![]() |
| A Jég-völgyi-csúcs a Jordán-útról |
„Már néhány évvel ezelőtt megígértem
anyámnak, hogy felviszem őt a Lomnici-csúcsra. 2010-ben ugyanebben az
időpontban voltunk a Gerlachfalvi-csúcson. Augusztus 21-én az ablakon kinézve
azt láttam, hogy a tegnapi időjárás-előrejelzés nem tévedett, és a felhőmentes
kék ég láttán bíztam benne, hogy szép nyári nap áll előttünk.
Hogyan juthatunk fel a
Lomnici-csúcsra?
Több lehetőség közül is
választhatunk. A klasszikus út a Lomnici-nyeregből induló gerincen vezet. Azon
a helyen, ahol a gerinc markánsan élessé válik, át kell traverzálni a fal
közepére, ahol megtaláljuk a falba épített kapcsokat és feljutást megkönnyítő
láncokat. Innen már egyenesen feljuthatunk a csúcsra. Ez az út a leggyakrabban
használt lemeneti útvonal a csúcsról. Egy másik lehetőség szerint a
Téry-menedékháztól indulva célba vesszük a nyugati gerincet, ahol a Jordán úton
közvetlenül a csúcsra juthatunk. Kevésbé forgalmas út vezet a csúcsra az északi
oldalon, a Zöld-tavi menedékháztól a Réz-padokon át. Mi úgy döntöttünk, hogy a
Téry-kuloár nyugati fala alatt vezető Jordán útba szállunk be, és így érjük el
a csúcsot. Ezen az útvonalon elsőként az útvonal névadója, Jordán Károly jutott
fel a csúcsra 1900. július 6-án, id. Franz János hegyivezető társaságában.
Felmenet a Lomnici-nyeregbe
A Lomnici-nyereg legegyszerűbb
megközelítéséhez a kabinos felvonóval induljunk Tátralomnicról. A felvonó a
főszezonban 8.30-tól közlekedik (a menetjegy ára 10 €), ezzel felmehetünk a
Kő-pataki-tóhoz, ahonnét a 9.00 órától közlekedő ülőszékes felvonóval érhetjük
el a Lomnici-nyerget (a menetjegy ára 8 €). Már a kabinos felvonóból
megcsodálhatjuk a Kő-pataki-tavat körülvevő csúcsokat, jobbról balra a
Hunfalvi-csúcsot, a Késmárki-csúcsot, a Villa-gerincet és a Villa-csúcsokat,
valamint célpontunkat, a Lomnici-csúcsot. Többször is feltettem magamnak
ugyanazt a kérdést: „Meg tudjuk mászni ezt a nehéz utat? Miért nem megyünk a
normál úton?”. A válasz egyértelmű volt: „Tudom, hogy meg tudjuk csinálni, és
élvezni fogjuk”.
A gerincen a vasalt út kezdetéhez
![]()
A Lomnici-nyeregből lassan
elkezdtünk mászni a gerinc teteje felé, kilátással a Kis-Tarpataki-völgy
nevezetes csúcsaira, a Közép-oromra, a Sárga-falra és a Vörös-toronyra. Tovább
sajnos nem nézelődhettem, feljebb kellett mennünk a gerincen odáig, ahonnan már
láthattuk a Jég-völgyi-csúcsot. A Lomnici-nyeregből egy kanyargós fokozatosan
egyre magasabbra jutottunk a gerincen, és kb. 20 perc múlva elértük azt a
helyet, ahonnan visszanézve a Közép-orom már beleolvad a mögötte látható
Gerlachfalvi-csúcs tömbjébe. Ez az a hely, ahol el kell hagyni a klasszikus
utat, és át kell traverzálni balra, a fal tövéhez. Az útvonalat kőemberkékkel
jelölték, amelyek azonban beleolvadnak környezetükbe, és így nehezen
észrevehetőek. Szerencsére ezen az úton hamarosan megtaláltuk a láncos út
kezdetét, ahol felvettük a beülőt, a sisakot, anyát rákötöttem a kötélre, és
lassan megkezdtük a mászást a kitett nyugati falon. Anyám hitetlenkedve rázta a
fejét, és azt kérdezte, biztosan erre kell-e másznunk ezen a falon? Mivel jól
ismerem őt, tudom, hogy tiszteli a hegyet, ugyanakkor szeretne megfelelni az új
kihívásnak. Tavaly a Gerlachfalvi-csúcs minden gond nélkül sikerült, tudom,
hogy milyen erőállapotban van, és mit mer bevállalni.
