![]() |
| Kattints a nagyításhoz! |
Báró Seeger v. Dürrenberg alezredes térképész tisztjei
legfelsőbb parancsra járták a szepesi hegyeket. Egy-egy magaslaton
felállították mérőasztalaikat és billiárdgolyót helyeztek rá. Miután így
vízszintessé tették, elkezdték a munkát. Nyár volt, 1769 nyara. Sütött a nap
délelőtt is, délután is, különben nem dolgozhattak volna, a meridián ugyanis
iránytűvel nem volt kitűzhető. A mérőasztalon 1:14 000 méretarányú színes
térkép volt születőben, amit azután átdolgoztak 1:28000 mératarányúra, majd az
országos felvételekhez is igazították. A redukciót két tátrai lap felirata
szerint a vezérkartól Gaispitzheim és a brechainsvillei ezredből való báró
Schirnding főhadnagyok végezték, báró Motzel alezredes vezetése alatt (aki
nemsokára a Dunajecen átkeléskor lelte halálát). Az alapozás grafikus
háromszögeléssel, a részletezés irányzással és metszéssel, lépésméréssel vagy becsléssel
történt. A domborzatot magasságmérés nélkül a la vue (ahogy látom) módon vették
fel, a felszínformákat alaprajzban, jól szemléltető lejtő- és
keresztcsíkozással ábrázolták.
A térképet a jól megválasztott színezés széppé,
áttekinthetővé és tartalmasabbá tette. Pirossal általában a szilárd
építményeket, kékkel a vizeket, világos sárgával és zölddel a mezőket,
kerteket, szürkével az erdőket, sötétbarnával és sötétszürkével pedig az
irtásokat, utakat, fák és szőlők jeleit, valamint a lejtővonalkázást és a
sziklák, meredélyek rajzát tették szemléltetőbbé. Különösen szépek a magashegyi
tájak markáns és szemléletes ábrázolásai. A minőséget szigorúan ellenőrizték. A
kifogásolt részek javítását a felmérőnek saját költségére kellett elvégeznie. A
nevek ellenőrzésére pedig a hat nyelven beszélő tudós Korabinszkyt kérték fel.
II. Józsefnek azonban még ez sem volt elégséges, és a főispánok kötelességévé
tette a nevek helyszíni javítását.
A térképeket országleírással egészítették ki. A Tátránál
például a következőket találjuk: „A Kárpát hegység csupasz sziklák legnagyobb
magassága, amelyen egyetlen út sem vezet át, gyalog sem lehet minden veszély
nélkül átkelni rajta. Jurkov vagy Gyurkov község mindkét oldalán lévő
magaslatokról uralható. A Kriván a legmagasabb hegycsúcs a Tátra hegyrészben,
csupa hegyes sziklacsúcsokból áll. Ezek az összes hegyek megmászhatatlanok és
egyetlen út sem vezet át rajtuk. A Königsnassen-ről (Királyorr, a
Nagyszalóki-csúcson található) nyílik Magyarország legszebb kilátása, valamint
a Krivánról Felső-Magyarországra. A körülfekvő vidékről idevezető utak csak a
csupasz sziklamagaslatok lábáig vezetnek, azután megszűnnek.” stb. (Fontos
adatok lehetnek ezek az első hegymászások azonosításához!)
Milyen kár, hogy ezeket a remekműveket a császár parancsára
szigorúan elzárták a nyilvánosság elől. Háromszor kezdtek újabb felmérésbe
azóta mégis a Monarchiának kellett megbuknia ahhoz, hogy másfél évszázad múlva
végre mindenki számára látható legyen az első országos katonai felvétel
(Josephinische Aufnahme) mintegy 5400 lapja, amelyet 1763 és 1787 között Mária
Terézia, majd II. József rendeletére vettek fel, 1:28 800 méretarányban.
Hogy mégis megemlékezünk róla, azt egyrészt a teljesség
kedvéért, másrészt azért tesszük, mert szerepe lehet az első turista-térképek
szerkesztésében. Úgy tudjuk, hogy magánszemélynek először 1840-ben engedték meg
a betekintést, amikor gróf Andrássy Gyula és gróf Széchenyi M. kérésére néhány
lap lemásolására is sor került. (Napoleon térképei között is nyomára bukkantak
az első katonai felmérésnek.) Minthogy azonban a Magas-Tátra első topográfiai
térképét (J. Simko Magas-Tátra 1965-ben kiadott útikalauza szerint) G.
Wahlenberg svéd botanikus közölte könyvében 1814-ben, elképzelhető, hogy ő
engedélyt kapott a katonai térkép felhasználására.
Sorrendben a második katonai felmérés (Franziszeische
Aufnahme) következett 1806 és 1869 között. A méretarány továbbra is 1:28 800. A
helymeghatározások sokkal pontosabbak voltak, a domborzatot csíkozással
ábrázolták és magassági adatokat is mértek helyenként. Ebből készült Scheda
híres térképe 1:576 000 méretarányban, amely 1:300 000 méretarányúra
felnagyítva hivatalos térképként is megjelent. Nagy területekről adtak ki ebből
a felmérésből 1:144 000 és 1:288 000 méretarányú sorozatokat is, amelyek rézbe
vagy kőbe vésett finom rajzuk és művészi kivitelezésük révén alapozták meg a
bécsi Katonai Földrajzi Intézet hírnevét.
