Felélénkült a befektetőkedv a Magas-Tátra
szlovák oldalán. Több, korábban csipkerózsika álmát alvó épület újult meg magas
minőségben, máshol új stíluskereséssel kísérleteznek. Mindez a természet- és a
műemlék-felügyelet szigorú felügyelete alatt. Teendő azonban még akad bőven.
Amikor 2004. november 19-én hatalmas
szélvihar vonult végig a Magas-Tátra szlovák oldalának alsóbb régióiban, a
hegység képe néhány óra leforgása alatt jelentősen megváltozott. A vihar –
amelyet 2014-ben egy újabb, több mint százezer fa pusztását követelő újabb
orkán követett – okozta tájsebet, az erőben keletkezett hatalmas károkat a
terület mind a mai napig nem tudta teljesen kiheverni, de pár év kárrendezés
után már megjelentek az újjászületés első jelei: látszik a törekvés a
korábbinál mélyebben gyökerező, heterogénebb faállomány nevelésére.
Ugyanezen a másfél évtizeddel ezelőtti
éjszakán nem csak a természeti környezet, de az építészeti örökség is hirtelen
megváltozott. Szerencsére végzetes kár nem keletkezett az üdülőhelyek
épületállományában – leginkább a vasúti infrastruktúrában okozott komolyabb
problémát az esemény –, de mindenképpen új kontextusba kerültek a Tátra
épületei. A legtöbb ismert és népszerű üdülőhelyen a nagyobb szállodák, panziók
hirtelen környező fák nélkül maradtak, korábbi rejtekükből előbukkantak, már
messziről láthatóvá váltak. A hegység települései új sziluettet kaptak, a hangsúlyok
áthelyeződtek.
Az erdő természeti rekonstrukciójával
együtt idővel elindul az épített környezet újragondolása is. Mindez egybe esett
az egyébként folyamatosan élénkülő turizmus által támasztott újabb igényekkel
is. A hegység turizmusának első aranykorában, a 19. század végén, majd a
századforduló idején született meg a klasszikus „monarchikus” hatású
hagyományos épületállomány, amely alapvetően meghatározza a tárai hangulatot,
építészetet. Mindezt az 1930-as évek, a maga módján szintén karakteres, immár a
csehszlovák új építészeti törekvések modernista építményei követték. Az
1960-80-as években ismét lendületet vettek az építkezések és a hegység
topográfiájához szintén jól idomuló, leginkább a talajszintig lefutó tetőzetű,
nem egy esetben teljesen háromszöget formáló szállodák, üdülők, szolgáltató
épületek is általában jól megtalálták helyüket a Tátra arculatában. A
rendszerváltás és Szlovákia függetlenné válása után a helykeresés időszaka
kezdődött a privatizációkkal, a tőkeszegény korábbi – részben ma is – állami
üdülők, szanatóriumok túlélési próbálkozásaival. Elsőként a kisebb volumenű
privát szektor tudott hatékonyan lépni, a nagyobb és általában leromlott állagú
szálloda- és üdülőépületek megújulására, fenntartására egy ideig nehéz volt
kellő tőkét bevonni. Nem egy intézmény éppen ezért idővel kénytelen is volt
bezárni kapuit: belőlük néhány mára új életet kezdve megújult, mások azóta
várják sorsuk jobbra fordulását. Minden esetre nagyjából az ezredforduló
tájékán a turizmus és a szolgáltatások térképe túlesett a rendszerváltás
zavarosban halászós gyerekbetegségein és elkezdtek kirajzolódni az új igények,
irányvonalak.
Ebbe
a lassú helykeresés állapotába csapott bele a bizonyos szélviharos éjszaka,
amelynek következményeit idővel igyekeztek új lehetőségként értelmezni.
Egyrészt mérlegelték, hogy az üdülő településeken mely, újonnan felszabadult
területeket lehetne bevonni egy mérsékelt fejlesztésbe, másrészt a kidőlt, évek
alatt elhordott faállomány egy részét miként lehetne a helyszínen újra hasznosítani.
A faanyagból eleinte a kiránduló útvonalak kiegészítése (korlátok,
lépcsők, pihenőhelyek) mellett kisebb volumenű attrakciók épültek, majd a
nagyobb szabású építkezéseknél is jó alapot nyújtottak.
A
már említett növekvő és változó turisztikai igények az elmúlt években jócskán
elkezdték megmozgatni a tátrai beruházó kedvet. Van, ahol az elpusztult erdő
helyén új sípályákat nyitnak, amihez megkezdték a kellő infrastruktúra
kiépítését is, sífelvonókkal, hóágyúkkal. Emellett legtöbb helyen a szálláshelyek
növelése és a paletta színesítése zajlik. Több elhanyagolt, vagy elhagyatott
épület talált új gazdára és ébredezni látszik csipkerózsika álmából.
