2021. december 13., hétfő

Egy igazi tátrai turista is sétál a Krupówkin?

Úgy gondolom, kétféle ember utazik a hegyekbe: vannak, akik kirándulni érkeznek a Tátrába, és ezalatt alig lépik túl a Tátrai Nemzeti Park (TPN) határait, egyre több és több turistautat bejárva; mások a hegyek mellett a termálfürdőkben, a síugrósáncoknál vagy a hírhedt Krupówki utcában szeretnek szórakozni. Gondolkodott már azon, hogy Ön melyik típusba tartozik?
Mit csinálunk a hegyeken kívül a Tátrában tett látogatás során?
Én magam a második csoportba tartozom, ezért megpróbálom megvédeni a magashegyeken kívüli tevékenység értelmét. Természetesen nem tagadom, hogy a Tátrában való tartózkodás mindenképpen a legjobb dolog, ami a Havasalja (Podhale) régióban történhet velünk, de megpróbálom kicsit más szemszögből szemlélni a dolgot.

A Zakopanéba és a környező településekre látogatókat általában a hegyekben túrázókra és az úgynevezett „Janusz”-okra osztják, akik azért érkeznek ide, hogy füstölt sajtot (oscypek) egyenek a Krupówkin és századszorra is felmenjenek a Gubałówkára. A kérdés az, hogy miért nem próbáljuk meg az egyiket a másikkal kombinálni?
Régebben arról álmodoztam, hogy a szlovák oldalról végigjárom a Nyugati-Tátra főgerincét a Volovectől (Wołowiec) a Szürke-hegyig (Siwý Wierch). Úgyterveztem, hogy a túra végén lemegyek Liptószentmiklósra, és egy napot eltöltök a Tatralandia termálfürdőben. Végül is egy aquapark vagy termálfürdő meglátogatása tökéletes regeneráció a hegyekben megfáradt izmoknak! Mi a baj azzal, ha egy sikeres magashegyi kirándulás megünnepléseként megiszunk egy sört a Krupówki utcában?
Véleményem szerint az egyetlen probléma az, amikor csak a termálfürdők, a drótkötélpályák vagy a Krupówki meglátogatása miatt érkezünk a Tátrába. Mert vétek ide jönni, és nem felmenni a hegyekbe, de még a völgyekbe sem!
Úgy tűnik, a szlovákok kicsit másképp közelítik meg a kérdést. Lengyelországban áthidalhatatlannak tűnő szakadék húzódik azok között, akiknek „nem kell a hegyeket magyarázni”, és akik „soha nem fogják megérteni a hegyeket”. Eközben a Tátrától délre a nehéz hegyi túrák mellett megférnek az olyan látványosságok, mint a tarajkai Jégtemplom, csónakázás a Csorbai-tavon vagy a felvonók használata. Látszólag a lengyel oldalon is ugyanez a helyzet, de Szlovákiában valahogy több ilyen van, és az jobban illeszkedik a tájba. Az ösvényeken közlekedők pedig ritkábban néznek megvetéssel azokra, akik felvonóval utaznak.
Forrás és fotó: https://portaltatrzanski.pl

1 megjegyzés:

  1. Igen, sétál túrázás után. Természetesen észreveszi a gagyit, a giccset, amin mosolyog, de a jót is. Hogy milyen jó este beülni a hangulatos étterembe, sőt kocsmába. Lazulni, hallgatni a népzenét, észrevenni közös dallamokat, új ízeket megismerni, nevetni magunkon, hogy amit kihoztak, azt ehetjük-e, vagy csak köret..., poénkodni a pincérkislánnyal, átbiccenteni a szomszéd asztaltársasághoz poharat emelve. Ez mind a Krupówki. Én nem gondolok megvetéssel azokra, szerintem más sem, akik csak itt sétálni, vagy a piacra vásárolni jöttek és a hegyeket csak nézegetik. Újdonság, más mint otthon. Én azokat nem értem meg, akik csak a wellness-t preferálják, és azt is úgy, hogy ha kérdezek a nyaralásukról, gyakorlatilag semmi mást nem mondanak, csak a svédasztalt, hogy éjjel is tudott pezsgőzni a medencében, vagy képeslapokat nézegetni. De ezzel sincs baj. Mindenkinek más okoz örömet. Pali

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...