Tátrai emberek - Viktor Beránek, Hunfalvy-völgyi menedékház

Tátrai emberek - Viktor Beránek, Hunfalvy-völgyi menedékház

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2011/08/18
„A hegyeknek köszönhetően teljesen szabadnak érzem magam” – mondja Viktor Beránek, a Hunfalvy-völgy menedékház bérlője.
Hirdetés
„A hegyeknek köszönhetően teljesen szabadnak érzem magam” – mondja Viktor Beránek, a Hunfalvy-völgy menedékház bérlője. Reggel 6 óra, és Viktor Beránek indul a Poprádi-tótól a Hunfalvy-völgyi menedékházhoz (2250 m), a legmagasabban fekvő lakott helyhez a Tátrában. A hátán csaknem 100 kg-nyi rakomány, amellyel le kell küzdenie a 750 méteres szintkülönbséget. Nincs ebben semmi szokatlan. Ugyanaz az út, akár süt a nap, akár esik az eső, immár 27 éve. Ebben csak a rendkívül kedvezőtlen időjárás (pl. vihar, nagy havazás vagy erős szél) akadályozza meg.

121 kg. a személyes rekordja

Egyszer egy forgószél érte el, már a menedékház közelében. „Negyedikként mentem, amikor jött a forgószél. Takarókat vittem, és nem tudtam mást tenni, lefeküdtem a földre, amíg el nem csendesedett a völgyben” – emlékezett vissza később. A Hunfalvy-völgyi menedékházhoz egyszer 116 kg-os rakományt cipelt fel, személyes rekordja pedig 121 kg, ezt a Hosszú-tavi menedékházhoz vitte. Ma már mosolyogva beszél azokról a fiatal éveiről, amikor ostobaságnak gondolta a tátrai teherhordók munkáját. Ekkora súlyt cipelni, méghozzá fel a hegyre… Az egyik legismertebb tátrai menedékház-bérlőként és teherhordóként már régóta tudja, hogy rosszul gondolta ezt gyerekkorában.

Tátrai emberek - Viktor Beránek, Hunfalvy-völgyi menedékház-1
Viktor Beránek
Tátrai emberek - Viktor Beránek, Hunfalvy-völgyi menedékház-1
Forrás: Király Nóra

Viktor munkavállalás céljából, 18 évesen Csehországból érkezett a Tátrába, aztán végleg itt maradt. Magába szippantotta a tátrai teherhordók kemény munkájának illatát, ami meghatározta későbbi életét. „53 éves vagyok (2004-ben, a szerk.), fiatal, szép, erős, egészséges és boldog. Ez itt a legnagyobb gazdagság, amit az ember elérhet. Még sohasem voltam kórházban. Itt megtalálja az ember a belső békét és a nyugalmat. Lehet, hogy más ez, mint a lenti világ. Számomra egyfajta menedék. Kicsit viszont félek attól, hogy a civilizáció káros hatásai egyszer ide is felérnek majd. A menedékházban nincs áram, sem rádió és televízió. Nem tudjuk, mi történik a nagyvilágban. Arról, hogy New Yorkban összedőltek az Ikertornyok, csak egy héttel később értesültünk a turistáktól. De ők is azért jönnek fel ide, hogy kiizzadják magukból a civilizációt. Egy másfajta erő hozza ide őket, mert ez a világ mégiscsak tisztább. Talán” – gondolkodik hangosan.

Viktor a hegyen megtanulta, hogy mindig csak saját magára, a saját képességeire számíthat, és ez alól nincs kivétel. Még akkor sem, amikor azt gondolja, itt a vég. „Egyszer szemtől-szembe jött velem egy kő-lavina. Hatalmas kövek repültek felém, és nem volt hová kitérni előlük. A hátamon 100 kilónyi súly volt. A talajt még hó borította, így nem tudtam gyorsan reagálni, mert könnyen lezuhanhattam volna. Az utolsó pillanatban eszembe jutott, hogy megszabadulok a rakománytól. Lehajoltam, és abban a pillanatban egy hatalmas szikla repült el felettem. Mellettem mindkét oldalon kövek záporoztak. Ha egy lépést tettem volna balra vagy jobbra, biztosan eltaláltak volna” mesélt el egy történetet Viktor élete sok drámai helyzetéből, hiszen a hegyen mindig előfordulhatnak veszélyes helyzetek.

A tátrai teherhordók kemény fizikai munkáját kompenzálja a lelki feltöltődés. Viktor a munka során kapja a legjobb ötleteket. „Amikor valami eszembe jut, csak arra összpontosítok, senki sem szólít meg, nem dudálnak rám az autók. Odalenn állandóan figyelni kell”.
A Hunfalvy-völgyi menedékház az őszi szezon végéig tart nyitva. Ezután Viktor elutazik „nyaralni”. Az elmúlt évben Argentínában és Chilében volt, ahol a hegyekben kb. 500 km-t gyalogolt. De itthon is csavarog, a régi barátokkal is bármikor elmegy túrázni. „Boldog ember vagyok” – mondta meggyőzően. „Van néhány gyermekem, ez a természet ajándéka számomra” – tette hozzá zárásként.
Ha egyszer a szívünkbe zárjuk a hegyeket, azok örökre ott maradnak. És bár a tátrai gránit kemény és hideg, a Tátra „gyermekei”, a menedékházak üzemeltetői és a tátrai teherhordók meleg szívűek és barátságosak. Ez alól Jana, Peter, Laco és Viktor sem kivétel. Tudják, mit várhatnak a hegytől, és tudják, ők mit tudnak neki adni. Nem kellenek nagy szavak. A kötelék, amely összeköti őket, erős és őszinte. Ezek között a nagy hegyek között élnek, ahol az ember valódi önmaga lehet. Emberek a havasokból. Tátrai emberek.
Hirdetés
Hirdetés