző + 5gáztartály, gyufa, szilárd alkohol, benzingyújtó, kétrészes láboskészlet, teáskanna, termosz, kanál, kés, konzervnyitó.

    Gyógyszer: Xanidil-retard (Peviton), Vaboron, Fenmetrazin, neopeviton kenőcs, Spofavit, B-komplex, Celaskon, ásványianyag pótló por 4 csomag, kötszer.

    A hátizsák teljes súlya 30.5 kg lett, ez 8 kg-val több mint az elméleti számításom. A súlykülönbözetet a nem megfelelő felszerelés okozta. (függő-bivakhoz való háromszemélyes zdiarsky zsák, síeléshez való lábmelegítő - hálózsák helyett, nem megfelelő főzők és kötél). Olyan minőségi felszerelés, ami egy hasonló jellegű vállalkozás követelményeinek megfelelne, jelenleg nálunk nem elérhető.

    VálaszTörlés
  3. Miért indultam neki?

    Visszatérésem után gyakran feltették nekem a kérdést, hogy miért határoztam el magam erre a mászásra. Amint többször is visszatértem életemben a hegymászóéletmódhoz, a fiatalabb mázókkal folytatott beszélgetéseim során arra nézetre jutottam, hogy én bizonyos mértékben megragadtam a fejlődésnek egy elavultabb fokán - legfőképpen ami a hegymászó-gondolkodást illeti. Amikor kifejeztem azt a nézetemet, hogy a technikai eszközök és a tapasztalatok amelyek abból a fejlődésből adódtak amelyen Csehszlovákia és a világ keresztülment (eltávolodás az óriásexpedícióktól ? a nehéz falak expedíciós leküzdésétől ? fordulat a ?klasszikus? hegymászás modernebb formái felé) saját körülményeink között is alkalmazhatóak lennének, akkor utópista teoretikusnak tartottak.
    Ezért határoztam el magam egy olyan kísérletre, amely igazolhatja elképzeléseimet. A különböző lehetőségek közül azt választottam, amely a leglogikusabbnak de egyben a legbonyolultabbnak is tűnt ? a teljes Tátra-gerinc bejárását előzetes készletek elhelyezése és támogatócsapat nélkül.

    Még egy kérdésre szeretnék választ adni: miért indultam szólóban? Az előkészítés során és az anyagok tervezésénél nem számoltam azzal, hogy egyedül fogok menni. Manapság a szólómászásnak nagy jelentőséget tulajdonítanak ? sokkal nagyobbat mint amekkora a valóságban van. A szólózást egyaránt csodálják laikus és nem laikus körökben is, és a csapatban teljesített mászások fölé helyezik. Én személyesen kategorikusan ellenzem ezt a hozzáállást a szólómászáshoz, de ebben az esetben hideg számítással visszaéltem a meggyőződésemmel, és elhatároztam hogy ezt a mászást szólóban teljesítem.

    Magam részéről csúcsteljesítménynek mégis a csapatban teljesített mászásokat tekintem. Ezek a teljesítmények pszichésen is nagyobb követelményt jelentenek. Szólóban a mászó csak sajátmagáért felel. A felelősség mértékét is maga határozza meg, csak a saját személyére van tekintettel. A hibák, mulasztások és azok következményei egyedül csak önmagát érintik. A csapatban történő mászásnál a felelősség mértéke megnő, és így megszorzódik a pszichikai teher is ? negatív és pozitív értelemben egyaránt.

    Ez csak az egyik alapvető pont a szólómászások mérlegelésénél. A téma szélesebb körű megfontolása nem tárgya ennek a cikknek. Ez külön cikket és kiterjedt vitát érdemelne. Arról meg vagyok győződve, hogy a jelenlegi a csehszlovák hegymászás képes felmutatni annyi kiváló hegymászót, akik az anyagi-technikai jellegű problémák megoldása és elhárítása valamint a hegymászó-gondolkodásban még meglévő elavult tendenciák leküzdése után képesek lesznek világszínvonalú mászások végrehajtására - és a magashegységekben jelentősen olcsóbban annál ahogyan az ma történik.

    palossyl@freemail.hu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, ez valóban lemaradt, de csupán azért, mert az egész cikket több részletben terveztem közé tenni. Így viszont jó sok fordítást megspóroltál nekem, amit nagyon szépen megköszönök. és ha megengeded, ki is egészíteném ezzel a cikket.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...