Tíz évvel ezelőtt örökre megváltozott a Tátra Hír

Nagy Árpád

2014/11/24

Hirdetés

A Magas-Tátrában november 19-én a 10 évvel ezelőtti természeti katasztrófára emlékeztek, amely örökre megváltoztatta a Föld legkisebb terjedelmű magashegységét. 2004. november 19-én késő délután és éjszaka szokatlanul erős szélvihar söpört végig a Magas-Tátra déli lejtőin, amely hatalmas károkat hagyott maga után. Sajnos azonban nem csak a természetben, hanem az emberek szívében is, akik önmaguknak köszönhetően túlélték a pusztítást.

Kényelmes nap volt ez a Magas-Tátrában, a tátrai lakosok a hamarosan megnyíló téli szezon kezdetére készülődtek. Délután, kb. 15.30-kor azonban a természet hirtelen megmutatta erejét. Körülbelül három és fél óra alatt olyan dráma játszódott le, amely örökre megváltoztatta a Tátra arculatát. Szó szerint eltűntek az erdők. A vihar következtében elpusztult 12.600 hektár erdő.

„A szélvihar kidöntött vagy kettétört mintegy 3.000.000 köbméter fát, ebből a Tátrai Nemzeti Park Állami Erdészet (Śtátne lesy TANAPu) területén 2.036.000 köbmétert, mintegy 8.737 hektáron” – sorolja a tényeket Lenka Burdová, a TANAP szóvivője. A több órán át tartó viharos szél mindent elsöpört, ami az útjába került. A több ezer kidöntött fa úgy feküdt egymás mellett, mint a gyufaszálak. A hegy lábánál nem volt jelentős a szélerősség, de a Lomnici-csúcson elérte a 170 km/órát, a Kő-pataki-tónál a 200 km/órát, az erdő felső határánál pedig a 230 km/órát.

A vihar azonban nem csak a természetben követelt áldozatokat, de emberi életekben is. Ótátrafüred környékén egy kidőlő fa egy éppen arra haladó autóra zuhant, melynek vezetője a helyszínen életét vesztette, utasa azonban kisebb sérülésekkel túlélte a vihart. A Hegyi Mentőszolgálat (HZS) munkatársai késő éjszakáig próbálták megtisztítatni az utat a kidőlt fáktól, hogy a sérültet minél előbb a poprádi kórházba tudják szállítani.

Fotók a 10 évvel ezelőtti vihar pusztításáról itt!

Fotó: Temesi G.

„Tíz év az ember életében viszonylag hosszú idő, a természet és az erdő szempontjából azonban nagyon kevés. Az erdő élt, él és élni fog. A Tátrai Nemzeti Parkban nem állt meg az idő. Azokon a területeken, ahol a legmagasabb, 5. szintű védettség miatt a viharban elpusztult fák kitermelése nem volt lehetséges, szintén növekszik a vegyes összetételű fiatal erdő” – mondta Pavol Majko a TANAP Igazgatóság vezetője. Elmondása szerint minden megy a maga útján, az erdő megújul, és a tíz évvel ezelőtti vihar fokozatosan feledésbe merül. „Az ember türelmetlen, és szeretné, ha minden azonnal olyan lenne, mint régen. Itt azonban csak akkor lesz minden a régi, amikor mi már nem leszünk” – mondta Majko.

Tíz évvel a természeti katasztrófa után az erdészeket egyrészt meglepte a természetes regeneráció gyorsasága, de ugyancsak meglepte őket a szútámadás hevessége. „Valóban meglepett minket a természetnek a vártnál gyorsabb újjáéledése, a gyors revitalizáció, a szélviharban károsodott területek nagy részén végbemenő természetes megújulás. Ilyen szempontból a lehető legjobb forgatókönyv valósult meg abból, amit 10 évvel ezelőtt elterveztünk” – mondta el Peter Liška, a Tátrai Nemzeti Park Állami Erdészet (Štátne lesy TANAPu) igazgatója. Azokon a területeken, ahol lehetőség volt újratelepítésre, a szakemberek szerint helyenként már öt méter magas az erdő. A természetes regeneráció a szélvihar által érintett terület mintegy 50 %-án ment végbe. „Ezek a területek egyenletesen megoszlanak a TANAP érintett területén, Podbanszkótól a Késmárki-itatóig” – tett hozzá Liška.

