„Ojczyzna to ziemia i groby. Narody, tracąc pamięć, tracą życie” (A haza az föld és sírok. A nemzet elvesztvén emlékezetét, elveszíti életét) – ez a mottó olvasható a Zakopanéban található, 1858-ban alapított Érdemesek temetője (Cmentarz Zasłużonych na Pęksowym Brzyzku) falán, amelybe az 1920-as évektől kezdődően csak Zakopane, a Tátra és a Havasalja életében fontos szerepet betöltő személyek földi maradványait helyezik örök nyugalomra (kivéve azokat, akiknek régebbről családi kriptájuk van itt).
A Kościelisko utcában található temetőt Zakopane első plébánosa, Józef Stolarczyk alapította. A fenti mottót egy fából faragott táblán olvashatjuk a temető bejárata mellett. A mondatot egy francia marsallnak, Ferdynand Foch-nak tulajdonítják. E szavak alá íratta fel Jan Tobolak plébános a két világháború közötti időszakban az alábbi mondatot: "Zakopane pamięta" (Zakopane emlékszik).
![]()
1931-ben a temetőt műemlékké nyilvánították, azóta minden itteni temetéshez a műemléki felügyelőség hozzájárulása szükséges. A temetőt egy helybeli gorál gazda, Jan Pęksa földjén létesítették, aki a Csendes-patak mellett található nagyobb méretű szikla körüli területet biztosította a temető kialakításához. Róla és erről a tényről kapta a temető eredeti, gorál nevét (Pęksowy Brzyzek), hiszen a gorál tájszólásban a „brzyz” (brzyzek) szó jelentése „sziklafal a patak fölött”. A kőfallal körülvett, a helyiek körében napjainkban leginkább régi temetőnek (Stary Cmentarz) nevezett temetkezési hely szomszédságában található az 1847-1852 között fából felépített, a Częstohowai Szűz Mária tiszteletére szentelt régi templom, valamint a kőből épült kápolna – ezek Zakopane legrégebbi szakrális épületei.
A régi temetőben mintegy 500 síremlék található, Zakopane, a Tátra és a Havasalja olyan személyiségei, akik életükkel és munkásságukkal beírták nevüket a város és a Tátra történelmébe: művészek, írók, költők, sportolók, hegyi vezetők és hegyimentők. A Kiválóak temetője különleges helyet foglal el Zakopane történetében. Szinte minden síremlék egyedi műalkotás, legtöbbjük neves zakopanei művész munkája. A kápolnák és keresztek fából, fémből, kőből, festett üvegből készültek, melyeket gyakran havasalji motívumokkal díszítettek. A Kiválóak temetőjében van eltemetve többek között Tytus Chałubiński, akinek köszönhetőn a korábbi eldugott pásztorfalucskából kialakult Lengyelország egyik leghíresebb gyógyüdülőhelye. Szintén itt nyugszik a máig élő ún. zakopanei építkezési stílus kitalálója, Stanisław Witkiewicz, vagy Chałubiński legendás kísérője, Jan Sabała.
A közelmúltban történt szerencsétlenségek áldozatai közül itt nyugszik a hegyimentőket ért emlékezetes, 1994-es helikopterbaleset két áldozata, Janusz Kubica hegyimentő, a mentési akció vezetője és Stanisław Mateja Torbiarz hegyimentő. Szintén itt helyezték örök nyugalomra a 2001 decemberében mentés közben lavinába került és elhunyt két hegyimentő, Bartek Olszański és Marek Łabunowicz földi maradványait.
