A közelmúltban olvashatták az oldal látogatói a Tátra szlovák oldaláról a Vadorzó-hágóba vezető egykori jelzett turistaút rövid kronológiáját. Nem a Vadorzó-hágó volt azonban az egyetlen olyan hely, a Magas-Tátrában, ahová korábban jelzett turistaúton fel lehetett jutni. Hogy ne menjünk messzire, évtizedekkel ezelőtt a Hincó-tavi-katlannal szomszédos Fenyves-tavi-völgyben (másik ismert nevén a Szmrecsini-völgyben) is a mainál jóval több jelzett turistaút vezetett a völgyet övező gerinc különböző pontjaira. Az alábbiakban a Fenyves-tavi-völgy egykori turistaútjaira emlékezünk.
A Vadorzó-hágóhoz hasonlóan napjainkban a Chałubiński-kapuhoz is csak a lengyel oldalról vezet jelzett turistaút. A főgerincnek ez a két, egymáshoz közeli bemetszése abban is hasonlít egymáshoz, hogy korábban hosszú időn keresztül a déli oldalról, a Fenyves-tavi-völgyből is fel lehetett menni a hágóba, sőt, mint az alábbi forrásból kiderül, ebből a völgyből nem csak a Chałubiński-kaput, de az attól északnyugatra lévő Fekete-hágót (szlovákul Čierna lávka, lengyelül Czarna Ławka, akkori nevén Czarny-hágó) is jelzett ösvényen lehetett elérni.
1917 – dr. Vigyázó János: „A Magas Tátra részletes kalauza”.
A kalauz ezt írja a Szmrecsini-völgy átjáróiról (valamennyi korabeli leírást eredeti helyesírással idézek):
„1. Czarnyhágó (1970 m.), melyet az Alsó Szmrecsini tótól kb. 1 óra alatt érhetünk el s róla 30-40 perc alatt a Lengyel Öttó Czarny stawjához (1724 m.) ereszkedhetünk le minden különösebb nehézség nélkül.
2. Chalubinski kapu (Wrota Chalubinskiego 2033 m.), melyet kitaposott ösvényen a felső Szmrecsini tótól kb. ¾-1 ¼ óra alatt érhetünk el s róla a „Dolina za Mnichem”-en át kékjelzésű úton a Halastóhoz juthatunk (1½ - 2 ó.).”
1931 – dr. Thirring Gusztáv és dr. Vigyázó János: „A Magas Tátra”
A kalauz 81. és 93. túraleírásában olvashatjuk a Chałubiński-kapuhoz vezető útirányokat, az alábbiak szerint:
„Az Alsó Szmrecsini tó tófala alatt az ösvényről É fordulva 1 óra alatt elérhetjük a Czarny-hágót (1970 m), melyen át ½ ó. alatt a Lengyel Öttó Czarny stawjához (1724 m) ereszkedhetünk le minden különösebb nehézség nélkül.
Használtabb átjáró a Chałubiński kapu (Wrota Chałubiński 2032 m), melyet kitaposott ösvényen a Felső Szmrecsini tótól 1 óra alatt érhetünk el s róla a „Dolina za Mnichem”-en át kékjelzésű úton a Halastóhoz juthatunk (1 ½ ó.).”
Utóbbi útvonal fordított irányáról az alábbiakat olvashatjuk ebben a kalauzban:
„Chałubiński-kapu… Innen jól taposott vörös jelz. ösvényen leszállunk a Szmrecsini-tavak völgyébe és (¾ ó.) elérjük a Felső Szmrecsini tavat (1723 m) és ¼ ó. alatt az Alsót is (1674 m.)”
1960 – „Vysoké Tatry – správa geodézie a kartografie na Slovensku”; szlovák nyelvű turistatérkép.
A turistatérképen jól látható, hogy a Kapor-völgyben vezető zöld jelzésű turistaútból elágazó piros jelzés a Fenyves-tavak északkeleti oldalán vezet, majd a Felső-Fenyves-tó fölött élesen balra kanyarodva a Chałubiński-kapun át a Barát-völgyben futó sárga jelzésű turistaútig vezet.
1965 – Jožo Šimko: „Magas-Tátra”; Budapest, Sport Kiadó, második javított és bővített kiadás (fordította Joó Kálmán, Niszkács László és Tárnok Árpád). Melléklete: „A Magas-Tátra turistatérképe” című, szlovák és magyar nyelvű térkép.
Az 1960-as térképhez hasonlóan ezen is látható a Fenyves-tavi-völgyből a Chałubiński-kapun át a Barát-völgybe vezető piros jelzésű útvonal. A kalauz 12. számú túrája így írja le az útvonalat:
„Alsó Szmrecsini-tó … A bal oldalon (a tó északi partján) haladva, fél óra járással elérjük a Felső Szmrecsini-tavat. A tó mentén kezdődik a bal oldali lejtőre felkapaszkodó meredek ösvény, amely a Chałubiński-kapuhoz vezet fel, amelyet további fél óra alatt érhetünk el (országhatár).”
1969 – dr. Vladimír Ademec: „A Magas-Tátra”; Pozsony, fordította Kelecsényi Tibor.