A Téry-kuloárban
Az út első része nagyon kitett,
óvatosan haladunk, és azzal biztatom, hogy hamarosan kicsit könnyebb terepre érünk.
A láncos út kezdeténél jobbra traverzálunk néhány métert, majd egy függőlegesen
ereszkedő nagyobb szakasz után egy jelentős rámpa elvezet minket a Téry-kuloár
nyugati fala alá. A nyugati fal ma már foglalt, régen láttam ennyi hegymászót
egy falon, mint itt. Számítottam rájuk, hiszen 22 különböző útvonal, többek
között a Hokibot nevű út vezet a falon, amely a nyugati fal klasszikus útja,
sok hegymászó álma. Mondtam anyának, hogy minél gyorsabban át kell jutnunk ezen
a szakaszon, hogy elkerüljük ez esetlegesen lehulló kövek okozta kockázatot.
Pár pillanat múlva, miután ezt kimondtam, le is hullott az első kő, szerencsére
tőlünk messze. Gyorsan haladtunk, és hamarosan a faltól elég távoli,
biztonságos terepre jutottunk.
A Jordán úton a csúcsra
Viszonylag gyorsan kijutottunk a
Téry-kuloárból, annak jobb oldalán biztonságos pihenőhelyet találtunk, ahol
megebédeltünk. Innen gyönyörű kilátás nyílik nyugat felé. A
Kis-Tarpataki-völgyet a Jég-völgyi-csúcs uralja, amelyben az ismert és népszerű
Téry-menedékház fekszik. Anyám el sem hiszi, hol van, és csak rázza a fejét.
Tudom, hogy boldog, mert itt lehet, és az utolsó cseppig kiélvezi a látványt.
Néhány perc múlva a Jordán út utolsó nyílásában kezdjük a mászást, amely
láncokkal és kapcsokkal jól biztosított. Ismét felteszem magamnak a kérdést:
„Meg tudjuk csinálni?”. Tudom, hogy meg tudjuk csinálni, mert semmilyen
problémával nem találkoztunk ezen a helyen, anya láthatóan élvezi a mászást,
ami engem nagyon megnyugtat. A következő rész nagyon meredek és kitett, a magasság
növekedésével együtt egyre jobban éreztük a kezünket, de akkor már majdnem a
csúcson voltunk. A csúcs előtt egy kis párkányon még megpihentünk, anya még itt
sem nem akarta elhinni, hogy sikerült átjutnunk ezen a szakaszon, és már
majdnem a csúcson vagyunk. Még egy utolsó felszökés, és elértük aznapi célunkat
– a Lomnici-csúcsot. Az utolsó méterek már könnyű terepen vezettek a csúcsra,
ahol ismét találkoztunk a Lomnici-nyeregből érkező turistákkal. Anya
hitetlenkedve rázza fejét, mint aki nem érti, hogy került ide? Nagyon boldog
vagyok, amikor látom a mosolyt és a boldogságot anya arcán. Csodálatos érzés,
amikor az ember azt mondhatja – sikerült! A kávézóban, üdítőnket szürcsölgetve
láttam, hogy anya fáradt, ezért megkérdeztem, nem szeretne-e inkább felvonóval
lemenni, megkímélve a térdeit a lefelé vezető úttól? Ellentmondás nélkül
elfogadja az ajánlatot, így én edzésképpen egyedül vágok neki a
Lomnici-nyeregbe vezető normál útnak. A Kő-pataki-tónál találkozunk ismét, ahol
anya megjegyezte, ez olyan szép nap volt, amelyért érdemes élni. A Tátra
csodálatos, és én örülök, hogy szerencsém volt itt lenni!”
Megjegyzés: a fent leírt útvonal nem
jelzett turistaúton vezet. Ez hegymászó-túra, és csakis a TANAP Látogatási
rendjében foglaltak szerint látogatható. Ezért hegymászó igazolvánnyal nem
rendelkező turisták legálisan csak hegyivezetővel, vagy pedig
hegymászó-tanfolyam keretében, arra jogosult személy kíséretében látogathatják.
