2012. augusztus 22., szerda

Mobil lefedettség a Tátrában


A Magas-Tátrában a mobilszolgáltatók által nyújtott lefedettség viszonylag jónak mondható, de korántsem nevezhető teljesnek. Vannak olyan helyek, ahol baleset esetén mobiltelefonon hiábavaló próbálkozás segítséget kérni. A hegyimentők ennek ellenére azt tanácsolják, mindenhová vigyük magunkkal mobiltelefonunkat, hiszen lehet, hogy csak néhány métert kell megtenni, és sikerül használható jelet találni.


A 112-es általános segélyhívószám is csak abban az esetben használható, ha legalább egy mobilszolgáltató jelét észleli a készülék. Vannak azonban olyan helyek a Tátrában, ahol még azok a turisták sem találnak térerőt, akiknek a telefonja valamennyi szlovák mobilszolgáltató jelét fogni tudja. Ezt a tényt megerősítette az egyik mobilszolgáltató szóvivője is. „A mobilhálózatok kiépítése során az egyik legnagyobb probléma a hegyi terepek lefedettségének biztosítása. Nem jelent megoldást az sem, ha a Lomnici-csúcsra építünk egy bázisállomást, hiszen nem csak Szlovákiából, de a szomszédos országokból is érkezhetnek zavaró jelek” – mondta Richard Fides, az Orange szóvivője.
Lehetséges megoldásként szóba jöhetne, hogy a hegyek csúcsaira telepítsük az adótornyokat, ez azonban különböző akadályok miatt (pl. nincs energiaforrás) nem kivitelezhető.
A Tátra egyes részeinek lefedettsége elsősorban azok földrajzi fekvésétől függ. A nem megfelelően lefedett helyek többnyire az ötödik fokozatú védettség alá tartozó völgyek, mint pl. a Csendes- és a Kapor-völgy. Problémás a lefedettsége a Jávor- és a Poduplaszki-völgynek is, amelyek Szlovákia és Lengyelország határ menti övezetében fekszenek. „Az utóbbi 20 évben a helyzet nem sokat változott, ezekben a völgyekben még mindig nincs megfelelő lefedettség” – mondta Jozef Janiga, a Hegyi Mentőszolgálat (HZS) vezetője. A Magas-Tátra egy határhegység, amely lehetetlenné teszi a 100 %-os mobil lefedettséget. „A Tátra északi oldalán nincs szlovák jeladó torony. A hegység mobil lefedettsége kb. 80 %, de ez természetesen függ a szolgáltatótól” – tette hozzá. A másik ok, amely nehezíti a mentőegységek elérését, a tátrai völgyek tagolt domborzata. A szakember azt javasolja, hogy készülékünket mindig állítsuk rooming üzemmódba és automata hálózatkeresésre, így ha esetleg nem találunk szlovák jelet, még mindig van esély arra, hogy valamelyik lengyel szolgáltató jelét észleli a készülékünk. Ha ezen keresztül hívjuk a 112-es segélyhívó számot, és a lengyel operátor észleli, hogy szlovák területen vagyunk, átirányítja a hívást az eperjesi központba.
A leglátogatottabb hegyi központokban megfelelő minőségű jelet észlelhetünk. Kivételes esetekben azonban előfordulhat, hogy a jel nem észlelhető, és ebben az esetben a segélyhívó számot sem tudjuk hívni. „Ekkor sem kell azonban megijedni, csupán meg kell próbálni 20, vagy 50 m-rel távolabb menni, ahol már találhatunk hívásra alkalmas jelet. Ha már van jel, de nem tudunk senkit hívni, akkor küldjünk SMS-t a családunknak vagy a barátainknak, hogy ők értesítsék a segélyhívó számot” – tanácsolja Janiga.

Mi a teendő, ha segítségre van szükségünk a Tátrában?
A 112-es általános segélyhívószámra befutott hívás esetén az operátor, amennyiben észleli, hogy hegyvidéki területről érkezett a hívás, átirányítja a Hegyi Mentőszolgálat központjába. A HZS munkatársai intenzíven kommunikálnak a hívóval, hogy a kapott információk alapján minél előbb be tudják azonosítani a tartózkodási helyét. „Megkérdezik, honnan indult, hová tart, mennyi ideje van úton, mit lát arról a helyről, ahonnan hívta őket, esetleg van-e szemtanú, aki látta a balesetet, és így tovább” – magyarázza az eljárás menetét Jozef Janiga.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...