
„Amint másnap a Tátra legmagasabb
csúcsain felvillant a pirosló hajnal fénye, talpra állottunk, és a Kerek-tónak
vettük utunkat (1572 m). Innen felkanyarodtunk a meredek lejtőn a görgeteg
borította sziklakatlanba, amely fölött méltóságosan emelkedett a
Fehér-tavi-csúcs. Rövid pihenő után a Jagnencze gerincnek fordultunk, mely a
csúcstól északnyugatra a Hátsó-Rézaknák felé nyúlik. Körülbelül 2000 méternyi
magasságban értük el csipkézett taraját, midőn egyik kísérőm, meghökkenve a
gerinc szokatlan meredekségén és szakadozottságán, bennünket cserben hagyott és
amaz oldalág felé törekedett, melyen Wéber barátom a csúcsra jutni szerencsés
volt.
Míg szökevényünk a Nyereg zöld
rétjeire ereszkedett alá, addig ketten, erőben, kitartásban meg nem fogyva,
kézzel-lábbal kapaszkodtunk a meredek sziklafalakon felfelé. Nehéz és
görgeteges volt az út. Még egy kapaszkodás, még egy utolsó erőlködés és félórai
fáradtság után szerencsésen fent álltunk a csúcson.”
Forrás: Neidenbach Ákos: Tátránk
tudós polihisztora, Grósz Alfréd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése