Szeptember második hetének egy jó
idővel kecsegtető hétköznapján a Magas-Tátra turisták által megmászható
legmagasabb csúcsára, a Tengerszem-csúcsra indultunk. Ezen a túrán a Duna TV-n
látható turisztikai magazinműsor, a Hazajáró vendégeként vettem részt.
Csorbatóról a Felső turistaúton
érkeztünk meg a Poprádi-tóhoz, majd a tó melletti elágazástól a kék jelzésen
folytattuk utunkat a Menguszfalvi-völgyben. A hűvös reggel ellenére itt már
egyre jobban melegítettek a nap sugarai, tiszta égbolt alatt értük el a
Békás-tavi-völgybe vezető piros jelzés elágazását. Az Olga-csúcs piramisa alatt
a közelmúltban fagerendákkal megerősített – egyúttal a veszélyes útrövidítések
lehetőségét megszüntető – szerpentinen jutottunk egyre magasabbra. Ennek az
útvonalnak az Olga-csúcsra, majd az Ökör-hát-toronyra nyíló szép kilátás
melletti másik érdekessége a Békás-tavak elérése előtt látható Wachterka nevű
sziklatömb. A hatalmas szikladarabon mai napig jól látható Wachter Jenő
emléktáblájának a helye. Az emléktáblát az 1907-ben a Simon-toronyról való
ereszkedés közben lezuhant tehetséges fiatal magyar hegymászó emlékére
helyezték el ezen a sziklán, majd később áthelyezték a Poprádi-tó közelében
létesített Szimbolikus temetőbe, ahol jelenleg is látható.
A Wachterkát elhagyva utunk során
először láthattuk túránk célpontját, a Tengerszem-csúcsot, igaz, hogy a csúcs
ebből az irányból csak a gerinc két kis kiemelkedésének látszik. Sokkal
impozánsabb látvány a Simon-torony, melynek keleti gerincén a szép időt
kihasználva ezúttal is egyik mászóparti követte a másikat, de sziklamászókat
láttunk az Ökör-hát-torony déli falának felső részében is. Napsütéses időben,
de a Poprádi-csúcs árnyékában értük el a Békás-tavakat, melyek vízszintje jó
néhány centiméterrel alatta maradt az optimálisnak. A Nagy-Békás-tó felett
emelkedő dombon megreggeliztünk, majd beálltunk az egyre nagyobb számban érkező
turisták sorába, akik valamennyien a Hunfalvy-völgyecske alatti láncos szakasz
felé tartottak.
Az évről évre egyre nagyobb számú
turista az eredeti nyomvonal alatt gyakorlatilag új nyomvonalat taposott ki,
valószínűleg ennek lett a következménye, hogy a Tátra Nemzeti Park (TANAP)
illetékesei nemrégiben a korábbinál pár méterrel lejjebb helyezték el a
láncokat. A láncok melletti tolongást magunk mögött hagyva következett az
útvonal legmeredekebb szakasza, amely a Hunfalvy-völgyecske szájától a
menedékházig tart. Itt a Róth Márton-csúcs hatalmas sziklafala alatti jól
kiépített sziklalépcsőkön gyorsan fogy a magasság, miközben hátranézve korábbi
túráinkról ismerős csúcsok, mint pl. a Kriván és a Kapor-csúcs emelkedik ki a
látóhatáron.
A Hunfalvy-völgyi menedékháznál
aztán már turisták sokaságát találtuk, előttünk-utánunk folyamatosan jöttek a
csúcsra igyekvő, elsősorban lengyel túratársaink. A felújítás alatt lévő, de
részben már üzemelő menedékháznál is tartottunk egy rövid pihenőt. A ház
szállóvendégeket még nem fogad (október végére tervezik a hivatalos
megnyitást), de az éttermi rész teljes kapacitással működik. Itt szerettük
volna meginterjúvolni Viktor Beráneket, a ház bérlőjét, de sajnos nem
tartózkodott a házban, így aztán tovább indultunk a Hunfalvy-hágó, majd a csúcs
felé.
