325 évvel ezelőtt, 1688. november 3-án született Késmárkon ifj. Buchholtz György (1688-1737) evangélikus lelkész, fizikus és természettudós, aki tudós emberként 1723-tól haláláig a késmárki líceum rektora volt. Tanítványaival több kirándulást is rendezett a Magas-Tátrába, 1726-ban például a Keleti-Zerge-résen keresztül átkelt a Vörös-tavi-völgyből a Fehér-tavi-völgybe. Részletesen foglalkozott a Tátra természeti viszonyaival, többek között a Zöld-tó fenekén keletkező zöld foltokkal, amely jelenséget a feltörő víz alatti forrásokkal magyarázta.
1723-1727 között egy breslaui tudományos folyóiratban közölte munkáit és megfigyeléseit a Tátráról, a Szepességről és Liptóról, többek között meteor- szél-, vihar-, árvíz megfigyeléseit, írt a késmárki földrengésről, ásványvízforrásokról, az Alacsony-Tátra liptói részének barlangjairól, madarakról, halakról, valamint 1724-ben és 1726-ban tett két tátrai túrájáról. Kirándulásainak leírását az 1725-ben Breslauban (a mai Wrocławban) kiadott Relation von der Karpatischen reise, so der Herr George Buchholz in Käsmark anno 1724 verrichete, besonders vom Grünen See c. művében, valamint az 1726-ban szintén Breslauban kiadott Dreitägige karpatische Gebürgreise c. művében adta közre.
Ő rajzolta le 1717-ben a Magas-Tátrát Nagylomnicról nézve, ez a rajz – melyen 19 csúcsot nevezett meg – az első ismert tátrai panorámakép, amely a Tátra megismerésének fontos dokumentuma. Később a hegységben található kőzeteket felhasználva elkészítette a Magas-Tátra domború tereptérképét is.
Nevéhez fűződik az a legenda, hogy egyszer fogadásból átúszta a Kőpataki-tavat, s a közepén álló kősziklába bevéste a nevét.
1709-1737 között naplót vezetett, amely értékes ismereteket tartalmaz a Tátráról és a Szepességről. A napló két kötetét csak 1957-ben találták meg, jelenleg Liptószentmártonban található.
1937-ben a késmárki líceum és a Karpanthenverein késmárki szülőházán emléktáblát helyezett el, ezt azonban 1945-ben eltávolították, majd az épületet 1979-ben lebontották, helyén ma parkoló található.
