Magashegyi veszélyek Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2015/06/11
Hirdetés
Batizfalvi-főszakadék. Fotó: Robert Turjanik
Ha jól számolom, háromféle módon lehet „helyzetbe” kerülni magashegyi körülmények között. A legvalószínűbben egy félresikerült hegymászótúra során – amikor a résztvevők valamilyen okból eltévednek (bár alapvetően magát a magashegyi hegymászást egy folyamatos tudatos túlélésnek is tekinthetjük). Más, kevésbé valószínű, de lehetséges forgatókönyv szerint lezuhanhatunk repülővel valamely hegységben, de el lehet képzelni egy olyan helyzetet is, amikor egy országból magashegyi hágókon keresztül kell kimenekülnünk (pl. Afganisztán, Kína, de akár Franciaország is). Mit értek magashegy alatt? Olyan hegységet, amelynek magassága a hóhatár fölé emelkedik (a mi szélességünkön ez 3000 m, Izland, Spitzbergák 0-100 m, Kilimanjaro 5000 m), vagy amelynek magassága meghaladja a 3000 m-t és emiatt a hegyibetegség veszélye fennáll. Ugyanakkor ide sorolnám a Kárpátok vagy Tátra 2000 m feletti területeit is téli körülmények között.

Szerintem ezek a vidékek a világ legellenségesebb területei. Itt hosszú távon nem lehet túlélni, hiszen szinte semmilyen kiaknázható erőforrást nem nyújtanak. Ebben a cikkben néhány tipikusan magashegyi veszélyre szeretném felhívni a figyelmet, úgy, hogy közben igyekszem egy pár saját tapasztalatra alapuló ötletet is adni.
Fotó: porogjfel.reblog.hu
A hegyekben járókra leselkedő egyik legalattomosabb veszély télen az ultraibolya sugárzás. A vékonyabb, tisztább légkörön nagyobb mennyiségű UV sugárzás jut át, amelyet többszörösen visszaver a fehér hó. Gleccserszemüveg használata kötelező – ha nincs, bármilyen tucat napszemüveg megteszi. Az eszkimók karibu csontjából készítenek védőszemüveget. Ezekbe keskeny hasadékot vágnak, azokon keresztül néznek ki. Az a nevük, hogy iggaak. Az ötvenes évek serpái vászon csíkokba égettek – szerintem cigarettával – lyukakat, és azt kötötték a szemük elé. Egy kis szemüveg nélküli bámészkodás is végzetes lehet. A betegség neve: hóvakság. A kötőhártya begyullad, és bár egy- két hét alatt gyógyul, de addig iszonyúan fáj, és elviselhetetlenné válik a fény (a Kaukázusban még a sátorban is szemüveget hordtunk).
Nem halálos, de kellemetlen a szabad bőrfelület leégése az UV sugarak hatására. A magas faktorszámú napvédő krémek valamennyire segítenek. 4000 m felett az arcunk pecsenyére éghet. Leginkább a védőmaszkot ajánlom, de vigyázat: feldúsulhat benne a széndioxid, legyen száj- és orrnyílása. Végső esetben legalább egy papírdarabot gyűrjünk úgy a szemüvegünk alá, hogy orrunkat megvédje. És tartsuk csukva a szánkat – ezt nem komolyan mondom –, de láttam olyat, hogy valakinek a szájpadlása égett le a hóról visszavert sugárzástól.
Fontos tudni, hogy ködben ugyanolyan erős az UV sugárzás, mint szikrázó napsütésben. Akkor is védekezni kell. Ködben másik jelenség is előfordulhat, ezt az angol szakirodalom white out-nak nevezi. Magyarul, szakirodalomban nem találtam, de az előző portálon egy olvasó a ködvakság kifejezést ajánlotta, én azóta már több ízben is így használtam, elég jól fedi a fogalmat. A lényege, hogy a fehér hó és fehér köd keveréke megbolondítja az egyensúlyszerveket, és optikai csalódásokat okoz. Olyan, mintha egy burokba lennénk zárva. Minden fehér, nincs árnyék, kontraszt, nem látszik, hol ér véget a hó és hol kezdődik a köd. Hihetetlen, hogy a lábunk előtti formákról nem tudjuk megállapítani, hogy kiálló dombocskák vagy gödrök. Jó nagyokat lehet taknyolni. A térérzékelésünk is megváltozik, volt olyan, hogy öklömnyi kövekről, melyek pár méterre voltak azt hittem, hogy több tíz méterre lévő sziklák. Ködben csak akkor haladjunk, ha muszáj. Hihetetlen, milyen hamar el lehet tévedni, könnyen hasadékba léphetünk, vagy télen lavinaveszélyes lejtőn találhatjuk magunkat.
Fotó: hírmagazin.sulinet.hu
Messze nem akarom a hideget utolsósorban említeni. Hatalmas veszélyforrás, főleg ha rossz akklimatizációval, fáradtsággal, étel és víz hiányával párosul. Tartalék kesztyű, zokni, sapka nélkül még egynapos túrára se induljunk. Ami biztos, az az, hogy minél magasabbra mászunk, annál hidegebb van (átlag 0,64 C fokkal csökken a hőmérséklet 100 méterenként), annál több a csapadék és erősebb a szél. Ha túlélésről, kényszerbivakról van szó, fontos minél lejjebb jutni, vagy mindenképpen szélmentes zugokba menekülni. A szél hűtő hatása katasztrófát okozhat, még akkor is, ha nincs is olyan nagyon hideg. Vannak akik – főleg az Alpokban – a három-négyezres csúcsokon szeretnek bivakolni (romantikus napkelték). Szerintem ez komoly stratégiai hiba: éjszaka hirtelen változhat az időjárás, a kitett csúcson fokozott a veszély. Az efféle kalandok még fokozottabb körültekintést igényelnek. Mindenképpen csak akkor vállaljunk ilyesmit, ha nagyon pontos időjárási prognózisok birtokában vagyunk.
Vihar Zakopane felett. Fotó: Marcin Kesek
A nyári zivatarok villámai sok turista halálát okozzák. Vihar esetén a kitett gerinceket el kell hagyni. Lejjebb sziklák alá, hópárkányok alá bújjunk. Ha nincs lehetőség biztonságos hely keresésére (mondjuk egy kitett gerincen), fontos, hogy a fémtárgyakat (karabinerek, csákányok, kések, kulacsok, stb.) tegyük a hátizsákok, kötelek alá elszigetelve a nedves levegőtől. Kitett gerincen, ha mód van rá, kössük ki magunkat. Ha a via ferrátán, mászás közben ér minket a zivatar, próbáljunk meg a kifeszített acélkötelektől távolabb (akár 1–2 méterrel) önálló biztosítást kiépíteni, és ahhoz kötni magunkat. Az acélkábelek, vagy a nedves kötelek villámhárítóként működnek ilyenkor.
Valaki azt mondta, a hegymászás lényege az, hogy sikerüljön elviselni a sok apró sérülést és macerát, ami összeadódik a hegyen. Szerintem minden túlélő-szituáció erről szól, mert a komfortérzet hiánya idegileg felőrli a lelket-testet és legalább olyan veszélyes, mint a fentebb említettek.
Elfagyott ujjhegyek, repedezett, vérző ujjak, húzódások, fejfájás, fáradékonyság, állandó szomjúságérzet, hasmenés, székrekedés lassan összegyűlnek a napok alatt. Ehhez járul a vizes ruha, zokni, nedves hálózsák, befagyott sátorcipzár, bedugult főző, elázott WC-papír, sátorban felborult leves. Csak helyben lehet szokni az apró macerákat, ki kell alakítani egyfajta igénytelenséget, hogy ne legyünk egy folyamatos lelki nyomás alatt.
Lejegyezte: Milka Zsolt.

Hirdetés
Hirdetés