2014. október 26-án Bartłomiej Korzeniowski a
TOPR-nél hegyimentőként dolgozó Andrzej Mikler hegyi vezetővel megmászta a
Hátsó-Gerlachfalvi-csúcsot. Eddig semmi különös nincs a hírben, de ők ezután a
csúcson töltötték az éjszakát, majd köszöntötték a felkelő napot. Az
alábbiakban a túra rövid leírása olvasható, valamint a túrán készült gyönyörű
fotókat lehet megtekinteni. A mászás terve a most készülő, „Ahol a szavak véget
érnek…” (Tam, gdzie kończą się słowa... ) című film készítése közben született.
Mi volt a terv? Egy éjszaka a csúcson, a filmhez szükséges anyaggyűjtéssel
együtt. A történet további részét maga Bartek meséli el: „Október 26-ra szép
időt jeleztek a meteorológusok, így megbeszéltük Andrzejjel a tátrai fotózást.
A Hátsó-Gerlachfalvi-csúcsra esett a választásunk. Reggeli után túra-és
filmfelszerelésünkkel (teljes felszerelés 40 kg-ot tett ki) a Sziléziai-ház
teraszáról a Felső turistaúton elindultunk a Batizfalvi-tó irányába. Már az
első lépésektől minden jel arra mutatott, hogy sikeres lesz a túránk. A
Batizfalvi-völgy küszöbén találkoztunk az első emberrel. A Wala-szakadékban
kezdődött az út kalandos része. Itt mutatkozott meg először Andrzej
felbecsülhetetlen tapasztalata, aki előkészítette a jeges falon történő
mászást. A Tátrában ezen a napon valóban alpesi körülmények uralkodtak.
Hasznosnak bizonyult a hágóvas, a jégcsákány, és a többi hegymászó felszerelés.
A Tetmajer-horhos elérése után megkezdtük a
gerincen történő túrát a csúcs felé. Sajnos az első célunk, a naplemente
megörökítése nem valósult meg. A csillagfényes éjszaka azonban kárpótlást
nyújtott számunkra ezért a kudarcért. Előkészítettük a bivakot, de nem tudtunk
aludni, inkább beszélgettünk – közben pedig folyamatosan kattogtattuk a
fényképezőgépeinket a csúcsról nyíló lenyűgöző kilátást megörökítve.
Reggel 6:20-kor aztán csodálatos
napfelkeltében volt részünk. A csúcsról gyönyörű volt a napfelkelte, a mosoly
egyszerűen nem bírt lefagyni az arcunkról. Szavak nélkül is teljesen
elvarázsolt a hegy. A felkelő nap sugarait nézve egy percig sem kételkedtünk
abban, hogy érdemes volt-e a nehéz felszerelést felcipelni a csúcsra. Az
alábbiakban néhány fotó, szavaink bizonyítékaként, a filmet pedig hamarosan
láthatják”.
