A Magas-Tátrában a mobilszolgáltatók
által nyújtott lefedettség viszonylag jónak mondható, de korántsem nevezhető
teljesnek. Vannak olyan helyek, ahol baleset esetén mobiltelefonon hiábavaló
próbálkozás segítséget kérni. A hegyimentők ennek ellenére azt tanácsolják,
mindenhová vigyük magunkkal mobiltelefonunkat, hiszen lehet, hogy csak néhány
métert kell megtenni, és sikerül használható jelet találni.
A 112-es általános segélyhívószám is
csak abban az esetben használható, ha legalább egy mobilszolgáltató jelét
észleli a készülék. Vannak azonban olyan helyek a Tátrában, ahol még azok a
turisták sem találnak térerőt, akiknek a telefonja valamennyi szlovák
mobilszolgáltató jelét fogni tudja. Ezt a tényt megerősítette az egyik
mobilszolgáltató szóvivője is. „A mobilhálózatok kiépítése során az egyik
legnagyobb probléma a hegyi terepek lefedettségének biztosítása. Nem jelent
megoldást az sem, ha a Lomnici-csúcsra építünk egy bázisállomást, hiszen nem
csak Szlovákiából, de a szomszédos országokból is érkezhetnek zavaró jelek” –
mondta Richard Fides, az Orange szóvivője.
Lehetséges megoldásként szóba
jöhetne, hogy a hegyek csúcsaira telepítsük az adótornyokat, ez azonban
különböző akadályok miatt (pl. nincs energiaforrás) nem kivitelezhető.
A Tátra egyes részeinek lefedettsége
elsősorban azok földrajzi fekvésétől függ. A nem megfelelően lefedett helyek
többnyire az ötödik fokozatú védettség alá tartozó völgyek, mint pl. a Csendes-
és a Kapor-völgy. Problémás a lefedettsége a Jávor- és a Poduplaszki-völgynek
is, amelyek Szlovákia és Lengyelország határ menti övezetében fekszenek. „Az
utóbbi 20 évben a helyzet nem sokat változott, ezekben a völgyekben még mindig
nincs megfelelő lefedettség” – mondta Jozef Janiga, a Hegyi Mentőszolgálat
(HZS) vezetője. A Magas-Tátra egy határhegység, amely lehetetlenné teszi a 100
%-os mobil lefedettséget. „A Tátra északi oldalán nincs szlovák jeladó torony.
A hegység mobil lefedettsége kb. 80 %, de ez természetesen függ a
szolgáltatótól” – tette hozzá. A másik ok, amely nehezíti a mentőegységek
elérését, a tátrai völgyek tagolt domborzata. A szakember azt javasolja, hogy
készülékünket mindig állítsuk rooming üzemmódba és automata hálózatkeresésre,
így ha esetleg nem találunk szlovák jelet, még mindig van esély arra, hogy
valamelyik lengyel szolgáltató jelét észleli a készülékünk. Ha ezen keresztül
hívjuk a 112-es segélyhívó számot, és a lengyel operátor észleli, hogy szlovák
területen vagyunk, átirányítja a hívást az eperjesi központba.
A leglátogatottabb hegyi központokban
megfelelő minőségű jelet észlelhetünk. Kivételes esetekben azonban
előfordulhat, hogy a jel nem észlelhető, és ebben az esetben a segélyhívó
számot sem tudjuk hívni. „Ekkor sem kell azonban megijedni, csupán meg kell
próbálni 20, vagy 50 m-rel távolabb menni, ahol már találhatunk hívásra
alkalmas jelet. Ha már van jel, de nem tudunk senkit hívni, akkor küldjünk
SMS-t a családunknak vagy a barátainknak, hogy ők értesítsék a segélyhívó
számot” – tanácsolja Janiga.
Mi a teendő, ha segítségre van
szükségünk a Tátrában?
A 112-es általános segélyhívószámra
befutott hívás esetén az operátor, amennyiben észleli, hogy hegyvidéki
területről érkezett a hívás, átirányítja a Hegyi Mentőszolgálat központjába. A
HZS munkatársai intenzíven kommunikálnak a hívóval, hogy a kapott információk
alapján minél előbb be tudják azonosítani a tartózkodási helyét. „Megkérdezik,
honnan indult, hová tart, mennyi ideje van úton, mit lát arról a helyről,
ahonnan hívta őket, esetleg van-e szemtanú, aki látta a balesetet, és így
tovább” – magyarázza az eljárás menetét Jozef Janiga.