A tátrai lapok 1819-1830 között készültek. A Tátra első
1:100 000 méretarányú térképe viszont 1864-ben jelent meg K. Koristka prágai
egyetemi tanár útleírásában (Die Hohe Tatra, Gotha).
Itt kell megemlítenünk az első turistatérképet is,
Kolbenheyer Károly Magas-Tátra térképét, amely szintén 1:100 000 méretarányban
készült.
Kolbenheyer térképe nagy szenzáció volt. Az első turistatérképünk,
az első hegységi turistatérkép, az első magyar turistatérkép jelzőkkel szokták
említeni, amely a Tátra hivatalos 75.000-es térképének kiadását is megelőzte.
A Magyarországi Kárpátegylet kiadásában jelent meg 1876-ban
(tévesen 1877-et is írnak). Szerzőjéül Kolbenheyer tanárt nevezik meg, és így
is értékelik az ábrázolást. Kolbenheyer korrekt volt és ráírta térképére, hogy
a cs. és kir. vezérkar eredeti felvétele nyomán rajzolta. Az eredeti felvétel a
II. katonai felmérés lehetett, azzal nagy hasonlóságot is mutat. Az adatok
pontosabb egybevetése emellett nem zárja ki az újabb alapanyagot sem, a 75
000-es térkép alapját ugyanis 1876-ban mérték fel!
A térkép fekete-kék-barna színekkel jelent meg, rajza erősen
leegyszerűsített, növényzetrajza hiányos (csak az erdőkontúrok vékony barna
vonalai láthatók). Figyelemre méltó a sziklarajza, valamint az örökhó kékszínű
ábrázolása, amit nem sok térképen láthatunk. Méterben megírt magassági adatai
is új elemei a térképnek.
A harmadik felmérés 1869-1887 között készült, 1:25 000
méretarányban, öt színben. A korábbinál pontosabb és részletesebb ábrázolást
nyújtott, domborzatrajzát a csíkozás mellett még 100 méteres szintvonalakkal is
kiegészítették. A részletezés mérőasztallal és a mellette felállított
magasságmérő műszerrel történt. Iránymetszések mellett a távolságokat
lépésméréssel határozták meg. A csíkozás helyszínen, a szintvonalakat téli
munkában a csíkozás és a mért magassági adatok alapján utólagosan rajzolták ki.
A harmadik felmérésről készítettek fekete színű másolatokat,
a tereprajz azonban elsősorban a közismert 75.000-es térképek készítéséhez
szolgált alapul.
Az 1:75 000 méretarányú részletes térképek (Spezialkarte)
1873-1889 között készültek 763 lapon. Egy-egy lap vázrajza átlag 6 hónapi,
csíkozásos domborzatrajza 10-15 hónapi munkával készült. Ezzel a gondossággal,
nemkülönben a 25.000-es alaptérkép lekisebbítésével nyert tartalmi
részletességgel magyarázható a közkedvelt 75.000-es térképek megbízhatósága.
A Magas-Tátra szelvényét Storch főhadnagy 1876-ban mérte.
Száz méteres szintvonalakkal rajzolt és csíkozott egyszínű 75.000-es térkép
1880-ban (tévesen 1881-et is írnak) készült belőle. Az 1894-es jelkulcs szerint
átjavítva 1911-ben és 1914-ben utánnyomásra került. 1916-ban L. Nikel
(katonatiszt) helyesbítette, majd es 1905-ös jelkulcs szerint újra rajzolták,
50 méteres szintvonalakkal kiegészítették, és 1918-ban öt színnel második
kiadásban is megjelentették. Az ötszínű térképen a zöld erdőben a barna
domborzatrajz jól érvényesült. A magashegyi ábrázolás azonban nem sikerült úgy
sem, mint a fekete nyomaton. A sötétbarna szintvonalak alá világosabb barna csíkozást
nyomtak. A sziklás csúcsokon viszont, ahol a szintvonalrajz elmaradt, és
halványbarna sziklarajz alárendeltek mutatkozik, sem magasságot, sem formát nem
láttat.
A 75.000-es térképet különböző méretű kivágatok és
átdolgozások sora követte már 1881-től kezdődően. Többek közt megjelent a négy
szelvényből összeállított Karte der Central Karpaten (1888-as jelkulccsal, 5
színben) 75.000-es térképe, amelyet megelőzött egy hasonló egyszerűbb
Heksch-féle kiadású Magas-Tátra tábla. Korai kiadásuk még a 100.000-es
méretarányú szintvonalas térkép (Hypsometrische Karte der Central-Karpathen) és
a központi kész (Hohen Tátra) 40.000-es méretarányú térképe.
