Tátrai kirándulásom során Liptóhután
(Huty) szálltam meg. Egyik oldalról a Liptói-Tátra, másik oldalról pedig a
Kócs-hegység határolja a települést. Innen minden irányban elindulhatunk
túrázni, vagy csak sétálni. Ez egy olyan hely, ahol az ember szellemileg és
fizikailag is kipihenheti magát. Ez az a hely, ahová egyedül kell jönni. Nem
azért, mert antiszociális vagyok, de egyedül sokkal jobban élvezhetjük a
pihentető csendet és nyugalmat.
Fejünk előbb-utóbb belefárad a zajba, időnként
pihentetni kell, fel kell frissülnie. Ezt azonban ne a városban, a nyüzsgésben
tegyük, hanem olyan helyen, ahol megtapasztalhatjuk a teljes szabadság ízét. Ez
az, ami itt megérinti az embert. A hely atmoszférája harmóniában van a
természet csendjével, nyugalmával. Fejem felett sólymok köröznek, miközben
zsákmányra vadásznak a havasi réteken. Múlt évben még csak egyet-kettőt
lehetett látni, most már öt madár repked felettem. Berepülik a Szürke-hegytől a
Kócs-hegységig terjedő területet, amely nagyjából 88 négyzetkilométer nagyságú.
Sétálok a réteken, sáskák ugrálnak a lábam alatt, és figyelem, ahogy körülvesz
a természet szépsége, melyet tovább növel a dombok és fák mögött mágikus
fénnyel lenyugvó nap.
Ez maga a természet. Ember, maradj
csendben, és hallgasd a csendet… …és megtudod, hogy nem vagy egyedül!
Forrás és fotók: http://legelli.blog.sme.sk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése