2012. augusztus 9., csütörtök

Lomnici-csúcs – Jordán út


A Jég-völgyi-csúcs a Jordán-útról
„Már néhány évvel ezelőtt megígértem anyámnak, hogy felviszem őt a Lomnici-csúcsra. 2010-ben ugyanebben az időpontban voltunk a Gerlachfalvi-csúcson. Augusztus 21-én az ablakon kinézve azt láttam, hogy a tegnapi időjárás-előrejelzés nem tévedett, és a felhőmentes kék ég láttán bíztam benne, hogy szép nyári nap áll előttünk.
 
Hogyan juthatunk fel a Lomnici-csúcsra?
Több lehetőség közül is választhatunk. A klasszikus út a Lomnici-nyeregből induló gerincen vezet. Azon a helyen, ahol a gerinc markánsan élessé válik, át kell traverzálni a fal közepére, ahol megtaláljuk a falba épített kapcsokat és feljutást megkönnyítő láncokat. Innen már egyenesen feljuthatunk a csúcsra. Ez az út a leggyakrabban használt lemeneti útvonal a csúcsról. Egy másik lehetőség szerint a Téry-menedékháztól indulva célba vesszük a nyugati gerincet, ahol a Jordán úton közvetlenül a csúcsra juthatunk. Kevésbé forgalmas út vezet a csúcsra az északi oldalon, a Zöld-tavi menedékháztól a Réz-padokon át. Mi úgy döntöttünk, hogy a Téry-kuloár nyugati fala alatt vezető Jordán útba szállunk be, és így érjük el a csúcsot. Ezen az útvonalon elsőként az útvonal névadója, Jordán Károly jutott fel a csúcsra 1900. július 6-án, id. Franz János hegyivezető társaságában.

Felmenet a Lomnici-nyeregbe
A Lomnici-nyereg legegyszerűbb megközelítéséhez a kabinos felvonóval induljunk Tátralomnicról. A felvonó a főszezonban 8.30-tól közlekedik (a menetjegy ára 10 €), ezzel felmehetünk a Kő-pataki-tóhoz, ahonnét a 9.00 órától közlekedő ülőszékes felvonóval érhetjük el a Lomnici-nyerget (a menetjegy ára 8 €). Már a kabinos felvonóból megcsodálhatjuk a Kő-pataki-tavat körülvevő csúcsokat, jobbról balra a Hunfalvi-csúcsot, a Késmárki-csúcsot, a Villa-gerincet és a Villa-csúcsokat, valamint célpontunkat, a Lomnici-csúcsot. Többször is feltettem magamnak ugyanazt a kérdést: „Meg tudjuk mászni ezt a nehéz utat? Miért nem megyünk a normál úton?”. A válasz egyértelmű volt: „Tudom, hogy meg tudjuk csinálni, és élvezni fogjuk”.

A gerincen a vasalt út kezdetéhez
A Lomnici-nyeregből lassan elkezdtünk mászni a gerinc teteje felé, kilátással a Kis-Tarpataki-völgy nevezetes csúcsaira, a Közép-oromra, a Sárga-falra és a Vörös-toronyra. Tovább sajnos nem nézelődhettem, feljebb kellett mennünk a gerincen odáig, ahonnan már láthattuk a Jég-völgyi-csúcsot. A Lomnici-nyeregből egy kanyargós fokozatosan egyre magasabbra jutottunk a gerincen, és kb. 20 perc múlva elértük azt a helyet, ahonnan visszanézve a Közép-orom már beleolvad a mögötte látható Gerlachfalvi-csúcs tömbjébe. Ez az a hely, ahol el kell hagyni a klasszikus utat, és át kell traverzálni balra, a fal tövéhez. Az útvonalat kőemberkékkel jelölték, amelyek azonban beleolvadnak környezetükbe, és így nehezen észrevehetőek. Szerencsére ezen az úton hamarosan megtaláltuk a láncos út kezdetét, ahol felvettük a beülőt, a sisakot, anyát rákötöttem a kötélre, és lassan megkezdtük a mászást a kitett nyugati falon. Anyám hitetlenkedve rázta a fejét, és azt kérdezte, biztosan erre kell-e másznunk ezen a falon? Mivel jól ismerem őt, tudom, hogy tiszteli a hegyet, ugyanakkor szeretne megfelelni az új kihívásnak. Tavaly a Gerlachfalvi-csúcs minden gond nélkül sikerült, tudom, hogy milyen erőállapotban van, és mit mer bevállalni.