Ebben a kalauzban a Fenyves-tavi-völgy túrának leírásában a következők olvashatók:
„Temnosmrečinská dolina… Mindkét tó, illetve tengerszem, a felső és az alsó, e völgy igazgyöngyei, szépségükkel felüdítik a völgy romantikus zugát. A felső tótól kényelmesen feljuthatunk a Magas-Tátra főgerincén fekvő Chalubiňského brána nyeregbe.”
A „Kirándulások” címszó alatt viszont már csak a Fenyves-tavi-völgybe vezető piros jelzésű turistaút van leírva, itt már nincs említve a Chałubiński-kapuba vezető jelzés, mint ahogy a leíráshoz mellékelt térképrajzon is csak a Felső-Fenyves-tóig vezet a piros jelzésű turistaút.
Az előző kalauz 1974-ben megjelent „Die Hohe Tatra” című német változatában az 1969-es kiadásban szereplő térkép, mellette pedig az 1978-ban (szlovákul először 1972-ben) megjelent kalauzban olvasható leírás szerepel. Valószínűsítem, hogy a német kiadás az 1972-es szlovák nyelvű kiadás alapján készült, vagyis ez az 1972-es évszám támpontként szolgálhat a turistaút megszüntetésének idejének meghatározásánál.
1978 – dr. Vladimír Adamec és Radek Roubal: „Magas-Tátra turistavezető”; Pozsony, fordította Jolana Protičová; első magyar nyelvű kiadás, szlovák nyelven 1972-ben jelent meg először, majd 1974-ben és 1977-ben ismét.
A Fenyves-tavi-völgyet leíró részben itt már szó sincs arról, hogy a Chałubiński-kapuba jelzett turistaút vezetne, és a leíráshoz mellékelt térképrajzon is csak az Alsó-Fenyves-tó nyugati partjáig, nagyjából mai végpontjáig vezet a piros jelzésű turistaút.
1978 – dr. Komarnicki Gyula: „A Magas-Tátra hegyvilága” hegymászókalauz; Budapest.
A kalauz 251. számú túrája írja le a Vadorzó-hágóba vezető útvonalakat. A Chałubiński-kapu megközelítéséről ezt olvashatjuk a 314. számú túraleírásban:
„Szmrecsini-völgyből. Készített ösvény. …A szép vízesés mellet b. elhaladva először az Alsó- (1674 m), majd a Felső- (1716 m) Szmrecsini-tóhoz az é. parton. (Három-forrástól 3 ½ ó.) Az é. partján a tó k. végéig, itt élesen b. kanyarodva az ék. völgyoldalon omladékon, majd földes-füves lejtőn, amelyet jobbról mélyen lenyúló fal határol, a hágóra (1 ó).”
Komarnicki kalauzának 1985-ben, halála után megjelent 2. kiadásában a 314.B. számú leírásban szóról-szóra az első kiadásban megjelent mondatokat olvashatjuk a Chałubiński-kapuról.
1978 – „Vysoké Tatry – súbor turistických máp”; szlovák nyelvű nyári turistatérkép 10. kiadása.
Ezen a térképen már csak egy szürke szaggatott vonal (a jelmagyarázat szerint ösvény) jelzi a korábbi piros jelzésű turistautat. Szintén jelzés nélküli gyalogútnak, ösvénynek mutatja az egykori turistautat az 1990-ben megjelent (Vysoké Tatry – letná turistická mapa” című nyári turistatérkép.
A fenti kronológia alapján az valószínűsíthető, hogy a Fenyves-tavi-völgyből a Chałubiński-kapuhoz vezető piros jelzésű turistautat valamikor 1969 és 1972 között szüntették meg, 1978-ban nagy valószínűséggel már nem használhatták. Amennyiben valakinek tudomása van a turistaút megszüntetésének pontos dátumáról, esetleg akkori indoklásáról – akár magyar, akár szlovák nyelven – nagyon megköszönném, ha megosztaná azt az oldal olvasóival, vagy elküldené nekem az ismert elérhetőségeimre.
Ebben az ügyben levélben fordultam a Tátrai Nemzeti Parkhoz (TANAP), mégpedig azzal a kérdéssel, hogy pontosan mikor és miért szüntették meg többek között ezt a turistautat is. A nemzeti park illetékesétől azt a választ kaptam, hogy a jelzett turistautak rendszerében az első jelentős változások a nemzeti park megalakulása, vagyis 1949 után történtek. A következő ilyen időszak az 1970-es, a Magas-Tátrában megrendezett Északi Sí-világbajnokság után következett, miután a világbajnokságnak köszönhetően jelentősen megnőtt a nemzeti park látogatóinak száma, mellyel együtt a problémák is megsokszorozódtak. Napjainkban ismét napirendre került a korábban lezárt turistautak esetleges ismételt megnyitásának kérdése (erről egy korábbi bejegyzésben részletesen is olvashattak az oldal látogatói), amely azonban nem egyszerű feladat. Erről alapos elemzések és a megfelelő jogi háttér megalkotása után a TANAP új Látogatási rendje fog rendelkezni.
Figyelem: a Chałubiński-kapuhoz a déli oldalról napjainkban nem vezet jelzett turistaút. A hágó, sőt már a Felső-Fenyves-tó megközelítése is a TANAP előírásai szerint szigorúan tilos!
