"Tátrafüreden,
a Hotel Tatrysban volt a szállásunk, ahonnan augusztus 24-én, pénteken este
kiugrottunk vacsorázni" – kezdi a beszámolóját Sági Zoltán, aki párjával,
Katával együtt vett részt az esti falatozáson. Este tíz körül indultak vissza a
hotelba, és hogy rövidítsenek, nem a főúton, hanem az épületek mögött, a vasút
felé vették az irányt. Itt egy harmincméteres járdaszakasz vezet a vasútállomás
felől a hotel sarka felé, azon túl lépcsősor ível fel a bejárathoz. A környék
napközben a vonatok miatt különösen forgalmas, de estefelé is gyakoriak a
járókelők.
"Körülbelül 25 méterre voltunk a hotel sarkától, amikor
megláttunk a lépcsőn három medvét leszaladni" – folytatódik Zoltán
beszámolója. "Barnamedvék voltak, anya és két bocs. A lépcsőn leérkezve
átvágtak a járdán, ütemesen haladva, anyu elöl, majd leereszkedtek az 5
méternyi, 30 fokban hajló rézsűn, amely a sínekhez vezetett. Aztán átvágtak a
sínpáron, és a túloldalon eltűntek a bozótosban" – írja le a medvékkel
való váratlan találkozását Zoltán.
"Lefagytunk,
Kata, aki sosem beszél csúnyán, csak annyit bírt kinyögni, hogy "bazmeg,
medvék!" Körülbelül 40 másodperc volt az egész, mi pedig remegő térddel
bevánszorogtunk a recepcióra, ahol merő társadalmi felelősségtudatból
megpróbáltam elmesélni, mi történt" – folytatja a történetet. A recepciós
nem nagyon tudott angolul, "egyedül a bear szót vette le, azt is beer
formában, és visszakérdezett: "Pilsener?" Erre Zoltán és Kata oroszra
váltott, és a "három medve" szókapcsolat végül eljutott a
recepciós tudatáig. "Rögtön ideges lett, kirohant a teraszra, kérte,
mutassuk meg, hol láttuk őket, majd előkapta a mobilját, és telefonálásba
kezdett. Mi fellifteztünk a szobába, bontottunk sört, próbáltunk
megnyugodni." Ezután a bozótos túlfelén lévő házakból még sokáig hallottak
kutyaugatást, majd két - reményeik szerint csupán - riasztólövést is, fejeződik
be kalandjuk.
Forrás: http://www.origo.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése