2012. december 25., kedd

Christian Hohenlohe herceg vadaskertje a Tátrában


Sokan talán nem is tudják, hogy a XX. század elején a Tátrában kaukázusi kőszáli kecske, amerikai wapiti szarvas, sőt bölény is legelészett. Csak a szerencsének köszönhető, hogy a vadaskert tulajdonosa, a szenvedélyes vadász, Christian Hohenlohe herceg nem tizedelte meg a Tátra teljes vadállományát. A herceg hatalmas állatkertet gyűjtött össze saját, kerítéssel körbekerített területén. Idehozatta az állatokat azért, hogy megölhesse őket vadászat közben. A tátrai szarvasok vérében talán a mai napig megtalálható unokatestvérük, az amerikai wapitik vérének nyomai.

„Az állatkert hatalmas területet foglalt el” – mondja el Filip Zięba, a Tátrai Nemzeti Park (TPN) faunaszakértője. 1897-ben Christian Hohenlohe herceg kerítéssel kerítette körbe mintegy 1200 hektárnyi birtokát a hatalmas Jávor-völgyben, valamint a Poduplaszki-völgy és a Bélai-Tátra egy részében. Az állatokat vadőrök őrizték, akik közül sokan Tirolból jöttek a Tátrába. A teljes területen vadászösvények hálózata vezetett, vadászkunyhók épültek az őrök számára. A herceg azonban nem a fajok védelme érdekében emeltette a kerítést, éppen ellenkezőleg, ugyanis híres vadász volt. Az tette híressé, hogy 40 év alatt 1000 zergét ölt meg, amelyeket a gorál hajtók hajtottak fel neki. A Bélai-Tátrában, a Holló-pataki-vögyben ebből az alkalomból egy kőtáblát emeltek, az alábbi lengyel felirattal: „Legfényesebb Christian Kraft Hohenlohe herceg 1924. szeptember 5-én itt ejtette el az ezredik zergét.” Ne feledjük, hogy a legutóbbi, 2012. júliusában végzett hivatalos zergeszámlálás eredményeként a Tátrában 950 zergét számoltak össze. Hohenlohe herceg tehát több zergét meggyilkolt, mint a mai teljes tátrai zergeállomány.
Az vadaskertben azonban nem csak őshonos fajokat tartottak. Telepítettek ide szarvasokat a Kaukázusból, Erdélyből valamint Amerikából is, kőszáli kecskét a Kaukázusból és az Alpokból, bölényt a Kaukázusból és Amerikából. Zofia Radwańska-Paryska és Witold Henryk Paryski a Nagy Tátra Enciklopédiában (Wielka Encyklopedia Tatrzańskia) azt írta, hogy az állatokat télen etették, de a vadon élő állatok szabadon éltek, legmagasabb egyedszámukat 1912-ben elérve. A bekerített területen ekkor mintegy 600 zerge, 1200 szarvas, 150 kőszáli kecske, 21 bölény és 30 medve élt. 1912 után Hohenlohe anyagi nehézségek miatt csökkentette az őrök létszámát, ennek következtében felerősödött az orvvadászat, de az állatok száma még mindig jelentős volt. „Az állatokat kerítés mögött tartották, azonban néhány wapiti (egy Észak-Amerikában élő szarvasfajta) áttört a kerítésen, és egy ideig megfigyelhető volt a Tátrában. Ezen túlmenően az állatkertből nem jutottak ki semmilyen nem őshonos fajok” – tette hozzá Filip Zięba. Ma már nem lehet egyértelműen kimutatni, vajon a tátrai szarvasok vérében csörgedezik-e még az amerikai rokon véréből. A szakember szerint ennek megállapításához részletes genetikai vizsgálatokra lenne szükség.
Christian Hohenlohe hatalmas területek birtokosa volt a hegyekben. 1897-ben vásárolta meg a lándoki, javorinai birtokait. A következő években tovább bővítette birtokait: megvásárolta Felsőhágit, valamint a Batizfalvi-völgy és a Menguszfalvi-völgy alsó részének tulajdonosa lett. 1904-ben további birtokokat vásárolt a Bélai-Tátra északi lejtőin, valamint a Béla-patak völgyében. További birtokokat is szeretett volna vásárolni a Hátsó-Rézaknák völgyében, valamint a Csorbai-tó környékén, de ezeket a terveket végül nem sikerült megvalósítania. A herceg Javorinán élt a ma is álló, fából épült vadászkastélyában. Halála után a javorinai temetőben, a kis fatemplom mellé temették el.
Hohenlohe a lengyel (és magyar - a szerk.) történelembe is beírta a nevét, mivel Magyarország küldötteként vett részt a Halastó hovatartozása körül Galícia és Magyarország között kirobbant határvita nemzetközi bíróság előtti tárgyalásán. Valójában a határvitának köszönhetően újabb tátrai területekhez szeretett volna hozzájutni. „Nem csak utasította saját vadőreit, hogy kemény kézzel lépjenek fel a Halastavi-völgyben (amely részben Zamoyski lengyel gróf birtoka volt), de az ő befolyásának is köszönhető, hogy a magyar hatóságok a lengyelek szerint törvénytelenül felfegyverkezve különböző, a lengyelek által jogellenesnek vélt lépéseket tettek a völgyben és a Halastó körül (pl. csendőröket telepítettek a Halastóhoz)” – olvasható a Nagy Tátra Enciklopédiában.
Hohenlohe vadaskertjének fennállása alatt a herceg megtiltotta turisták belépését a körülzárt területre. Számos tiltakozó akciót követően csak a nyilvánosság erélyes fellépésének volt köszönhető, hogy a herceg három útvonalon (a Lengyel-nyergen, a Kis-Nyereg-hágón és a Kopa-hágón át) mégis engedélyezte a turistaforgalmat.
A Bélai-Tátra egyes részein a mai napig láthatók a körülkerített vadaskert maradványai, elsősorban rozsdás drótkerítés formájában. „Amikor megírtam a Tátráról írott kalauzom Bélai-Tátráról szóló kötetét, még álltak a kerítések, ezért biztosan állnak még ma is” – mondta Władysław Cywiński, a Tátra ismert topográfusa, a részletes Tátra hegymászókalauz szerzője. „Több helyen, többek között a Barlang-hegy északi gerincén, a Holló-púpocska déli gerincén, valamint a Murányi-púpon, bár az utóbbi esetben nem vagyok biztos benne, hogy a talált drótkerítés maradványok a vadaskertből származnak” – tette hozzá Cywiński. Ugyancsak beszélt a korábban említett ezredik zerge lelövését megörökítő emléktábláról, amely hosszú időn át látható volt a Holló-pataki-völgyben, míg végül ismeretlenek eltüntették.
Jelenleg az egykori vadaskert területén több jelzett turistaösvény vezet, főleg a Poduplaszki-völgyben, valamint a Jávor-völgyön keresztül a Kis-Nyereg-hágóba. Ha szerencsénk van, ezeken az utakon akár zergével is találkozhatunk, melyből egyre több él a Tátrában. Szerencsére Christian Hohenlohe hercegnek nem sikerült kiirtani a teljes zergeállományt.
Forrás: http://24tp.pl

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...