Lefagyott ujjak a Besszádokban. Hogyan történt – az áldozat beszámolója Hír
Nagy Árpád
2021/02/17
Hirdetés
Február 13-án alaposan
felkavarta a túrázással kapcsolatos lengyel közösségi oldalakat egy fotó,
amelyen a Besszádokban (Bieszczady) történt mentőakciót követően a hegyimentők
által a hegyről lehozott férfi kezei láthatóak. A mentőakció leírását követően
az érintett beszámolója olvasható, amely tanulságos lehet mindenkinek, aki az
extrém hideg időjárásban kirándulni indul.
Február 12-én kb.
17:00 órakor a Goprowska-hágó környékén rekedt síalpinista csoporttól érkezett
segítségkérés a Besszádok hegyimentőinek (GOPR) ügyeletére. „A hegyekben nagyon
kedvezőtlenek voltak az időjárási körülmények, erős, viharos szél fújt, fagyott
és intenzíven havazott, emellett erősen korlátozott volt a látótávolság. A síalpinisták
olyan helyen akadtak el, ahol a szél nagy mennyiségű havat hordott össze, és
nem találtak az utat” – olvasható a GOPR Besszádok csoportjának Facebook oldalán. Szerencsére a
csoport minden tagját sikerült biztonságban lehozni a hegyről, egyikük azonban
megfagyott ujjakkal fizetett a kalandért.
A fagyott ujjakról
közzétett fotó láttán több internet-felhasználó gondolkodott azon, vajon hogyan
történt mindez. Az igazság az, hogy hasonló helyzet bárkivel előfordulhat bármelyik
hegyvidéken. „Egy ilyen balesethez néha elég az események kedvezőtlen alakulása,
miközben az ember nagyon vékony határon egyensúlyoz. A GOPR hegyimentőinek összegzése
szerint ezt nem lehet mindig a felkészületlenség vagy a megfelelő felszerelés
hiányának számlájára írni. Az alábbiakban az áldozat beszámolója található:
„Üdv. Én vagyok ezeknek
a kezeknek a tulajdonosa. Véleményem szerint jól felkészültünk, volt tartalék meleg
kesztyűm, volt tartalék ruhám, a túra végéig elegendő tea a termoszban.
Mindannyian fel voltunk szerelve lavinakereső detektorral. A fagyás azért
történt, mert figyelmen kívül hagytam az első tüneteket. Ez az én hibám. Úgy éreztem
jól haladunk előre, ha folyamatosan mozgásban vagyok és melegen tartom a
testem, akkor nem lehet baj. Egyszer csak enyhe zsibbadást éreztem, de nem
fáztam. Ez volt az a pillanat, amikor elővettem a meleg kesztyűt, de akkor már
késő volt. Ennek ellenére a végsőkig küzdöttem, mert másoknak nagyobb szükségük
volt helyre a motoros szánon.
Ami az egész túrát illeti,
a Halicz-csúcsig minden rendben zajlott. Aztán a gerincen tapasztalt viszonyok a
csoport néhány tagját kezdték kimeríteni, ami lelassította a csoportot. Csoportban
voltunk, így bevártuk a többieket. Fagyban és szélben. Abban a pillanatban már
nem volt értelme a visszafordulásnak, mert 30 percre voltunk a Tarnica-hágótól,
ahonnan állítólag biztonságban leereszkedhettünk volna. Hibát követtünk el. Már
a túra korábbi szakaszában vissza kellett volna fordulni, de csoportban nehéz ezt
felvetni, amikor gyorsabbnak és könnyebbnek tűnik a tovább haladás. Köszönjük a
hegyimentők hatékony közreműködését, Janeknek a gyors értesítést és a bátorító
szavakat. Sok különböző hegyen jártam már, de amit tegnap tapasztaltunk, az egy
olyan tanulság, amelyet nem szabad félvállról venni. Tisztelet minden hegynek!
Szeretem a Besszádokat, és köszönöm a Besszádok Angyalainak, hogy elengedtek
minket.” (eredeti írás)