Edo Lipták alig látszik ki a méretes
söröshordó, az ásványvizes és kólás palackok, meg a széncsomag alól: a 37 éves (2011-ben
– a szerk.) szlovák férfi, az utolsó európai hegyi teherhordók egyike nekiindul
kimerítő útjának. A Magas-Tátra az utolsó menedéke ennek a kihalófélben lévő
foglalkozásnak, amely nem sokban különbözik a híres himalájai serpákétól.
Máshol mindenütt helikopterek vagy
felvonók látják el ezt a feladatot. „Nagyszerű munka ez, szabadságot, energiát
és kitartást ad nekem”– mondta Edo Lipták, mielőtt nekivágott volna a
tengerszint felett 1285 méteres magasságban fekvő Tarajkára vezető 2,5
kilométeres útnak. „Az a lényeg, hogy ne sokat gondolkozzunk felfelé menet.
Szabaddá kell tenni a lelket, és minden magától megy”– osztotta meg a
szakmai titkot Edo. Ő maga 82 kilós, a hátán cipelt csomag pedig 106 kilogramm.
Edo mintegy húsz éve keresi azzal a kenyerét, hogy élelmiszert, innivalót,
ágyneműt, tüzelőanyagot és egy sor más létfontosságú dolgot cipel a hátán. Az
általa ellátott létesítmények gyakran szigorú védelem alatt álló
természetvédelmi területen találhatók, lanovkával vagy más, gépi úton
megközelíthetetlen helyeken.
Az 1475 méter magasan épült
Zamkovszky menedékház négy teherhordót foglalkoztat. Általában naponta háromszor
teszik meg az ismerős utat, legalább 60 kilós teherrel – mesélte Jana Kalinčiková,
az 1943-ban emelt csinos faház tulajdonosa. "Okosabb lenne
helikoptert bérelni, de csak három, vízturbinával üzemeltetett hűtőszekrényünk
van. Ezért van szükség a serpákra: kisebb mennyiséget hoznak, de gyakrabban” –
számolt be róla. Kemény munka ez, kemény férfiak részére, akik szeretik a
természetet. Még egy előnye van: a serpáktól eltérően a repülő szerkezetek
rossz időben nem üzemelnek.
A Zamkovszky menedékház serpái –
közöttük egy 58 éves volt profi táncos – teher nélkül sem munkanélküliek:
főznek, mosogatnak és mosnak. Munkájuk a menedékház korszerűsítésével
párhuzamosan egyre könnyebb lesz. Nem kell már például szénbrikettet hordani. A
söröshordók sem fából, hanem alumíniumból készülnek, könnyebbek – jegyezte meg
mosolyogva a 65 éves Peter Petras.„Olyan vagyok, mint egy narkós: idegesít,
ha semmi sincs a hátamon”– mondta a teherhordás veteránja, aki közel
félévszázada végzi ezt a munkát, és bízik a túlélésében.
Egy szeles szombati napon Peter
Petras felügyelte a Zamkovszky menedékház által szervezett teherhordó versenyt,
melynek 2900 méteres távját a turisták rendszerint 60 perc alatt tudják
megtenni. A versenyt Juraj Petransky emlékére szervezték, aki 26 éves korában
2000-ben egy lavinában vesztette életét, miközben élelmiszert vitt a 2015 méter
magasan álló Téry menedékházba. A tizenkét, 100 kilós terhet cipelő versenyző
45 percnél kevesebb idő alatt tette meg a távot. Az első helyezett, Branislav
Karasa ideje 39 perc 18 másodperc volt.
