Természeti katasztrófa
a Magas Tátrában.
Iszonyatos erejű rombolás nyoma
Letarolt erdők... dermesztő csend...
Vihar pusztította halott táj
Sírva sikoltó facsonkok
Óriási facsonkok helyén
Mint derékba tört élet
Mely reménykedve vár új napot...
Talán majd egy tavaszon
Új rügy fakad az ágakon...
Most még a Tátra" jaj!" szava
Messzire kiált!
Madarak sem lelik fészküket...
Döbbenetes látvány fogadja az embereket.
Könnyes szemünk mered e tájra
Szívbe markoló a Tátra SÓHAJA.
S hogy e táj újra zöldbe boruljon
Egy emberöltő is kevés
Figyelmeztetve az emberiséget
Természeti erők ellen nincs menekvés.
Hosszú évek múlnak majd el
Mire a fájdalmas csendre
Lombok susogása felel.