Kellő indokolással az eredeti felmérésekről is lehetett
fotómásolatokat kérni. A második katonai felmérés 28.800-as méretarányú
szelvényeit 5 forintért, az új 25.000-es felmérés szelvényeit 6 forintért
adták.
Szerencsés egybeesés hozta meg a Magas-Tátra legkitűnőbb
részletes térképét. A Magyarországi Kárpát Egyesület ugyanis éppen ekkor kérte
fel s bécsi Katonai Földrajzi Intézetet egy részletesebb térkép készítésére,
amikor a negyedik katonai felmérés előkészületei folytak.
A felmérés 1893-1896 között kísérleti jelleggel, mérőasztal fotogrammetria
alkalmazásával, sűrűbb háromszögeléssel, tahimetrikus távolságméréssel és
fényképfelhasználással történt. Az új szabatos felmérési eljárást
(Praezisions-Aufnahme) az itt szerzett tapasztalatok alapján állapították meg.
Érdekessége ennek a munkának, hogy ebben a sorozatban
Magyarországról több lap nem is készült. Igaz, hogy nem késtek, mert az új
felmérést 1896-tól kezdődően 100 évre tervezték. (Ha ezt a tervet betartják,
talán még ma is csíkozott térképekkel sportolunk?)
A Magas-Tátra térképe (Detail-Karte des Tatra Gebietes,
1896/1897) 1:25 000 méretarányban, hét színben nyomtatva, 2 lapon jelent meg a „K.
und K. militär-geographischen Institut” kiadásában. Olyan remekmű ez, amelyre
méltán lehet büszke a katonai térképészet. Legnagyobb erőssége a részletes és
szemléletes magashegyi ábrázolás. A domborzatrajz, a csíkozás és a szintvonalak
fekete színe ellenére sem nagyon zavaró. A finom rajzú csíkozás a formákat jól
érzékelteti, a 20 méteres (sőt a lankásabb részeken 10 méteres) szintvonalak pedig
a magassági viszonyokat tükrözik kellő részletességgel. Szerencsésen oldották
meg a sziklás területek ábrázolását. A nagy részletességgel tervezett
barnaszínű sziklarajzon a 100 méretes szintvonalakat élénkebb barnával
folyamatosan átvezették! Ezáltal mind a magassági viszonyok, mind a
felszínformák kifejezésre jutottak. A kőmezők barna jellegrajza és az örökhó
kékszínű rajza mellett a bőséges magassági adat teszi teljessé a magashegyi
ábrázolást. Megírja a magas fekvésű tavak vízfelületének tengerszint feletti
magasságát is. Talán a növényzet felületszínezése lehetett volna üdébb, és még
a névrajz németessége hagyott maga után javítani valót, de ez a körülmények
velejárója.
A részletes katonai térképek megjelenése után már nem volt
akadálya a turista igényeknek még jobban megfelelő átdolgozásoknak. Minthogy
azonban a katonai lapok újak és olcsóbbak voltak, hosszú ideig használatban
maradtak. A turistaigényeket olykor csak a jelzett turistautak színes
felülnyomásával elégítették ki (például a Thirring-Vigyázó féle turistakalauzok
térképmellékletei).
Az új kezdeményezések közül említésre méltóbbak az
útjelzéssel kiegészített 75.000-es térképek (Karte der Hohen Tatra mit
Wegmarkierungen von prof. Dénes, Wien 1906.), a Magas-Tátra turista térképe
(1:50 000, kiadta a m. kir. földművelésügyi miniszter, Bp. 1910.), valamint
Tadeusz Zwolinski Tatry Polskie térképe, amely 1911-ben jelent meg 1:37 500
méretarányban.
Az első jól sikerült turista szempontú átdolgozás terméke, a
Vigyázó-Kogutowicz féle 75.000-es ötszínű Magas-Tátra térkép 1914-ben jelent
mag a Magyar Földrajzi Intézet kiadásában. Tervezésében a Turistaság és
Alpinizmus térképkiadó társasága (Dénes F., Hefty Gy., Komarnicki Gy. és
Serényi J.) működött közre. Fekete színű sziklarajzzal, 100 méterenkénti szintvonalakkal
készült.
Még nagyobb elismeréssel írnak a kortársak az 1914-1920
között készített 1:50 000 méretarányú Magas-Tátra térképről, amelyet már az új
25 000-es térkép alapján 20 méteres szintvonalakkal rajzoltak. Szintén kőbe
vésett és fekete színben, nyomott sziklarajzát remekműnek tartják, bár
méretarányához képest a 75.000-es kevésbé zárt sziklarajznál nem látszik
jobbnak. A feketén pontozott kőmezőn a 100 méteres szintvonalakat is feketébben
ábrázolja. A zárt sziklarajzon szintvonalat nem alkalmaz, helyenként azonban a
barna szintvonal a fekete színű lazább sziklarajzon zavaró tónust ad.
Ezzel a négyszínű turistatérképpel zárul az I. világháború
előtti Magas-Tátra térképek hosszú sora.
Írta: Hrenkó Pál