Lenka Burdová elmondta azt is, hogy a jelenleg talán a Tátra körút mentén a legjobb a helyzet, mivel az a terület csak 3. és 4. szintű védettség alá esik. Az erdészek emiatt itt feldolgozhatták a viharban elpusztult fákat, és a természetes regeneráció során növekedésnek indult új hajtások mellett olyan fákat is telepítettek, amelyeknek ez a zóna egykor természetes élőhelye volt. Így a lucfenyő mellett nem hiányzik errefelé a vörösfenyő, a borovi fenyő, a platán, a nyír, a berkenye, az éger és a nyár sem. Az erdészek megpróbálják a lehető legjobb arányban elegyíteni a vihar által sújtott területen újratelepített erdőt. 2005 és 2013 között 42.630.000 négyzetméter erődterület újult meg, ennek valamivel kevesebb, mint a fele mesterségesen, a felénél kicsivel nagyobb része pedig természetesen. A mesterséges erdőtelepítés során mintegy 5.000.000 palántát ültettek ki.

Ami viszont a szúféléket illeti, a lehető legrosszabb forgatókönyv következett be. A természeti katasztrófa után több mint 600.000 köbméter fenyőfában, melyet az állami természetvédelmi hatóság a törvényi előírások alapján a legmagasabb (5. szintű) védettséget élvező területekről nem engedett eltávolítani, elszaporodtak a kielégíthetetlen étvágyú szúfélék. A szélvihar után ezzel újabb természeti csapás érte a Tátrát. „A szakértők szerint a szúpopuláció nem csak a kidőlt fákat támadta meg, hanem fokozatosan átterjed az egészséges fenyőkre is. Mára már nem csak a Magas-Tátra központi, a szélvihar által érintett részét érinti a szúcsapás, de már Javorinán is pusztulnak a fák, sőt, idén sajnos már a Liptói-Tátrában is, ahol a 2013 decemberében és 2014 májusában tomboló újabb szélviharok következtében újabb jelentős erdőterületek tűntek el. A Liptói-Tátrában az állami szervek döntés értelmében ismét nagy mennyiségű kidöntött faanyag maradt a helyén, amely megfelelő szaporodási lehetőséget biztosít a nemzeti parknak ezen a részén is egyre inkább elszaporodó szúbogárnak” – mondta Lenka Burdová, a TANAP szóvivője. Ma már ott tartunk, hogy a mérhetetlen étvágyú betűzőszú által okozott károk mértéke megközelíti a szélviharban kidöntött fák mennyiségét. „A szú mára megközelítően olyan nagy területű erdőt pusztított el, mint a 2004-es szélvihar. Ez a terület jelenleg már meghaladja a 7.000 hektárt”. A betűzőszú, amely a szakemberek szerint elsősorban a lucfenyőt támadja meg, ma már megtámadta a 200-300 éves cirbolyafenyőket is. A szóvivő szavai szerint legalább egy évszázadnak kell eltelnie ahhoz, hogy az erdő ezen a területen ismét olyan legyen, amilyennek a mi generációnk megszokta – színes, illatos és hangos.

Fotó: Richard Hudeček

Pavol Majko szavai szerint minden természeti katasztrófa gyengíti az erdőt és erősíti a kártevőket, így a szúféléket. „Nem látok okot arra, hogy vitatkozzak az erdészekkel, akik azt mondják, hogy túlságosan elszaporodtak a szúbogarak. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a Tátra egy nemzeti park, ahol a természet ellen, melynek a szúbogár is a része, erőltetett dolog harcolni”. Szavai szerint az emberek a történelem során sokszor megküzdöttek a természettel, de legyőzni soha nem sikerült nekik. Másrészt megérti a természetvédőket, akik szerint lehangoló a látogatók számára, hogy az erdő ilyen gyorsan eltűnik. Ebben az értelemben azonban véleménye szerint az embereknek nem kell sietni. Nem tart attól, hogy a természet nem tudja ezt kezelni, az embereknek azonban azzal is meg kell barátkozni, hogy változik az éghajlat. „Ne feledjük, hogy mi emberek a civilizációnkkal milyen mértékben avatkoztunk be a természeti folyamatokba. Most megkapjuk, amit megérdemeltünk” – mondta Majko.

Kilátás a Tátrából dél felé, és kilátás a hegyekre a Tátra kapujának tekintett településről, Poprádról – minden a felismerhetetlenségig megváltozott. Poprádról ma jól láthatóak azok a tátrai települések, melyeket korábban sűrű erdők rejtettek el a kíváncsi szemek elől. A vihart követően az erdő egyértelműen az emberi kéz segítségére szorult. A TANAP Állami Erdészet a vihar óta eltel időszakban megközelítőleg 4.000 hektáron állította helyre az erdőt. „A tátrai erdők eredeti faösszetétele, amely a vihar által érintett területen szépen növekszik, jelentősen megváltozott” – mondta a szóvivő. A mesterséges újratelepítés során a legnagyobb számban lucfenyőt és vörösfenyőt ültetek ki a szakemberek, de nagyszámú, a szélnek jobban ellenálló erdei fenyő is kiültetésre került.