2022. január 3., hétfő

Varázslatos helyek, amelyeket a mai rablók már nem ismernek

Tragikomikus, hogy mennyivel többet tudunk az egyiptomi piramisok történetéről, mint arról, ami „néhány méterre” van az otthonunktól. A Magas-Tátrában található egyik rég elfeledett hely a Haramia-kő (Zbojnícka skala). Persze pompájában nem veheti fel a versenyt az afrikai piramisokkal, de az innen nyíló kilátás kétséget kizáróan magával ragadó. Ennek a helynek az a paradoxona, hogy nem hetedhét határon túl található, hanem szó szerint az orrunk előtt – a gyakran látogatott Tarajka (Hrebienok) közvetlen közelében.
De haladjunk lépésről lépésre. Ha napjainkban próbáljuk megkeresni a Zbojnícka skala nevű sziklát, ez a név szerepel a térképeken, mint annak a gerincnek egyik kiemelkedése, amely a Nagyszalóki-csúcsról (Slavkovský štít) a Tarajkán keresztül ereszkedik alá, és fokozatosan eltűnik a Tátraerdőfalva (Tatranská Lesná) feletti erdőben. Ez a kis csúcs azonban egy szikláról kapta a nevét, amelyet hiába keresnénk a térképen jelzett legmagasabb ponton.

Egy bizarr haramia
Haramia-kőnek a Tarajka keleti lejtőjén található sziklaképződményt nevezik, amelyet a mai generáció számára egy oldalára állított álló hamburgerhez hasonlíthatnánk. Ráadásul az elfordított hamburger be van szorítva két másik szikla közé, és mivel nem fért be teljesen közéjük, alatta van egy kis hely, melyet akár éjszakai menedéknek is gondolhatnánk.
A hagyomány szerint ez a szikla a törvényen kívüliek menedékhelye volt. Hogy a rejtekhely, vagy ez a ritkán előforduló sziklaalakzat volt-e az oka, hogy a természet alkotta képződményt Haramia-kőnek nevezték el, ma már csak találgatni lehet. Tény azonban, hogy a múltban a Haramia-kőhöz pihenőhelyekkel és padokkal ellátott ösvényrendszer vezetett, és ezt a korabeli útikönyvek (pl. Szontagh Miklós: Tátra-kalauz; 1898) is jelezték.
A sziklacsoportot a jég és a víz hozta létre
A szikla nemcsak alakja, hanem különösen az onnan nyíló kilátás miatt vált népszerűvé. Egy gerincen, az egykori moréna gátján található, amely az utolsó jégkorszak maradványaként került ide, amely a Tátrában kb. 60 ezer évig tartott, és kb. 10 ezer évvel ezelőtt ért véget. A Kis- és Nagy-Tarpataki-völgyből (Malá a Veľká Studená dolina) a mai Rainer kunyhó (Rainerova chata) helyén kifolyó gleccser hatalmas üstöt vájt a sziklás völgyfenékbe. A gleccser mozgása során kisebb-nagyobb sziklák sokaságát sodorta magával, majd a mozgás fokozatosan alábbhagyott, míg végül elolvadt abban a katlanban, melyet ő maga formált. A jég, amely a sziklákat szállította, létezése során a talajba préselte, majd elolvadva a terepen lerakta terhét, és kialakította a Haramia-kő csoportját.
A Tátra legnagyobb tavát őrizte.
A Magas-Tátra egykori legnagyobb tava a Christel-medencében alakult ki. Még a 35 hektáros Halastó (Morskie Oko) sem tudta felvenni a versenyt a Christel-medence óriási tavával, melynek 60 hektáros területén akár három Nagy-Hincó-tó (Veľké Hincovo pleso) is elférne. A jég és a víz, amelyek a jégkorszakban alakították a helyet, tovább folytak lefelé, így a Tátra egykori legnagyobb tava a kifolyásainak köszönhetően fokozatosan elvesztette régvolt dicsőségét. Hogy a természeti elemek folyamatos tevékenysége vagy a szélsőséges csapadék volt-e a fő ok, azt valószínűleg már sohasem fogjuk megtudni, de a víz Tátraerdőfalva felé áramlott tovább, erodálta, majd végül teljesen eltüntette a gát déli részét, a tó így elveszett az időben.
Természetes amfiteátrum
A tó megszűnését követően a kb. 4 m magas Haramia-kőnek köszönhetően csodálatos kilátás nyílt a Lomnici-csúcsra (Lomnický štít), a Közép-oromra (Prostredný hrot) és a Nagyszalóki-csúcs (Slavkovský štít) gerincére. A helyiek és gyakran a művészek is innen tekintettek le az immár üres Christel-medencére és a mögötte lévő hegycsúcsokra. A múltban a morénadombot nem borította erdő, mint manapság, ma a sziklákról korlátozott a kilátás.
Az Ótátrafüredről induló sikló 1908 decemberében szállította az első turistákat a Tarajkára. A felvonóval történő közlekedés kényelme természetes elszívó hatást hozott létre, a környező ösvények, és velük együtt a Haramia-kő is a feledés homályába merültek.





Forrás és fotó: https://www.tatryportal.sk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...