Lefagyott ujjak a Besszádokban. Hogyan történt – az áldozat beszámolója Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2021/02/17
Hirdetés
Február 13-án alaposan felkavarta a túrázással kapcsolatos lengyel közösségi oldalakat egy fotó, amelyen a Besszádokban (Bieszczady) történt mentőakciót követően a hegyimentők által a hegyről lehozott férfi kezei láthatóak. A mentőakció leírását követően az érintett beszámolója olvasható, amely tanulságos lehet mindenkinek, aki az extrém hideg időjárásban kirándulni indul.
Február 12-én kb. 17:00 órakor a Goprowska-hágó környékén rekedt síalpinista csoporttól érkezett segítségkérés a Besszádok hegyimentőinek (GOPR) ügyeletére. „A hegyekben nagyon kedvezőtlenek voltak az időjárási körülmények, erős, viharos szél fújt, fagyott és intenzíven havazott, emellett erősen korlátozott volt a látótávolság. A síalpinisták olyan helyen akadtak el, ahol a szél nagy mennyiségű havat hordott össze, és nem találtak az utat” – olvasható a GOPR Besszádok csoportjának Facebook oldalán. Szerencsére a csoport minden tagját sikerült biztonságban lehozni a hegyről, egyikük azonban megfagyott ujjakkal fizetett a kalandért.

A fagyott ujjakról közzétett fotó láttán több internet-felhasználó gondolkodott azon, vajon hogyan történt mindez. Az igazság az, hogy hasonló helyzet bárkivel előfordulhat bármelyik hegyvidéken. „Egy ilyen balesethez néha elég az események kedvezőtlen alakulása, miközben az ember nagyon vékony határon egyensúlyoz. A GOPR hegyimentőinek összegzése szerint ezt nem lehet mindig a felkészületlenség vagy a megfelelő felszerelés hiányának számlájára írni. Az alábbiakban az áldozat beszámolója található:
„Üdv. Én vagyok ezeknek a kezeknek a tulajdonosa. Véleményem szerint jól felkészültünk, volt tartalék meleg kesztyűm, volt tartalék ruhám, a túra végéig elegendő tea a termoszban. Mindannyian fel voltunk szerelve lavinakereső detektorral. A fagyás azért történt, mert figyelmen kívül hagytam az első tüneteket. Ez az én hibám. Úgy éreztem jól haladunk előre, ha folyamatosan mozgásban vagyok és melegen tartom a testem, akkor nem lehet baj. Egyszer csak enyhe zsibbadást éreztem, de nem fáztam. Ez volt az a pillanat, amikor elővettem a meleg kesztyűt, de akkor már késő volt. Ennek ellenére a végsőkig küzdöttem, mert másoknak nagyobb szükségük volt helyre a motoros szánon.
Ami az egész túrát illeti, a Halicz-csúcsig minden rendben zajlott. Aztán a gerincen tapasztalt viszonyok a csoport néhány tagját kezdték kimeríteni, ami lelassította a csoportot. Csoportban voltunk, így bevártuk a többieket. Fagyban és szélben. Abban a pillanatban már nem volt értelme a visszafordulásnak, mert 30 percre voltunk a Tarnica-hágótól, ahonnan állítólag biztonságban leereszkedhettünk volna. Hibát követtünk el. Már a túra korábbi szakaszában vissza kellett volna fordulni, de csoportban nehéz ezt felvetni, amikor gyorsabbnak és könnyebbnek tűnik a tovább haladás. Köszönjük a hegyimentők hatékony közreműködését, Janeknek a gyors értesítést és a bátorító szavakat. Sok különböző hegyen jártam már, de amit tegnap tapasztaltunk, az egy olyan tanulság, amelyet nem szabad félvállról venni. Tisztelet minden hegynek! Szeretem a Besszádokat, és köszönöm a Besszádok Angyalainak, hogy elengedtek minket.” (eredeti írás)
Forrás és fotó: https://tatromaniak.pl 

Hirdetés