A Téry-kuloárban
Az út első része nagyon kitett, óvatosan haladunk, és azzal biztatom, hogy hamarosan kicsit könnyebb terepre érünk. A láncos út kezdeténél jobbra traverzálunk néhány métert, majd egy függőlegesen ereszkedő nagyobb szakasz után egy jelentős rámpa elvezet minket a Téry-kuloár nyugati fala alá. A nyugati fal ma már foglalt, régen láttam ennyi hegymászót egy falon, mint itt. Számítottam rájuk, hiszen 22 különböző útvonal, többek között a Hokibot nevű út vezet a falon, amely a nyugati fal klasszikus útja, sok hegymászó álma. Mondtam anyának, hogy minél gyorsabban át kell jutnunk ezen a szakaszon, hogy elkerüljük ez esetlegesen lehulló kövek okozta kockázatot. Pár pillanat múlva, miután ezt kimondtam, le is hullott az első kő, szerencsére tőlünk messze. Gyorsan haladtunk, és hamarosan a faltól elég távoli, biztonságos terepre jutottunk.

A Jordán úton a csúcsra
Viszonylag gyorsan kijutottunk a Téry-kuloárból, annak jobb oldalán biztonságos pihenőhelyet találtunk, ahol megebédeltünk. Innen gyönyörű kilátás nyílik nyugat felé. A Kis-Tarpataki-völgyet a Jég-völgyi-csúcs uralja, amelyben az ismert és népszerű Téry-menedékház fekszik. Anyám el sem hiszi, hol van, és csak rázza a fejét. Tudom, hogy boldog, mert itt lehet, és az utolsó cseppig kiélvezi a látványt. Néhány perc múlva a Jordán út utolsó nyílásában kezdjük a mászást, amely láncokkal és kapcsokkal jól biztosított. Ismét felteszem magamnak a kérdést: „Meg tudjuk csinálni?”. Tudom, hogy meg tudjuk csinálni, mert semmilyen problémával nem találkoztunk ezen a helyen, anya láthatóan élvezi a mászást, ami engem nagyon megnyugtat. A következő rész nagyon meredek és kitett, a magasság növekedésével együtt egyre jobban éreztük a kezünket, de akkor már majdnem a csúcson voltunk. A csúcs előtt egy kis párkányon még megpihentünk, anya még itt sem nem akarta elhinni, hogy sikerült átjutnunk ezen a szakaszon, és már majdnem a csúcson vagyunk. Még egy utolsó felszökés, és elértük aznapi célunkat – a Lomnici-csúcsot. Az utolsó méterek már könnyű terepen vezettek a csúcsra, ahol ismét találkoztunk a Lomnici-nyeregből érkező turistákkal. Anya hitetlenkedve rázza fejét, mint aki nem érti, hogy került ide? Nagyon boldog vagyok, amikor látom a mosolyt és a boldogságot anya arcán. Csodálatos érzés, amikor az ember azt mondhatja – sikerült! A kávézóban, üdítőnket szürcsölgetve láttam, hogy anya fáradt, ezért megkérdeztem, nem szeretne-e inkább felvonóval lemenni, megkímélve a térdeit a lefelé vezető úttól? Ellentmondás nélkül elfogadja az ajánlatot, így én edzésképpen egyedül vágok neki a Lomnici-nyeregbe vezető normál útnak. A Kő-pataki-tónál találkozunk ismét, ahol anya megjegyezte, ez olyan szép nap volt, amelyért érdemes élni. A Tátra csodálatos, és én örülök, hogy szerencsém volt itt lenni!”
Szerző: Miki Knižka, UIAGM hegyivezető, aki 5 alkalommal nyerte meg a Sherpa Rallyt (további információk itt).

Megjegyzés: a fent leírt útvonal nem jelzett turistaúton vezet. Ez hegymászó-túra, és csakis a TANAP Látogatási rendjében foglaltak szerint látogatható. Ezért hegymászó igazolvánnyal nem rendelkező turisták legálisan csak hegyivezetővel, vagy pedig hegymászó-tanfolyam keretében, arra jogosult személy kíséretében látogathatják.
Forrás és fotó:http://hiking.sk

3 megjegyzés:

  1. Ez talán érthető, azt viszont nem értem, miért nem lehet felmenni a Lomnici-nyeregig, mint valamikor (talán) a 70-es években?
    Van valami információja azzal kapcsolatosan, hogy mikor és milyen okból zárták le a Kőpataki-tó - Lomnici-nyereg zöld turistaösvényt?
    Nem tűnik sem kitettnek, sem természetvédelmi okokból különösebben fontos résznek. Ha síelni lehet, talán sétálni is kéne lehessen.
    Az egyetlen logikus magyarázatot a kereskedelmi szempontokban találom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kérdéseire itt találja a választ:
      http://www.magas-tatra.info/2014/06/a-lomnici-nyeregbe-vezeto-zold-jelzesu.html
      Üdvözlettel: Nagy Árpád

      Törlés
    2. köszönöm

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...