![]()
A Magyarországi Kárpátegyesület 1891-es évkönyvében jelent meg nyomtatásban Róth Márton „Első hegymászásom” című beszámolója, amelyben a Fehér-tavi-csúcsra tett túráját írta le. A túrára 1858 júliusában két barátja kíséretében került sor. A kétnapos túra első napján Késmárkról a Réz-akna-nyergen (ma Kopa-hágó, 1773 m) keresztül átkeltek a Hátsó-Rézaknák-völgyébe, ahol egy pásztorkunyhóban éjszakáztak. Másnap aztán korán reggel ébredtek, és innen kezdték meg a csúcs megmászását.
„Amint másnap a Tátra legmagasabb csúcsain felvillant a pirosló hajnal fénye, talpra állottunk, és a Kerek-tónak vettük utunkat (1572 m). Innen felkanyarodtunk a meredek lejtőn a görgeteg borította sziklakatlanba, amely fölött méltóságosan emelkedett a Fehér-tavi-csúcs. Rövid pihenő után a Jagnencze gerincnek fordultunk, mely a csúcstól északnyugatra a Hátsó-Rézaknák felé nyúlik. Körülbelül 2000 méternyi magasságban értük el csipkézett taraját, midőn egyik kísérőm, meghökkenve a gerinc szokatlan meredekségén és szakadozottságán, bennünket cserben hagyott és amaz oldalág felé törekedett, melyen Wéber barátom a csúcsra jutni szerencsés volt.
Míg szökevényünk a Nyereg zöld rétjeire ereszkedett alá, addig ketten, erőben, kitartásban meg nem fogyva, kézzel-lábbal kapaszkodtunk a meredek sziklafalakon felfelé. Nehéz és görgeteges volt az út. Még egy kapaszkodás, még egy utolsó erőlködés és félórai fáradtság után szerencsésen fent álltunk a csúcson.”
Forrás: Neidenbach Ákos: Tátránk tudós polihisztora, Grósz Alfréd
