2014. január 17., péntek

Őrült ötlet: „Tátrai csúcsok összekötése”

Gustav Stibrányi hegymászó 2008-ban azzal az őrültnek tűnő elképzeléssel állt elő, hogy három nap alatt hegymászó kötéllel köti össze a Lomnici-csúcsot és a Nagyszalóki-csúcsot. Miután ezzel elkészül, speciális görgőkkel lehetett volna közlekedni a két csúcs között. A kötélpályát a tervek szerint csak néhány beavatott használhatta volna. A szlovák hegymászó, és néhány korábbi, ugyancsak szokatlan ötlet szülőatyja 2008 tavaszán felháborodottan kampányolt az ellene a médiában közzétett hamis hírek ellen. Különösen az internetes viták érték övön aluli ütésként, hiszen a legtöbb hozzászólás valóban sértő és megalázó volt.

A szólásszabadság csodálatos dolog, amely azonban visszafelé is elsülhet. Mindenkire tüzelnek, aki valamivel kiemelkedik a tömegből. Az érintett hozzáteszi: „A Tátrai csúcsok összekötése egy ideig élénken foglalkoztatta a nyilvánosságot. A kevés információ miatt az egymástól eltérő vélemények némelyike már-már a fantázia világába tartozott, nem pedig a tényleges tervről beszéltek, arról, mi is történik valójában. A hétköznapi emberek, a környezetvédők, valamint a hegymászók reakciói nagyon érzelmesek voltak, racionális alapok nélkül”.

Miről is volt szó? Gustav Stibrányi részletesen leírta az elképzelését. A két magashegyi csúcsot összekötő szintetikus kötél 3800 méter hosszúságú lett volna. A kötél kifeszítésére a csapatnak három napra lett volna szüksége, majd a kötél az időjárási viszonyoktól függően további három napig maradt volna a helyén. Eltávolítása nem tartott volna tovább egy napnál. És az egész után semmi nyom nem maradt volna! Még a kifeszítéshez kifúrt öt lyukat is úgy betömték volna, hogy azt senki sem találta volna meg. Az elképzelés szerint az első fázisban egy helikopterrel az egyik csúcsról a másikra kihúzott volna egy 3 mm vastag zsinórt. Később ezen egy speciális csörlő segítségével egy 8 mm vastag kötelet feszítettek volna ki a két csúcs között. Az utolsó fázisban pedig egy 13 mm vastag, szuperstatikus kötél kötötte volna össze a két csúcsot. A kötelet a Nagyszalóki-csúcson, 2452 méter, a könnyen megközelíthető Lomnici-csúcson pedig 2634 méter tengerszint feletti magasságban rögzítették volna. Stibrányi szerint a projekt fő célja az ilyen műszaki megoldások és a Magas-Tátra népszerűsítése, valamint Guiness-rekord kísérlet lett volna.

Stibrányi néhány évvel azelőtt felállított már egy világrekordot, amikor 1997-ben sikerült egy kötelet kifeszítenie a Szádelői-völgyben, majd végigmászott a 847 méter hosszú kötélen. Ezt a rekordot cseh mászók egy évvel később, 1998-ban megdöntötték, akkor az Elba felett kifeszített 938 méter hosszú kötélen sikerült átmászniuk. Mellesleg ebben a rekordkísérletben Stibrányi is segített nekik. Arra a kérdésre, hogy most miért éppen a Lomnici- és a Nagyszalóki-csúcs között szeretne kötelet kifeszíteni, Stibrányi röviden válaszolt: „Azért, mert ez világrekord lenne, amely Szlovákiában valósul meg, és ebben a kis országban nem találtam máshol erre megfelelő helyet. Megfelelő a terep konfigurációja, megoldható a logisztika, a rögzítési pontok pedig gyakorlatilag nulla negatív hatással lennének a természetre. Ha csak valamilyen látványosságot szeretnénk létrehozni, azt bárhol megtehetnénk. Ha pedig csak egy kereskedelmi célú akcióról lenne szó, abban én személy szerint biztosan nem vennék részt. A Tátrai csúcsok összekötésének tervéhez az ötlet szülőatyja szerint szerették volna megszerezni a kötéltechnikát használó szakértők, a kötélgyártók, a sportszergyártók, a felvonók üzemeltetői, a Tátrai Nemzeti Park, valamint Tátraváros támogatását. „Az eseményt nem kísérte semmilyen felhajtás, semmi rendkívüli nem történt. A szervezők legalább annyira természetvédők, mint azok, akik hevesen verik a mellüket a tátrai természet védelmében. Egyikünk sem tudna ártani a természetnek. Ezt már sokszor bizonyítottuk”.

Kik ellenezték a két csúcs kötéllel való összekötését? Stibrányi szerint a homályos elképzelés nem talált megértésre a hivatásos és önkéntes természetvédők között. Példátlan harcot indítottak ellene, az internetes reakciók tele voltak vádaskodással. Pedig a hasonló lehetőségek nem jönnek az égből, keményen meg kell dolgozni értük. „Ilyen az emberi természet, megküzd önmagával, és mindig magasabb célokat tűz ki önmaga elé. Mindig problémát jelent, ha valaki előáll valami új ötlettel, amely nem hagyományos, és még nem rögzült a köztudatban” – mondta Stibrányi.

Forrás és fotó: http://zivot.azet.sk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...