Amikor
Peter Petras (71 éves) 20 ével ezelőtt újra megnyitotta a Rainer kunyhót
(Rainerova chata), nem is sejtette, hogy már a következő nap fekete nap lesz a
Tátra történelmében, hiszen 1998. július 14-ről 15-re virradó éjjel leégett a
Hosszú-tavi menedékház. A lelkesedést és örömöt nagy katasztrófa követte, ahogy
Petras mondta, az egyik szeme örült, a másik sírt.
1863-ban
Rainer János György egy hangulatos kis menedékkunyhót épített a Reiner-réten
(Starolesnianska poľana), nem messze a Tarajkától (Hrebienok), amely halála
után gyorsan hanyatlásnak indult. Később még felújították, de a turisták nem
nagyon kedvelték egészen addig, amíg a késmárki Peter Petras nem vette szárnyai
alá. „Mint teherhordó, a szomszédos Zerge-szállóban dolgoztam, akkor még nem
tudtam, hogy a mellett álló kis kőépület volt a Tátra első menedékháza. A
kunyhóban akkoriban nagy rendetlenség és rengeteg szemét volt. Egyre erősödött
bennem a gondolat, hogy meg kell mentenem a kunyhót” – mondta Petras.
![]()
Peter
Petras korábban tanárként dolgozott, ezért nem volt sok pénze. Annak érdekében,
hogy pénzhez jusson, egyre több teherhordást vállalt, és a saját pénzét
fektette be az épület felújításába. „Felvettünk egy kis kölcsönt, de a
legnagyobb problémát az jelentette, hogy meggyőzzem a feleségemet, hogy vágjunk
bele. A kitartásomnak köszönhetően ez végül sikerült. A kunyhó felújítása
rengeteg erőfeszítésbe és munkába került. Emlékszem, hogy 36 zsák szemetet
szedtünk össze a házban, és csak ezután tudtuk megkezdeni a felújítást. A
beruházás kb. 80 %-a saját erőből történt” – tette hozzá Peter Petras.
Neki
köszönhetően 1998. június 13-án megnyitották a Rainer kunyhót, melyet ma már a
fia, a fiatalabb Peter Petras vezet. A kunyhót bérlik a Tátrai Nemzeti Park
Állami Erdészetétől (Štátne lesy TANAPu), amelytől Petraséknak paradox módon
meg kellett vásárolni a felújításhoz szükséges faanyagot. „Saját gyermekünkként
építettük, szépítettük, bízom benne, hogy így meg is fog maradni” – mondja bizakodva
Petras.
![]()
Ugyancsak
évfordulót ünnepel ebben az évben a Kis-Tarpataki-völgy (Malá Studená dolina)
torkolatában fából épült Zamkovszky menedékház (Zamkovského chata), melyet
1943-ban a lőcsei Zamkovszky István és felesége, Ľudmilla épített fel a
Lomnici-gerinc (Lomnický hrebeň) alatt. Akkoriban a földszinten volt az étkező,
a konyha és a gondnok lakása, az emeleten pedig vendégszobákat alakítottak ki.
1948 februárjában a házat államosították, és a házaspárnak a kislányukkal
együtt el kellett azt hagyni. 1951-ben a Slovakotour tulajdonába került, és átkeresztelték
Nálepka kapitány menedékház (Chata kapitána Nálepku) névre. Eredeti nevét
1991-ben kapta vissza, egy ideig még állami kezelésben volt, majd a kárpótlás
során 1993-ban visszakapták Zamkovszky István örökösei. A menedékházat 1996-tól
a Vágbesztercéről (Povážska Bystrica) származó Jana Kalinčíková vezette, 2003-ban
pedig ő lett a ház tulajdonosa. Jana nem felejtette el a menedékház
építtetőjét, a menedékház étkezőjének falán a ház építése és fennállásának első
éveiben Zamkovszky István által készített fotók láthatók. A menedékház, melyben
jelenleg hat szobában 25 ágy várja itt a turistákat, viszonylag könnyen
elérhető a Tarajkáról, de útközben sokan megállnak itt a Téry menedékház
(Téryho chata), vagy a Kő-pataki-tó (Skalnaté pleso) felé vezető útjukon is.
