Félelem és reszketés a Vörös-torony-hágón Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2013/06/20
Hirdetés
Miután legnagyobb fiammal 11 éves korára szinte az összes magyar hegység legmagasabb csúcsát megmásztuk, és kétszer feljött velem az Alacsony-Tátra kétezres csúcsaira is, úgy gondoltam, ideje lesz megnézni az addig csak távolról csodált Magas-Tátrát. Ehhez egy szervezett út kínálkozott, amely szerint felsétálunk a Magas-Tátra legszebb völgyén, a Kis-Tarpataki völgyön, átkelünk a 2300 méter magason Vörös-torony hágón és lesétálunk szépen a Csontváryt is megragadó Nagy-Tarpataki völgyön (Veľká Studená dolina). Barátinak hangzott, de mint később kiderült, nem volt ez olyan egyszerű.

A túrán négyen voltunk összesen, túravezetőstül együtt, így egy kocsiban elfértünk. Célállomásunk, Ótátrafüred (Starý Smokovec) nincs túl messze, 4-5 órányi útra található Budapesttől. Személy szerint legjobban a Vác – Ipolyság – Besztercebánya – Rózsahegy – Poprád (323 km) útvonalat kedvelem, mert kb. egyharmada kiszámítható autóút. Ennek megfelelően dél körül meg is érkeztünk. Sajnos Ótátrafüreden csak fizetős parkoló van, ezzel számolni kell.
A kocsit letéve az első állomás a 3 kilométerre fekvő Tarajka (Hrebienok). A Tarajka egy, a Nagyszalóki-csúcs keleti gerincén, 1263 méter magasságban fekvő teraszos hegyfok, azaz kisebb hegytaréj, a neve is innen jött. Fel lehet menni rá siklóvasúttal is, meg gyalog is. A siklót egyszer ki lehet próbálni, de egyébként nem nagyon éri meg. Felfelé a jegy borsos 5 és fél euro (3 sör!), sokat is kell várni rá (félóránként fordul). Szóval inkább a 30-40 perces séta széles, lankás (zöld jelzésű) turistaúton. A Tarajkánál rátértünk a piros jelzésű Magisztráléra. A Magisztrálé egy 55 km hosszú, jól kiépített promenád a Magas-Tátra déli és keleti oldala körül, a hegység derekának a magasságában fut turistaháztól turistaházig, nem megy fel soha a csúcsokig. Az út sok helyen masszív kődarabokból van kirakva, amiket 130 éve tett le a Magyarországi Kárpát Egyesület, de a teljes körutat már a szlovákok fejezték be az 1930-as években.
A Magisztrálét a Zamkovszky-turistaháznál hagytuk el a zöld jelzésű úton észak-északnyugat felé. A Zamkovszkymenedékház volt az utolsó az úton, ahol még családokkal, nagymamákkal, tornacipős kocaturistákkal és kerti törpékkel találkoztunk. Én innen számítom tulajdonképpen a túrát, eltűnt a tömeg, illatos törpefenyvesek között kanyargott felfelé a jellegzetes tátrai kőösvény. Egy jó kétórás kapaszkodó következett. A látvány és a verejtéktermelés egyenes arányban változott, minél magasabbra törtünk, annál meredekebb lett az út.

Forrás és fotó: http://szepkilatas.blog.hu
Hirdetés
Hirdetés