Útközben vetettünk egy vágyakozó
pillantást a Hunfalvy-hágóból a Kakas-csorbába, és onnan bizonyára a
Tátra-csúcsra igyekvő kis csoportra, nekünk azonban más célunk volt ezzel a
nappal, így hamarosan a Tátra főgerincén található hágóban álltunk. Itt már
kinyílt a látóhatár, szebbnél szebb csúcsok és völgyek látványa fogadott. A
Hunfalvy-hágóból szinte már kézzelfogható közelségben van a Tengerszem-csúcs,
egyik orma látható is, ezért nem is időztünk sokáig, folytattuk utunkat
felfelé, a kőemberkék között. A főgerincből délnyugati irányban elágazó bordát
keresztezve egyik pillanatról a másikra magunk előtt láttuk az ilyen szép
időben szokás szerint emberekkel zsúfolt csúcsot, ahol gyakorlatilag
közelharcot kell vívnunk azért, ha egy normális csúcsfotót szeretnénk
készíteni.
A csúcsra feljutva azért valahogy
mégiscsak találtunk egy talpalatnyi helyet, ahol letáborozhattunk,
elkészíthettük a felvételeket, fotókat, és hosszan gyönyörködtünk a körös-körül
elénk táruló látványban. Sütött a nap és kisebb felhőket is láttunk magunk
felett, de azért párás, ősz eleji idő volt, így nem lehetett igazán éles
fotókat készíteni a Tátra legfontosabb, innen látható csúcsairól. Ennek
ellenére sűrűn kattogtak a fényképezőgépek, forgott a kamera, közel s távol
kerestük az ismerős csúcsokat, hágókat, völgyeket.
De minden jónak vége szakad egyszer,
így aztán mi is elindultunk lefelé a csúcsról. Lefelé már nem terveztünk
forgatást, így aztán kicsit szét is szakadt kis csapatunk. Ennek aztán az lett
az ára, hogy nem tudtuk élni az élet által kínált lehetőséggel, ugyanis
útközben lefelé, már a Békás-tavak alatt egyszer csak szembe találkoztunk
Viktor Beránekkel, aki hatalmas, és láthatóan nehéz terhet cipelve a hátán
lassú, megfontolt lépésekkel haladt felfelé. Az egyik legismertebb tátrai
„chatár”-ral való spontán találkozás talán még érdekesebbé tehette volna a
filmet, de erről sajna a kamera nélkül lemaradtunk. Ettől függetlenül is egy
élményekben gazdag túrát hagytunk magunk mögött, amelyet ideális túraidőben
sikerült végigjárni.
A túrán készült felvételek a
Hazajáró című turisztikai magazinműsor második évadának első adásaként lesznek
láthatóak a Duna TV-n 2012. szeptember 23-án, vasárnap
délután 14:55-kor. Ugyancsak ebben a
filmben lesznek láthatóak a Magas-Tátra és egyben a Kárpátok legmagasabb
csúcsára, a Gerlachfalvi-csúcsra vezető túrán készült felvételek is. Ennek a
túrának az adta történelmi hátterét, hogy ha csak rövid időre is, de
visszakerült eredeti helyére a Gerlachfalvi-csúcson 1896. júliusában felavatott
millenniumi emléktábla egy darabja. Az emléktáblát Egenhoffer Teréz tervei
alapján készítették el, majd Budapesten, a Mátyás-templomban áldották meg a
csúcsra történő felszállítás előtt. A dioritból készült, 80x60x8 cm méretű
emléktáblát 1920-ban cseh katonák valószínűleg kézigránáttal felrobbantották. A
darabjaira hullott emlékmű egy darabját Bácskai Gusztáv találta meg 2003
nyarán, szisztematikus kutatás eredményeképpen. A Hazajáró stábjának kíséretében
ez az emlékműtöredék most Guszti hátizsákjában, a 116 évvel ezelőtti útvonalon,
a Batizfalvi-próbán át jutott vissza eredeti helyére, hazánk legmagasabb
pontjára…
A stáb tagjai – Kenyeres Oszkár és
Jakab Sándor „Hazajárók”, valamint Moys Zoltán rendező, Schödl Dávid operatőr,
Tóth József hangmérnök és Kiss Attila technikus – mellett rajtam kívül a túra
résztvevői voltak még Bácskai Gusztáv, Scheirich László és Sziva Zoltán is.
Forrás és fotó: Tatraturista