A Magyarországi Kárpátegyesület
1891-es évkönyvében jelent meg nyomtatásban Róth Márton „Első hegymászásom”
című beszámolója, amelyben a Fehér-tavi-csúcsra tett túráját írta le. A túrára
1858 júliusában két barátja kíséretében került sor. A kétnapos túra első napján
Késmárkról a Réz-akna-nyergen (ma Kopa-hágó, 1773 m) keresztül átkeltek a
Hátsó-Rézaknák-völgyébe, ahol egy pásztorkunyhóban éjszakáztak. Másnap aztán
korán reggel ébredtek, és innen kezdték meg a csúcs megmászását.
„Amint másnap a Tátra legmagasabb
csúcsain felvillant a pirosló hajnal fénye, talpra állottunk, és a Kerek-tónak
vettük utunkat (1572 m). Innen felkanyarodtunk a meredek lejtőn a görgeteg
borította sziklakatlanba, amely fölött méltóságosan emelkedett a
Fehér-tavi-csúcs. Rövid pihenő után a Jagnencze gerincnek fordultunk, mely a
csúcstól északnyugatra a Hátsó-Rézaknák felé nyúlik. Körülbelül 2000 méternyi
magasságban értük el csipkézett taraját, midőn egyik kísérőm, meghökkenve a
gerinc szokatlan meredekségén és szakadozottságán, bennünket cserben hagyott és
amaz oldalág felé törekedett, melyen Wéber barátom a csúcsra jutni szerencsés
volt.
Míg szökevényünk a Nyereg zöld
rétjeire ereszkedett alá, addig ketten, erőben, kitartásban meg nem fogyva,
kézzel-lábbal kapaszkodtunk a meredek sziklafalakon felfelé. Nehéz és
görgeteges volt az út. Még egy kapaszkodás, még egy utolsó erőlködés és félórai
fáradtság után szerencsésen fent álltunk a csúcson.”
Forrás: Neidenbach Ákos: Tátránk
tudós polihisztora, Grósz Alfréd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése