Sokan talán nem is tudják, hogy a XX. század elején a
Tátrában kaukázusi kőszáli kecske, amerikai wapiti szarvas, sőt bölény is legelészett.
Csak a szerencsének köszönhető, hogy a vadaskert tulajdonosa, a szenvedélyes
vadász, Christian Hohenlohe herceg nem tizedelte meg a Tátra teljes
vadállományát. A herceg hatalmas állatkertet gyűjtött össze saját, kerítéssel
körbekerített területén. Idehozatta az állatokat azért, hogy megölhesse őket
vadászat közben. A tátrai szarvasok vérében talán a mai napig megtalálható
unokatestvérük, az amerikai wapitik vérének nyomai.
„Az állatkert hatalmas területet foglalt el” – mondja el Filip
Zięba, a Tátrai Nemzeti Park (TPN) faunaszakértője. 1897-ben Christian
Hohenlohe herceg kerítéssel kerítette körbe mintegy 1200 hektárnyi birtokát a
hatalmas Jávor-völgyben, valamint a Poduplaszki-völgy és a Bélai-Tátra egy
részében. Az állatokat vadőrök őrizték, akik közül sokan Tirolból jöttek a
Tátrába. A teljes területen vadászösvények hálózata vezetett, vadászkunyhók
épültek az őrök számára. A herceg azonban nem a fajok védelme érdekében
emeltette a kerítést, éppen ellenkezőleg, ugyanis híres vadász volt. Az tette híressé,
hogy 40 év alatt 1000 zergét ölt meg, amelyeket a gorál hajtók hajtottak fel
neki. A Bélai-Tátrában, a Holló-pataki-vögyben ebből az alkalomból egy kőtáblát
emeltek, az alábbi lengyel felirattal: „Legfényesebb Christian Kraft Hohenlohe
herceg 1924. szeptember 5-én itt ejtette el az ezredik zergét.” Ne feledjük,
hogy a legutóbbi, 2012. júliusában végzett hivatalos zergeszámlálás
eredményeként a Tátrában 950 zergét számoltak össze. Hohenlohe herceg tehát
több zergét meggyilkolt, mint a mai teljes tátrai zergeállomány.
Az vadaskertben azonban nem csak őshonos fajokat tartottak.
Telepítettek ide szarvasokat a Kaukázusból, Erdélyből valamint Amerikából is,
kőszáli kecskét a Kaukázusból és az Alpokból, bölényt a Kaukázusból és
Amerikából. Zofia Radwańska-Paryska és Witold Henryk Paryski a Nagy Tátra
Enciklopédiában (Wielka Encyklopedia Tatrzańskia) azt írta, hogy az állatokat
télen etették, de a vadon élő állatok szabadon éltek, legmagasabb egyedszámukat
1912-ben elérve. A bekerített területen ekkor mintegy 600 zerge, 1200 szarvas,
150 kőszáli kecske, 21 bölény és 30 medve élt. 1912 után Hohenlohe anyagi
nehézségek miatt csökkentette az őrök létszámát, ennek következtében
felerősödött az orvvadászat, de az állatok száma még mindig jelentős volt. „Az
állatokat kerítés mögött tartották, azonban néhány wapiti (egy Észak-Amerikában
élő szarvasfajta) áttört a kerítésen, és egy ideig megfigyelhető volt a
Tátrában. Ezen túlmenően az állatkertből nem jutottak ki semmilyen nem őshonos
fajok” – tette hozzá Filip Zięba. Ma már nem lehet egyértelműen kimutatni,
vajon a tátrai szarvasok vérében csörgedezik-e még az amerikai rokon véréből. A
szakember szerint ennek megállapításához részletes genetikai vizsgálatokra
lenne szükség.
Christian Hohenlohe hatalmas területek birtokosa volt a
hegyekben. 1897-ben vásárolta meg a lándoki, javorinai birtokait. A következő
években tovább bővítette birtokait: megvásárolta Felsőhágit, valamint a
Batizfalvi-völgy és a Menguszfalvi-völgy alsó részének tulajdonosa lett.
1904-ben további birtokokat vásárolt a Bélai-Tátra északi lejtőin, valamint a
Béla-patak völgyében. További birtokokat is szeretett volna vásárolni a
Hátsó-Rézaknák völgyében, valamint a Csorbai-tó környékén, de ezeket a terveket
végül nem sikerült megvalósítania. A herceg Javorinán élt a ma is álló, fából
épült vadászkastélyában. Halála után a javorinai temetőben, a kis fatemplom
mellé temették el.
Hohenlohe a lengyel (és magyar - a szerk.) történelembe is
beírta a nevét, mivel Magyarország küldötteként vett részt a Halastó
hovatartozása körül Galícia és Magyarország között kirobbant határvita
nemzetközi bíróság előtti tárgyalásán. Valójában a határvitának köszönhetően
újabb tátrai területekhez szeretett volna hozzájutni. „Nem csak utasította
saját vadőreit, hogy kemény kézzel lépjenek fel a Halastavi-völgyben (amely
részben Zamoyski lengyel gróf birtoka volt), de az ő befolyásának is
köszönhető, hogy a magyar hatóságok a lengyelek szerint törvénytelenül
felfegyverkezve különböző, a lengyelek által jogellenesnek vélt lépéseket
tettek a völgyben és a Halastó körül (pl. csendőröket telepítettek a
Halastóhoz)” – olvasható a Nagy Tátra Enciklopédiában.
Hohenlohe vadaskertjének fennállása alatt a herceg
megtiltotta turisták belépését a körülzárt területre. Számos tiltakozó akciót
követően csak a nyilvánosság erélyes fellépésének volt köszönhető, hogy a
herceg három útvonalon (a Lengyel-nyergen, a Kis-Nyereg-hágón és a Kopa-hágón
át) mégis engedélyezte a turistaforgalmat.
A Bélai-Tátra egyes részein a mai napig láthatók a
körülkerített vadaskert maradványai, elsősorban rozsdás drótkerítés formájában.
„Amikor megírtam a Tátráról írott kalauzom Bélai-Tátráról szóló kötetét, még
álltak a kerítések, ezért biztosan állnak még ma is” – mondta Władysław Cywiński,
a Tátra ismert topográfusa, a részletes Tátra hegymászókalauz szerzője. „Több
helyen, többek között a Barlang-hegy északi gerincén, a Holló-púpocska déli gerincén,
valamint a Murányi-púpon, bár az
utóbbi esetben nem vagyok biztos benne, hogy a talált drótkerítés maradványok a
vadaskertből származnak” – tette hozzá Cywiński. Ugyancsak beszélt a korábban
említett ezredik zerge lelövését megörökítő emléktábláról, amely hosszú időn át
látható volt a Holló-pataki-völgyben, míg végül ismeretlenek eltüntették.
Jelenleg az egykori vadaskert területén több jelzett
turistaösvény vezet, főleg a Poduplaszki-völgyben, valamint a Jávor-völgyön
keresztül a Kis-Nyereg-hágóba. Ha szerencsénk van, ezeken az utakon akár
zergével is találkozhatunk, melyből egyre több él a Tátrában. Szerencsére
Christian Hohenlohe hercegnek nem sikerült kiirtani a teljes zergeállományt.
Forrás: http://24tp.pl
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése