2012. szeptember 19., szerda

Tengerszem-csúcs – Hazajáró, 2. évad


Szeptember második hetének egy jó idővel kecsegtető hétköznapján a Magas-Tátra turisták által megmászható legmagasabb csúcsára, a Tengerszem-csúcsra indultunk. Ezen a túrán a Duna TV-n látható turisztikai magazinműsor, a Hazajáró vendégeként vettem részt. 

Csorbatóról a Felső turistaúton érkeztünk meg a Poprádi-tóhoz, majd a tó melletti elágazástól a kék jelzésen folytattuk utunkat a Menguszfalvi-völgyben. A hűvös reggel ellenére itt már egyre jobban melegítettek a nap sugarai, tiszta égbolt alatt értük el a Békás-tavi-völgybe vezető piros jelzés elágazását. Az Olga-csúcs piramisa alatt a közelmúltban fagerendákkal megerősített – egyúttal a veszélyes útrövidítések lehetőségét megszüntető – szerpentinen jutottunk egyre magasabbra. Ennek az útvonalnak az Olga-csúcsra, majd az Ökör-hát-toronyra nyíló szép kilátás melletti másik érdekessége a Békás-tavak elérése előtt látható Wachterka nevű sziklatömb. A hatalmas szikladarabon mai napig jól látható Wachter Jenő emléktáblájának a helye. Az emléktáblát az 1907-ben a Simon-toronyról való ereszkedés közben lezuhant tehetséges fiatal magyar hegymászó emlékére helyezték el ezen a sziklán, majd később áthelyezték a Poprádi-tó közelében létesített Szimbolikus temetőbe, ahol jelenleg is látható.

A Wachterkát elhagyva utunk során először láthattuk túránk célpontját, a Tengerszem-csúcsot, igaz, hogy a csúcs ebből az irányból csak a gerinc két kis kiemelkedésének látszik. Sokkal impozánsabb látvány a Simon-torony, melynek keleti gerincén a szép időt kihasználva ezúttal is egyik mászóparti követte a másikat, de sziklamászókat láttunk az Ökör-hát-torony déli falának felső részében is. Napsütéses időben, de a Poprádi-csúcs árnyékában értük el a Békás-tavakat, melyek vízszintje jó néhány centiméterrel alatta maradt az optimálisnak. A Nagy-Békás-tó felett emelkedő dombon megreggeliztünk, majd beálltunk az egyre nagyobb számban érkező turisták sorába, akik valamennyien a Hunfalvy-völgyecske alatti láncos szakasz felé tartottak.
Az évről évre egyre nagyobb számú turista az eredeti nyomvonal alatt gyakorlatilag új nyomvonalat taposott ki, valószínűleg ennek lett a következménye, hogy a Tátra Nemzeti Park (TANAP) illetékesei nemrégiben a korábbinál pár méterrel lejjebb helyezték el a láncokat. A láncok melletti tolongást magunk mögött hagyva következett az útvonal legmeredekebb szakasza, amely a Hunfalvy-völgyecske szájától a menedékházig tart. Itt a Róth Márton-csúcs hatalmas sziklafala alatti jól kiépített sziklalépcsőkön gyorsan fogy a magasság, miközben hátranézve korábbi túráinkról ismerős csúcsok, mint pl. a Kriván és a Kapor-csúcs emelkedik ki a látóhatáron.
A Hunfalvy-völgyi menedékháznál aztán már turisták sokaságát találtuk, előttünk-utánunk folyamatosan jöttek a csúcsra igyekvő, elsősorban lengyel túratársaink. A felújítás alatt lévő, de részben már üzemelő menedékháznál is tartottunk egy rövid pihenőt. A ház szállóvendégeket még nem fogad (október végére tervezik a hivatalos megnyitást), de az éttermi rész teljes kapacitással működik. Itt szerettük volna meginterjúvolni Viktor Beráneket, a ház bérlőjét, de sajnos nem tartózkodott a házban, így aztán tovább indultunk a Hunfalvy-hágó, majd a csúcs felé.
Útközben vetettünk egy vágyakozó pillantást a Hunfalvy-hágóból a Kakas-csorbába, és onnan bizonyára a Tátra-csúcsra igyekvő kis csoportra, nekünk azonban más célunk volt ezzel a nappal, így hamarosan a Tátra főgerincén található hágóban álltunk. Itt már kinyílt a látóhatár, szebbnél szebb csúcsok és völgyek látványa fogadott. A Hunfalvy-hágóból szinte már kézzelfogható közelségben van a Tengerszem-csúcs, egyik orma látható is, ezért nem is időztünk sokáig, folytattuk utunkat felfelé, a kőemberkék között. A főgerincből délnyugati irányban elágazó bordát keresztezve egyik pillanatról a másikra magunk előtt láttuk az ilyen szép időben szokás szerint emberekkel zsúfolt csúcsot, ahol gyakorlatilag közelharcot kell vívnunk azért, ha egy normális csúcsfotót szeretnénk készíteni.
A csúcsra feljutva azért valahogy mégiscsak találtunk egy talpalatnyi helyet, ahol letáborozhattunk, elkészíthettük a felvételeket, fotókat, és hosszan gyönyörködtünk a körös-körül elénk táruló látványban. Sütött a nap és kisebb felhőket is láttunk magunk felett, de azért párás, ősz eleji idő volt, így nem lehetett igazán éles fotókat készíteni a Tátra legfontosabb, innen látható csúcsairól. Ennek ellenére sűrűn kattogtak a fényképezőgépek, forgott a kamera, közel s távol kerestük az ismerős csúcsokat, hágókat, völgyeket.
De minden jónak vége szakad egyszer, így aztán mi is elindultunk lefelé a csúcsról. Lefelé már nem terveztünk forgatást, így aztán kicsit szét is szakadt kis csapatunk. Ennek aztán az lett az ára, hogy nem tudtuk élni az élet által kínált lehetőséggel, ugyanis útközben lefelé, már a Békás-tavak alatt egyszer csak szembe találkoztunk Viktor Beránekkel, aki hatalmas, és láthatóan nehéz terhet cipelve a hátán lassú, megfontolt lépésekkel haladt felfelé. Az egyik legismertebb tátrai „chatár”-ral való spontán találkozás talán még érdekesebbé tehette volna a filmet, de erről sajna a kamera nélkül lemaradtunk. Ettől függetlenül is egy élményekben gazdag túrát hagytunk magunk mögött, amelyet ideális túraidőben sikerült végigjárni.
A túrán készült felvételek a Hazajáró című turisztikai magazinműsor második évadának első adásaként lesznek láthatóak a Duna TV-n 2012. szeptember 23-án, vasárnap délután 14:55-kor. Ugyancsak ebben a filmben lesznek láthatóak a Magas-Tátra és egyben a Kárpátok legmagasabb csúcsára, a Gerlachfalvi-csúcsra vezető túrán készült felvételek is. Ennek a túrának az adta történelmi hátterét, hogy ha csak rövid időre is, de visszakerült eredeti helyére a Gerlachfalvi-csúcson 1896. júliusában felavatott millenniumi emléktábla egy darabja. Az emléktáblát Egenhoffer Teréz tervei alapján készítették el, majd Budapesten, a Mátyás-templomban áldották meg a csúcsra történő felszállítás előtt. A dioritból készült, 80x60x8 cm méretű emléktáblát 1920-ban cseh katonák valószínűleg kézigránáttal felrobbantották. A darabjaira hullott emlékmű egy darabját Bácskai Gusztáv találta meg 2003 nyarán, szisztematikus kutatás eredményeképpen. A Hazajáró stábjának kíséretében ez az emlékműtöredék most Guszti hátizsákjában, a 116 évvel ezelőtti útvonalon, a Batizfalvi-próbán át jutott vissza eredeti helyére, hazánk legmagasabb pontjára…
A stáb tagjai – Kenyeres Oszkár és Jakab Sándor „Hazajárók”, valamint Moys Zoltán rendező, Schödl Dávid operatőr, Tóth József hangmérnök és Kiss Attila technikus – mellett rajtam kívül a túra résztvevői voltak még Bácskai Gusztáv, Scheirich László és Sziva Zoltán is.
Forrás és fotó: Tatraturista

2 megjegyzés:

  1. Gratulálok,nagyon jó és szinvonalas volt a műsor illetve a közreműködésed!!!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm szépen, a stáb nevében is!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...