A Lengyel-Tátrában 275 km jelzett turistaút található, ami meglehetősen soknak mondható, ha figyelembe vesszük, hogy a Tátra területéből csak 175 km2 fekszik a határ lengyel oldalán. Minden elérhető völgyből számos jelzett útvonal indul, amelyek a környező csúcsokra és hágókra vezetnek. Ezek többféleképpen kombinálhatók, így meghosszabbítva vagy változatosabbá téve a kirándulást.
A jelenleg meglévő túraútvonal-hálózat évek óta változatlan. Néhányat közülük a téli időszakban rendszeresen lezárnak, pl. a Gombás-nyergen (Przełęcz w Grzybowcu) vezető ösvényt, emellette előfordul, hogy az útvonal felújítása, adott esetben különleges körülmények (pl. 2021 áprilisában egy medve és kölykei tanyáztak a nyomvonal közvetlen közelében) vagy természeti katasztrófák (pl. egy hatalmas sziklaomlás a Świnica-Zawrat útvonalon 2018-ban) miatt a turistautakat időszakosan kivonják a forgalomból. Nem hallunk azonban sem a túrázók számára tervezett új ösvényekről, sem a jelenleg meglévő ösvények esetleges bezárásáról. A Lengyel-Tátra térképén a színekkel jelölt turistautak pókhálója azonban nem mindig úgy nézett ki, ahogyan ma. A tátrai infrastruktúra fejlesztésének első szakaszában létrehozott turistautak egy része különböző okok miatt véglegesen lezárásra került. Melyik utakra gondolunk?
A Sas út (Orlą Perć) egykori szakasza ma medvemenhely
1903 júliusában a Mickiewicz-vízesések (Wodogrzmotów Mickiewicza) közelében egy fenyőfára felszögeztek egy táblát az alábbi felirattal: „Na Orlą Perć„ (Sas útra). Így kezdődtek meg a híres turistaút létrehozásának munkálatai. A szimbolikus köszöntő után Walenty Gadowski atya a gorálokkal együtt elindult a Woloszyn alatti tisztásra (Polana pod Wołoszynem), ahonnan a következő három napban kiépítették a Woloszynon keresztül a Kereszt-nyeregbe (Krzyżne) vezető ösvényt, amely egyben a Kościelisko-völgyig (Dolina Kościeliska) tervezett Sas út első szakasza volt. Ma már hiába keressük a történelmi útjelző táblát, valamint a Wołoszyn alatti tisztásról felfelé vezető ösvényeket, a Wołoszynon át vezető útvonal több évtizede nincs használatban. Lezárásával kapcsolatban két, időben meglehetősen távoli időpontot találunk a forrásokban: 1932 és 1956. Tadeusz Zwoliński 1953-ban ezt írta útikönyvében: „ez a gyönyörű ösvény a Sas út folytatásaként volt jelezve”, ami arra utal, hogy 1953-ban már hosszabb ideje le volt zárva. Ez akkoriban nem feltétlenül a lezárást és az útvonal használatának megtiltását jelentette, sokkal inkább felhívást a turisták felé, hogy ne látogassák ezt a nem megfelelően karbantartott útszakaszt. A Sas útnak a Wołoszyn masszívumon át vezető szakaszának felszámolását a természetvédelem indokolta – a Wołoszyn lejtőin számos medve mozog, rajtuk kívül zergék és mormoták is itt találnak menedéket, ezért ez egy szigorúan védett terület.
Egy titokzatos út
A Sima-hágóba (Gładką Przełęcz) vezető egykori útvonal valószínűleg a legjobban megőrzött a lezárt ösvények közül. A Zawraton álló turisták jól kivehető cikkcakkot látnak, de a térkép, amelyre a kíváncsi turisták rápillantanak, ragaszkodik ahhoz, hogy nincs ott ösvény. A Lengyel-Öt-tó völgyéből (Dolina Pięciu Stawów Polskich) a Sima-hágóra vezető útvonalat 1889-ben a Tátra Társaság (TT) építette ki, a lezárás idejéről és okáról azonban nem állnak rendelkezésre pontos információk. A Sima-hágóba a másik azaz a szlovák oldalról továbbra is legálisan fel lehet jutni. Mivel az ösvény itt véget ér, így a közeli Sima-hegyet (Hladký štít), valamint a szomszédos völgyet nem lehet innen legálisan elérni, ezért ez egy ritkán látogatott úticél, amely napjainkban is a Tátra egy csendes és békés szeglete, ahonnan nagyon érdekes és mindenekelőtt akadálytalan kilátás nyílik a Lengyel-Öt-tó völgyére.
A közelmúltig az iskolai kirándulások célpontja volt
A Kéményes-hegyre (Kominiarski Wierch) vezető ösvény viszonylag nemrég, 1988-ban tűnt el a térképekről. Valójában régebben két ösvény is vezetett a csúcsra, az elsőt még a XIX. században Mieczysław Karłowicz saját kezűleg jelölte ki és jelezte. Nem ez volt az egyetlen ösvény, amelyet a Tátra által lenyűgözött zeneszerző jelölt, Mariusz Zaruski-val együtt a Dénes-csúcsra (Niżnie Rysy) és a Keleti-Menguszfalvi-csúcsra (Mięguszowiecki Szczyt Czarny) vezető egykori utakat is ő jelölte – ezek az ösvények ma már nem jelzett útvonalak. Az ösvényt a két világháború közötti időszakban a Tátra Társaság felújította, majd elfelejtették. Sokkal hosszabb ideig fennmaradt az Iván-nyeregből (Iwaniacka Przełęcz) a csúcsra vezető ösvény, melyet 1901-ben jelöltek ki. A Kéményes-hegy masszívuma gazdag és rendkívül ritka növényvilágú terület, a hegyoldalakon pedig szirti sas fészkel. Az értékes természetvédelmi terület gondozása miatt a csúcs, amelyet negyven évvel ezelőtt még iskolai kirándulások keretében látogattak, ma már tiltott gyümölcs.
